Papírforma: bukik a magyar és a lengyel érvelés a jogállamisági mechanizmus kapcsán

2021. december 2. 12:46
Az egyesek által a Bizottság "végrehajtójának" is tekintett Európai Bíróság főtanácsnoka ismét Magyarország és Lengyelország ellen kért ítéletet a jogállamisági mechanizmus kérdésében.

Közzétette főtanácsnoki indítványát Manuel Campos Sánchez-Bordona azzal a megsemmisítési keresettel kapcsolatban, amelyet még a magyar és a lengyel fél indított az Európai Bizottság ellen idén márciusban. Az indítványban Sánchez-Bordona főtanácsnok arra kéri a Bíróságot, hogy utasítsa el Magyarország és Lengyelország kérelmét.

Az eljárást megalapozó keresetben hazánk és Lengyelország azt kívánta elérni, hogy semmisítse meg a jogállamisági mechanizmusról szóló, 2020. december 16-án elfogadott rendeletet, pontosabban annak bizonyos pontjait. Megsemmisítés iránti keresetet a tagállamok, európai intézmények, sőt magánszemélyek is indíthatnak, amennyiben úgy ítélik, hogy valamely jogi aktus ellentétes az uniós joggal. A rendelettel kapcsolatos legfőbb aggályok alább.

Magyarország és Lengyelország szerint

a jogállamisági mechanizmusról szóló rendeletnek rendezetlen a jogalapja,

ugyanis miközben a jelenleg hatályban lévő szerződések pusztán az uniós költségvetés végrehajtására vonatkozó szabályok megalkotását írják elő, a rendelet ezen a felhatalmazáson bőven túlterjeszkedik. A jogállamisági mechanizmus a magyar és a lengyel fél szerint tehát „fából vaskarika”.

Problémás a két ország szerint, hogy a rendeletben használt fogalmak – például maga a jogállamiság – nem kellően meghatározottak, például azért, mert a pontosításhoz szükséges definíciók megalkotása alapvetően lehetetlen. Ez – érveltek a magyar és a lengyel fél –

jogbizonytalanságnak és adott esetben önkényes végrehajtásnak ágyazhat meg.

További aggály, hogy a rendelet alapján a kifejezett esetkörökön túlmenően „egyéb” esetekben is aktiválható a mechanizmus, ami szintén jogbizonytalanságot szülhet.

A főtanácsnok szerint ezek az aggályok nem megalapozottak. A jogász érvelése szerint a rendelet igenis „kellően” közvetlen kapcsolatot állapít meg a jogállamiság megsértése és a költségvetés végrehajtása között. Érvel továbbá amellett, hogy a jogállamisági mechanizmus valójában igenis költségvetési szabály, ez szerinte a rendelet céljából és tartalmából egyenesen következik.

A főtanácsnok ugyan elismerte, hogy „a jogállamiságnak mint uniós értéknek a fogalma tág”,

mégis úgy véli, hogy a jogalkotó elégséges szinten pontosított.

Belefér hát Manuel Campos Sánchez-Bordona szerint a jogbiztonság követelményébe, hogy a rendelet hét jogelvet is megemlít, amelyeket egyéb uniós értékekre és elvekre figyelemmel értelmezni. Hasonlóképpen elégedettségéről tesz tanúbizonyságot Sáncez-Bordona a rendelet átláthatóságával kapcsolatban, amikor leírja, hogy a fentieken túl a jogszabály 3 cikke „olyan valószínűsítő” körülményeket részletez, amelyek a jogállamiság „elveinek” megsértésére „engednek következtetni”. Sőt – emeli ki a bíró – a rendeletben szerepel egy olyan „példálózó” felsorolás is, amelyek a jogállamiság elveinek megsértéséhez „vezethetnek”.

Ezekre a szempontokra tekintettel a főtanácsnok szerint a jogállamisági mechanizmusról szóló rendelet „eleget tesz a jogbiztonság elve által támasztott, az egyértelműség, a pontosság és az előreláthatóság minimális követelményeinek.” Pláne, hogy – érvel a főtanácsnok – a jogállamiságból eredő kötelezettségek többségét a Bíróság ítélkezési gyakorlata dolgozta ki.

Annak a bíróságnak az ítélkezési gyakorlata, amelyről a jogászi szakma és a tudományos élet  képviselői több fórumon is rendre közlik, hogy

az Európai Bíróság alapvetően politikai szerepkört tölt be.

Lényegében az uniós szerződésekből fakadó kötelezettsége, hogy az „egyre szorosabb Unió” irányába terelje a tagállamokat az ítélkezési gyakorlat fejlesztése nyomán. Ezzel a témával foglakozott például Steven Barett brit jogász a The Spectator hasábjain, Martti Koskenneimi The Gentle Civilizer of Nations. The Rise and Fall of International Law 1870-1960 (Cambridge University Press, 2001.) című könyvében, és Morten Rasmussen (Koppenhágai Egyetem) Towards a Legal History of European Law című tanulmányában.

A főtanácsnoki indítvány lábjegyzetében – annak kötőerejével kapcsolatban – a következő szöveg szerepel: 

A főtanácsnok indítványa nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. A Bíróság bírái most kezdik meg a tanácskozást a jelen ügyben. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.

Tavaly december elején az Európai Tanács tagjai megállapodást kötöttek az uniós költségvetésre és az ahhoz kapcsolódó finanszírozási mechanizmusra vonatkozóan. Az elfogadás körülményeit érdemben bonyolította, hogy az Európai Parlament politikai javaslatára a költségvetésről és a hitelfelvételről szóló rendelethez egy harmadik is kapcsolódik, amely a szóban forgó jogállamisági mechanizmusként terjedt el a köztudatban. A tagállamok tárgyalóasztalán e három témakör politikai szempontból egységet képező csomagként szerepelt. Ennek megfelelően Európai Unió közéletét alapvetően formálta, hogy a jogállamisági mechanizmus feltételrendszere hogyan és miképpen befolyásolhatja a tagállamok szuverenitását.

Kép: THOMAS FREY / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

Dobozi Gergely

Összesen 23 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés