Eric Zemmour választási programja: hazaszeretet és bátorság

2022. február 24. 16:27
A francia elnökválasztás horizontján nemrég új csillag tűnt fel, az író és korábbi politikai elemző Eric Zemmour személyében, akinek egészen különleges vonása abban ragadható meg, hogy a francia politikában példátlan bátorsággal – sőt, mondhatni vakmerőséggel – nyíltan a zászlajára tűzte több olyan szellemi tabu ledöntését, amelynek implicit elfogadása eleddig az európaiság és a politikai korrektség jegyében minden politikusra nézve egyfajta íratlan szabályként kötelező volt. A két legfontosabb ilyen tabu a bevándorlás támogatása, illetve az európai integráció visszafordíthatatlan voltának elfogadása (sőt, éljenzése és leghatározottabb előmozdítása), amelyet mind a nyugat-európai politikai, mind a francia értelmiségi elit mindenképp elvár egy Franciaországra vezetésére eséllyel pályázó elnökjelölttől – e két tabu megdöntését tűzte zászlajára Eric Zemmour.

Eric Zemmour indulásának bejelentése

Eric Zemmour 2021 december 2-án – az általa rendkívül kedvelt Napóleon megkoronázásának idei évfordulóján – jelentette be nyilvánosan azt, hogy el fog indulni a 2022 évi elnökválasztáson.

A bejelentés mind jogi, mind politikai értelemben rendkívüli hatást gyakorolt az összes többi jelölt pozíciójára, és olyan alapvető módon változtatta meg az erőviszonyokat, amire a jelenleg regnáló Emmanuel Macron köztársasági elnök 2021 tavaszán még a legrosszabb lidérces álmaiban sem számíthatott.

Miért módosítja alapvetően a 2022 évi politikai megmérettetés körülményeit egy politikai párttal korábban nem rendelkező, ám közismert jobboldali író fellépése? Miért mondhatjuk azt, hogy a 2022 évi elnökválasztás kimenetele épp Eric Zemmour fellépésének köszönhetően vált teljesen nyitottá – jóllehet egy évvel korábban még Macron elnök biztos újraválasztását valószínűsítették a politikai elemzők?

Nos, a politikai küzdelem átrendeződése több okra vezethető vissza – érdemes ezeket külön-külön mélyebben is elemezni.
Az új helyzet kialakulásának

első és legfontosabb oka a tematika Emmanuel Macron számára teljesen kedvezőtlen irányú módosulása,

ami szinte kizárólag az Eric Zemmour elindulása körül kialakult izgalomnak, bizonytalanságnak, szinte thrillerbe illő suspense-nek a közvetlen hatása.

Eric Zemmour személyiségének és közismert gondolatainak fényében ugyanis már 2021 őszén mindenki előtt nyilvánvaló volt az, hogy ha Zemmour jelölteti magát, akkor a bevándorlás kérdését fogja a választási kampány középpontjába helyezni, s mivel – ezt még ellenfelei is elismerik ! – egészen briliáns, mesteri debattőr, szilárd meggyőződése e kérdésben immár évtizedek óta ismert, s érvelése – éppúgy, mint Orbán Viktor és Mateusz Morawiecki esetében - a valóság tiszteletére, a széles társadalmi rétegek által megélt valós tapasztalatokra épít, ellenfeleinek kétségtelenül igen nehéz az általa kifejtett igazsággal szemben hathatós ellenérveket felsorakoztatni.

Nem járunk messze a valóságtól, ha a helyzetet úgy foglaljuk össze, hogy

Eric Zemmour politikai credójának és törekvéseinek legfontosabb eleme egy olyan radikális fordulat végrehajtása a francia bevándorlási politikában,

amely megvalósítása esetén a lehető legszorosabb szövetséget hozná létre a visegrádi országok és Franciaország migrációs politikája között, az Orbán Viktor által 2015-ben lefektetett alapelvek mentén.

Az első megmérettetés a legszélesebb nyilvánosság előtt

Eric Zemmour elindulása az elnökválasztáson a média és a kampány tematizáció viszonylatában radikálisan új helyzetet eredményezett.

Az új helyzet első sarkalatos elemét az a jogi tényállás jelentette, hogy a szinte elviselhetetlenül eltorzult, fojtogató liberális túlsúllyal jellemezhető francia média ettől a pillanattól fogva kénytelen volt kiengedni az általa gyűlölt jobboldali írót abból a „megnyilvánulási karanténból”, amelybe az utóbbi évek során teljesen önkényesen, önhatalmúan és épp a liberalizmus legszentebb alapelveit megsértve bezárta.

A helyzet ugyanis még 2021 nyarán is az volt, hogy Eric Zemmourt – óriási népszerűsége ellenére, sőt, feltehetően épp ennek okán – egyetlen vezető, országos nézettségű média sem hívta meg televíziós platójára, hivatkozva arra a tényre, hogy

az írót korábban a bíróság "gyűlöletkeltés" okán jogerősen elmarasztalta.

Jóllehet a bírósági ítélet ténye megfelel a valóságnak, az ebből a televíziós csatornák által levont következtetés  - miszerint ettől fogva Eric Zemmour már ne rendelkezne a francia alkotmányban garantált alapvető jogokkal, így a szólásszabadság jogával – már súlyosan jogsértő és teljes mértékben ellentétes az emberi jogokkal. 

Ez azonban a francia média képviselőit cseppet sem zavarja:  ők ugyanis már évekkel ezelőtt úgy döntöttek, hogy Eric Zemmourt kizárják a nyilvánosságból, hangját elfojtják, az írót becsületében meggyalázzák és óriási médiafölényükkel élve egyszerűen eltapossák a nyilvánosság előtt.

Erre kétségkívül módjuk nyílt egészen 2021 őszéig – az elnökválasztáson történő indulás, a hivatalos jelöltség azonban ezt már nem teszi lehetővé ; a hatályos törvények alapján ugyanis kötelesek egyenlő megszólalási lehetőséget biztosítani valamennyi elnökjelölt számára.

A médiaóriások tehát fogcsikorgatva bár, de kénytelenek engedelmeskedni a törvény szavának; így történhetett meg az, hogy 2021 december 9-én Eric Zemmour – hosszú idő óta első ízben – a közszolgálati televízió 2-es csatornájának

”Elysée 2022” című, főműsoridőben sugárzott vitaműsorának lehetett a vendége.

A műsor első részében az elnökjelöltet a két műsorvezető riporter faggatta, ezt egy csörtéhez hasonló párbaj követte a hivatalban lévő Bruno Le Maire gazdasági miniszterrel, majd egy ”meglepetés vendég” fellépése következett, végül egy záró vita keretében újságírók és közéleti személyiségek elemezték ki a vita tapasztalatait.

Álláspont a bevándorlás kérdésében

Eric Zemmour a Franciaországba történő bevándorlás tárgyában olyannyira radikális javaslatokat tett, s fogalmazott meg politikai programjában, hogy arra az összes elnökjelölt kénytelen volt szinte azonnal érdemben reagálni.
A fő célkitűzés Zemmour programjában a bevándorlás mértékének ”nulla közeli” szintre csökkentése, amelyet a szuverenista jelölt egy olyan komplex intézkedéscsomag segítségével kíván megvalósítani, amelynek legfontosabb elemei a következők:

  • a munkavállalási célú bevándorlás mértékének radikális csökkentése oly módon, hogy az Európán kívüli harmadik országból munkavállalási céllal érkező legális bevándorlók éves száma néhány ezer főre csökkenjen;
  • a családegyesítés radikális korlátozása oly módon, hogy az Európán kívüli harmadik országból származó házastársak bevándorlására és tartós letelepedésére vonatkozó engedélyek száma a jelenlegi százezres szintről évi néhány ezres szintre csökkenjen;
  • az Európán kívüli harmadik országból érkező egyetemisták fogadásának korlátozása oly módon, hogy az évente Franciaországba érkező külföldi egyetemisták száma a jelenlegi 90.000-es szintről néhány ezres szintre csökkenjen;
  • az illegális, Franciaországból kiutasított bevándorlók kitoloncolásának felgyorsítása, a jelenleg fennálló jogi akadályok elhárítása a gyors és hatékony kitoloncolás vonatkozásában

Eric Zemmour hivatalos állami forrásokra támaszkodva már több ízben kifejtette a nyilvánosság előtt azt, hogy a jelenlegi – évi 400.000 és 1 millió fő közötti – bevándorlási szint a francia lakosság számára elfogadhatatlanul magas, tekintettel arra, hogy jelenleg Franciaország:

  • évente mintegy 275.000 legális bevándorlót fogad be;
  • évente kb 90.000 külföldi egyetemi hallgató bevándorlását engedélyezi;
  • a családegyesítés kapcsán érkező külföldi házastársak bevándorlás szintén évi 100.000 fő körül van;
  • az illegális bevándorlás mértéke a különböző becslések alapján évi 400.000 – 600.000 főre tehető.

A külföldi menekültek befogadásával, illetve a kitoloncolás feltételrendszerével kapcsolatos uniós előírások jelenleg nem teszik lehetővé a bevándorlás feltételrendszerének radikális módosítását. E jogi problémával Eric Zemmour tökéletesen tisztában van, ezért azt a kezdeményezést fogalmazta meg a nyilvánosság előtt, hogy elnökké választása esetén 2022. júniusában, a parlamenti választásokkal egyidőben

népszavazás keretében kér felhatalmazást a francia választóktól a programjában szereplő, bevándorlással kapcsolatos intézkedéscsomag végrehajtására.

Tekintettel arra, hogy a francia jog a népfelség elvére hivatkozva eleve kizárja azt, hogy egy érvényes népszavazás eredményét bármely – akár francia, akár uniós – bíróság felülbírálja, az elnökjelölt által javasolt jogi megoldás megfelelőnek tűnik a bevándorlás viszonylatában fennálló gordiuszi csomó átvágására.

Álláspont a szuverenitás és az európai integráció kérdésében

Eric Zemmour tudatában van annak, hogy az uniós jogszabályok több kulcsfontosságú kérdésben – így a menekültügy és a bevándorláspolitika területén – gúzsba kötik Franciaországot, és minimálisra csökkentik a mindenkori francia kormány mozgásterét.

E probléma távlati megoldása érdekében két fontos, jogilag kiérlelt javaslatot is megfogalmazott.

Az első javaslat – amelynek tartalma a bevándorláspolitikával kapcsolatos kérdésekre korlátozódik – az ügydöntő népszavazás kiírása a bevándorlás radikális korlátozása céljából.

A második javaslat tárgyköre ennél jóval szélesebb, s lényegét tekintve azt célozza, hogy az új elnöki ciklus kezdetétől a népfelség elve az uniós politikára is kiterjedjen, s így

módosuljon a hierarchikus viszony a nemzeti és az uniós jog között.

Az Eric Zemmour által megfogalmazott konkrét javaslat konkrétan a francia alkotmány 55. cikkének módosítását jelentené oly módon, hogy a módosított alkotmányos előírás explicite kimondaná a francia nemzeti jog – a parlament által megszavazott törvények – elsőbbségét az uniós jogszabályokhoz képest.

Mit jelentene egy ilyen új alkotmányos előírás a gyakorlatban?

Eric Zemmour értelmezése szerint az új előírás mindössze a francia parlament által meghozott új törvényekre vonatkozna, s így természetesen nem bírna visszamenőleges hatállyal. Továbbra is fennmaradna tehát az uniós jogszabályok elsőbbsége a korábban elfogadott francia törvényekkel szemben mindazokon a területeken, ahol az EU az alapszerződések értelmében hatáskörrel rendelkezik.

A helyzet csupán annyiban változna, hogy az alkotmány módosításának időpontjától kezdve a mindenkori törvényhozásnak – a francia nép által választott Nemzetgyűlésnek – immár lehetősége nyílna arra, hogy szükség esetén bármely területen

egy új nemzeti törvénnyel felülírja a francia nemzeti érdekekkel ellentétes vagy összeegyeztethetetlen uniós jogszabályok tartalmát.

Ha erre sor kerül, akkor az érintett uniós jogszabály(ok) ugyan érvényben marad(nak) az EU egész területén (a többi tagállam belügyeibe Franciaország így nem avatkozik be), Franciaországban azonban nem kerül(nek) alkalmazásra a fenti okok miatt.

Egy ilyen szuverenista magatartás okvetlenül éles konfliktussal jár Brüsszel és Párizs között: Eric Zemmour már a választási kampány elején jelezte, hogy kész a konfliktus nyílt felvállalására azért, mert – amint állítja – jelenleg nem kevesebbről, mint ”Franciaország túléléséről” van szó.

Mi történik konfliktus esetén?

A riporterek és újságírók azirányú rémült kérdésére, hogy vajon mi történik egy Brüsszellel történő nyílt konfliktus esetén, Eric Zemmour ismételten higgadtságra int, és rendkívül egyszerű választ ad.

A válasz lényege az, hogy

amennyiben az uniós intézmények – a lengyel és magyar konfliktushoz hasonlóan – fenyegetőzni kezdenek, akkor Franciaország nemes egyszerűséggel felfüggeszti befizetéseit az uniós költségvetésbe.

Ha a felvetést a jogállamisági kondícionalitás jelenlegi rendszerével összehasonlítjuk, akkor jól látható, hogy itt egy fordított szankciós mechanizmusról van szó – nem az EU bünteti a renitens tagállamot, hanem a (nettó befizető) renitens tagállam büntetné az EU-t.

Az uniós költségvetésbe való befizetések felfüggesztését a francia elnökjelölt épp azért vetheti fel, mivel Franciaország nettó befizető: a költségvetési befizetések felfüggesztése esetén így az uniós költségvetést érzékeny veszteség éri, a francia nemzeti költségvetés pedig kizárólag nyerni tud a konfliktuson.

Eric Zemmour minden egyes alkalommal, amikor a média képviselői rákérdeznek erre az érzékeny kérdésre, nyomatékosan hangsúlyozza azt, hogy az Európai Unió nem állam, és az uniós források elosztási rendszerén kívül az égvilágon semmilyen szankciós eszközzel nem rendelkezik – a pénzügyi szankciók pedig ez esetben fordítva működnek.

Eric Zemmour különleges bátorsága abban ölt testet, hogy képes és hajlandó a teljes médiaszéllel szemben képviselni azt az álláspontot, hogy Franciaország nemzeti érdekei elsőbbséget élveznek minden más megfontolással szemben.

Kép: STEPHANE DE SAKUTIN / AFP

Tóth István Benedek
(a szerző Franciaország-szakértő)

Összesen 4 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés