Az aktív állami szerepvállalásé a jövő

2021. november 25. 15:40
A bal- és jobboldal között a gazdasági és politikai vita mára nem az állam méretéről, hanem annak természetéről szól.

1996-ban Bill Clinton bejelentette, hogy a kiterjedt állami szerepvállalás, vagyis a „big government” korszaka végleg lezárult. Sokan attól tartottak, hogy az elnök kijelentései a jövőbe látnak, de Clinton jóslata nem vált be. Az Economist hasábján megjelent írás arra hívja fel a figyelmet, hogy

a kormányzati kiadások GDP-hez viszonyított aránya szinte minden OECD-országban folyamatosan emelkedett a szervezet 1961-es megalakulása óta.

Sőt, az előrejelzések szerint az elkövetkező évtizedekben tovább fog növekedni. Vagyis tovább folytatódik az a tendencia, ami kisebb megszakításokkal az ipari forradalom óta tart.  

A kormányzatok növekedésének tendenciáját alapvetően három erő befolyásolja: a bürokraták és a politikusok akarata, a kormány által nyújtott szolgáltatások növekvő költségei, valamint a választók igényei. A kormányok és a bürokraták részben önérdekből cselekednek, az állam kiterjesztése kedvez hatalmi pozíciójuknak. Hiszen kifizetődőbb egy politikusnak egy új programot bevezetni, mint egy régit megszüntetni. 

Az állam növekvő hatalma mögött álló második tényező a jóléti államok által nyújtott szolgáltatások.

Ez elsősorban az egészségügy és az oktatás költségeit jelentik, melyek a magasabb munkaerő-intenzitás és az alacsony termelékenységnövekedés miatt gyorsan növekednek. Az orvosok, nővérek és tanárok béreinek a gazdaság más szektoraihoz hasonló ütemben kellett növekedniük. Az oktatást és az egészségügyet a közgazdászok nem hiába tartják kiváltságnak, mivel megfigyelhető, hogy ahogy az emberek tehetősebbé válnak, jövedelmük egyre nagyobb hányadat költik ezen szolgáltatásokra. Ha pedig az állam nyújtja ezeket közszolgáltatásként, akkor neki kell egyre több forrást biztosítani.  

A harmadik tényezőt a választópolgárok igényei jelentik, akik egyre több kihívás megoldását és szolgáltatás biztosítását várják el az államtól.

A 20. század háborúi után a szociális kiadások üteme soha nem tért vissza a konfliktusok előtti szintre, a választó igények pedig folyamatosan változtak.  A kormányzat növekedése mögött álló erők közül leginkább a demográfiai problémák kerültek előtérbe: a társadalmak elöregedésével ugyanis várhatóan az egészségügyi és szociális kiadások is jelentősen megemelkednek majd. 

Ugyanakkor egy új tényező is megjelent, hiszen a gazdag országok kormányai ígéretet tettek arra, hogy átalakítják gazdaságukat a nettó zéró széndioxid-kibocsátás elérése érdekében, ami hatalmas állami beruházásokat és szerepvállalást igényelhet.

A gazdasági logika pedig nem csak a politikai baloldalon, hanem a jobboldalon is egyre inkább államközpontú,

ami biztosítja az állami szerepvállalás növekedésének további könnyítő körülményét, vagyis az azzal szemben való ellenállás hiányát. 

Ezért lehet, hogy Gladden Pappin, az American Affairs hasábjain megjelent írásában is azt javasolta, hogy támogassuk a „nemzetállam-orientált európai erőket”, akik megvédik a közérdeket és hatékonyan használják az államot. Itt az Economist cikke Magyarország példájára hívja fel a figyelmet, amely pénzbeli ösztönzőkkel motiválja több gyermek vállalására a családokat. A tendencia tehát egyértelmű, a baloldal és jobboldal között a gazdasági és politikai vita mára nem az állam méretéről, hanem annak természetéről szól. 

Szemlézte: Gergi-Horgos Mátyás

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés