Az emberi jogok emberi oldala

2021. december 10. 9:57

Sándor Lénárd
Országút
A helytelen megközelítés oda vezet, hogy emberi jogok helyett annak csak torzói maradnak, ami végül a védelem zálogát jelentő államok közötti konszenzust erodálja.

"A nemzetközi jog többi területétől eltérően az embert a természete alapján megillető jogokat az államok nem teremtik, csupán elismerik és védelmük érdekében elköteleződnek. Az Egyetemes Nyilatkozatnak tehát nem a normatív ereje, hanem a belőle fakadó vízió a meghatározó. A néhai Lord Jonathan Sacks szemléletes hasonlatát felidézve: minden korszakot meghatároz egy uralkodó narratíva. Ennek azért van jelentősége, mert az emberek mindig az adott kor narratívájának keretei között érvélnek, védik meg álláspontjukat, valamint fogalmazzák meg a közpolitikával, etikával, igazságossággal kapcsolatos igényeiket. Bármit is szeretnének elérni, azt csak az adott kor meghatározó narratíváján keresztül tehetik. A középkor, vagyis a hit korának narratívája a teológia volt. A felvilágosodás korszakában, ami az értelem korszakaként is ismert, a tudomány jelentette a domináns narratívát. Nagy részben az Egyetemes Nyilatkozat hatása, hogy napjaink közéleti vitáiban az emberi jogi gondolkodás vált meghatározó narratívává, vagyis a közpolitikai elképzelések érvényesítéséhez, a közjóról és az igazságosságról, az emberek szabadságáról és egymás iránt viselt felelősségéről zajló viták lefolytatásához az emberi jogi gondolkodás kínál utat.

Úgy is lehet fogalmazni, hogy míg az emberi jogok védelmének testét a különféle egyezmények és bíróságok adják, addig az Egyetemes Nyilatkozat a lelkét jelenti. Ezen lélek nélkül a test nem több, mint szabályok kusza halmaza. A jelenkor talán legnagyobb kihívása, hogy dacára az emberi jogi bíróságok, szervezetek és az ott dolgozók folyamatos bővülésének, számos esetben az emberi jogok védelmének gyengülése vagy ezen bizonyos „lélek” kiveszése látható. Ezzel összefüggésben két kihívást alaposabban is érdemes szemügyre venni: egyfelől az emberi jogok nemzeti szuverenitással, vagyis az állammal való viszonyának, másfelől pedig a (hamis) jogi igények elszaporodásának dilemmáját.

Egyre nagyobb népszerűségnek örvend az a nézet, amely szerint az Egyetemes Nyilatkozat célja az emberi jogok világszerte egységes modelljének megteremtése. Ehhez hozzáteszik, hogy az uniformizált jogok a szuverenitás ellenlábasai, ezért gravitációs pontjukat a nemzeti közösségek felett kell elhelyezni. Ennél az elgondolásnál ugyanakkor az Egyetemes Nyilatkozat víziójától semmi sem áll távolabb.

(...)

Az emberi jogok közösségekben élhetők meg, amelyek történelmi, kulturális, vallási, jogi és gazdasági pluralizmusa ad sajátos „kontúrokat” és „ízvilágot”. Jacques Maritain találó szavait felidézve: az Egyetemes Nyilatkozat harminc cikkén számos, egymástól különböző zene csendül fel. Az emberi jogok univerzalitása így ölt testet a világ pluralizmusába ágyazódva. Az emberi jogok kiforrásukhoz tehát a politikai közösség keretei közötti zajló közéleti viták, demokratikus és bírósági döntések, nem egyszer pedig konfrontációk is szükségesek. Mindez pedig nemzeti szuverenitást feltételez, mert az emberi jogok a nemzetállamok keretei között zajló politikai és jogi döntések révén védhetők meg. Az emberi jogok védelméért felelősséget vállaló szuverenitás védelme így nélkülözhetetlen. Míg – ahogyan az a világégést követően fogalmazott Egyetemes Nyilatkozat előtt is ott lebegett – nem kétséges, hogy az állami közhatalomgyakorlás is sérthet emberi jogokat, ugyanakkor az emberi jogok nem óvhatók meg a védelmükért felelősséget vállaló szuverenitás és politikai rend nélkül. (...)

Az ezzel összefüggő második dilemma az emberi jogok domináns narratívává válásából fakad, amely magával hozta a hamis jogi igények elszaporodását is. Olyan eszmevilágok felemelkedésének lehetünk tanúi, amelyek az emberi jogokat egy-egy ideológiai elképzelés szolgálatába kívánják állítani. Ebben az olvasatban az elképzelt ideológiai rend egyfajta „társadalmi mérnökösködés” keretei között szabja meg a hamis jogi igényeket. Ez jól látható, amint a politikai korrektség határozza meg a véleménynyilvánítást, vagy amint a szekularizált világkép a közéletből templomok falai közé űzi a vallásszabadságot.

(...)

A helytelen megközelítés (...) oda vezet, hogy emberi jogok helyett annak csak torzói maradnak, ami végül a védelem zálogát jelentő államok közötti konszenzust erodálja."

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 8 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés