A Szilícium-völgy online rabszolgapiaca – beszélgetés Jessica Kelly filmrendezővel

2020-03-04 15:28:00

Írta: Joób Kristóf
Jelenleg is létezik rabszolgaság, csak éppen nem olyan látható formában, mint egykoron. A Silicon Valley's Online Slave Market című dokumentumfilm olyan technológiai óriáscégek, mint a Google vagy az Apple bűnrészességét tárja fel ezzel kapcsolatban – mutatott rá Jessica Kelly, a film rendezője.

Sokan úgy gondolják, hogy a rabszolgaságot már jócskán magunk mögött hagytuk, de tévednek. A legtöbben pedig, szintén tévesen, nem hinnék, hogy éppen a legfejlettebb technológia fogja aktívan elősegíteni a rabszolgakereskedelem virágzását. Ugyanakkor az Ön által rendezett új dokumentumfilm, a Silicon Valley's Online Slave Market éppen erről a megdöbbentő valóságról rántja le a leplet…

Úgy becsülik, hogy világszerte mintegy 40,3 millióan élnek rabszolgaság modern formáinak körülményei között. Ezt pedig szinte észre sem vesszük, ugyanis olyan kényszerítés alá vonják őket, amely a külső szemlélő számára nem látható. Amire ugyanakkor a film forgatása során rádöbbentünk, az a modern kori rabszolgaságnak éppen ezt a sajátosságát cáfolta.

Egy olyan online rabszolgapiacra bukkantunk, amely a nyilvánosság előtt zajlik, és okostelefonon bárki számára elérhető.

Vizsgálódásunk a női háztartási munkavállalók adás-vételének körülményeit tárta fel Kuvaitban és Szaúd-Arábiában, ugyanakkor biztosan tudjuk, hogy a világ más részein is ehhez hasonló ügyletek zajlanak. Mindezt pedig a Google és az Apple teszik lehetővé azzal, hogy biztosítják az ehhez szükséges applikációkat.

A dokumentumfilm lényegében azt tárja fel, hogy éppen a legfejlettebb technológia segíti elő ezeket a rabszolgakereskedő ügyleteket. El tudná mondani, hogyan is működik mindez?

Három nagyobb applikációt használtak az áldozatok adás-vételéhez. Ezek közül az egyik az Instagram volt, míg a másik kettő kereskedelmi forgalomban lévő applikáció, a „4Sale”, ami Kuvaitban, illetve a „Haraj”, amit Szaúd-Arábiában terjedt el. A „4Sale” és a „Haraj” applikációk platformjain, a használt személygépjárművek és televíziók között arra bukkantunk, hogy külön szekcióban kínálnak vételre háztartási alkalmazottakat. Ezekben a szekciókban pedig külön szűrökkel lehetett válogatni, például a kínált alkalmazottak faji hovatartozása szerint. A Szaúd-Arábiában használatos „Haraj” applikáción még a bőrszín árnyalata alapján is lehet háztartási alkalmazottat válogatni. Ezek az applikációk tulajdonképpen mindenki számára elérhetőek, akik okostelefont használnak, valamint az Apple „app store”, illetve a „Google Play” szolgáltatásait igénybe veszik. Mindez olyan könnyedén és nyilvánosan zajlik, hogy sok ember egyszerűen észre sem veszi, hogy mindez teljesen törvénytelen.

Mikor az Ön által rendezett dokumentumfilm lerántotta a leplet az online rabszolgapiac szomorú valóságáról, illetve az applikációk ebben játszott szerepéről, mi volt a technológiai óriáscégek és a közösségi médiaplatformok első reakciója? Milyen lépéseket tettek a helyzet orvoslása érdekében?

Az applikációk közül a Kuvaitban használt „4Sale” válaszolt a leghamarabb. Azonnal eltávolította a háztartási alkalmazottak adásvételére vonatkozó szekciót. Ezek után pedig már „Haraj” is eltávolította ezeknek a hirdetések legnagyobb részét. Emellett a Facebook, az Instagram tulajdonosa 703 jogsértő fiókot, valamint a háztartási munkások adásvételére leggyakrabban használt hashtaget is eltávolította. Ezzel szemben azonban

az applikációknak teret biztosító Google és Apple megtagadták, hogy erről kérdezzük őket, és egészen az utolsó pillanatig nem is adtak nekünk írásos választ.

Később nyilatkozatban erősítették meg a rabszolgaság modern formáinak felszámolására irányuló elkötelezettségüket, ugyanakkor az applikációk tartalma miatti felelősségüket továbbra sem ismerték el.

A dokumentumfilm készítése során milyen általános tapasztalatai vannak a nagy technológia cégek távoli térségekben és országokban folytatott tevékenységeit illetően?

Ami nyilvánvalóvá vált számomra az az, hogy a technológiai óriáscégek mindig megpróbálnak kibújni a jogi és etikai felelősségük alól, amikor arról van szó, hogy az úgynevezett „távoli országokban” a saját üzletvitelükből ki kellene küszöbölni a rabszolgaság jelenségét. Például

a Google-nek és az Apple-nek a saját irányelvei szerint kockázatelemzést kellene végeznie azokban az országokban, amelyekben magasabb a rabszolgaság jelenlétének az esélye.

Kuvait és Szaúd-Arábia, ahol ezek az applikációk is elterjedtek, hírhedtek a háztartási alkalmazottakat sújtó szörnyű visszaéléseikről. Ebből következően, akik az applikációk felülvizsgálatáért felelősek, azoknak jelezniük kellett volna ezt. Ezen túl a Google és az Apple társaságok üzletvitele jelentős részeinek székhelye az Egyesült Királyságban és Ausztráliában található, ahol a rabszolgaság modern formáiról szóló törvény (Modern Slavery Act) hatályban van. A törvény értelmében biztosítaniuk kell, hogy üzletvitelük egyetlen részében sincsen jelen rabszolgaság.

Szükségesnek ítéli a nemzetközi szabályozás megalkotását ezen a téren?

Teljes mértékben!

Olyan korszakban élünk, amelyben a technológiai cégek erősebbek, mint az államok.

Láthattuk, hogyan lopják el az emberek személyes adatait, illetve még a demokratikus választásokat is képesek befolyásolni. Éppen ezért reálisan nem is remélhető, hogy az egyes országok jogát be fogják tartani. Kuvaitban például szigorú törvények vannak hatályban a rabszolgaság és a rasszizmus ellen, illetve külön törvényeket hoztak a háztartási alkalmazottakat védelme érdekében. Ugyanakkor a Google, az Apple és a Facebook karba tett kézzel nézik, amint az általuk szolgáltatott applikációkon megsértik ezeket a törvényeket. Szükség van ezért olyan szigorú nemzetközi szabályozásra, amelynek révén a nagy technológiai cégek felelősségre vonhatókká válnak. Jelenlég még a Modern Slavery Act sem igazán kötelező és csak az Egyesült Királyságban és Ausztráliába alkalmazandó.

El tudná mesélni nekünk, milyen kihívásokkal szembesült a forgatás során? Miért kellene mindenkinek megnéznie ezt a filmet?

A film egy egyszerű ötletből fakadt, amelyről azt gondoltuk, hogy elkészítése mindösszesen pár hónapig fog tartani. Amikor azonban Kuvaitban, egy titkos felvétel készítése során belefutottunk egy 16 éves lányba, akit megvételre kínáltak fel nekünk, akkor egy teljesen más történettel szembesültünk. A lányt stresszes helyzetben találtuk, az útlevelét elkobozták, és úgy adták-vették, mint egy tulajdont. Ráadásul a sérelmet szenvedett lány még kiskorúnak számított, így ezért kötelességünk volt, hogy megóvjuk őt. Ugyanakkor újságíróként nem avatkozhatunk be minden egyes helyzetbe, amivel szembe találkozunk. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy olyan szakértőket vonunk be, akik a háztartási munkavállalókat segítik. Ez aztán egy hat hónapig tartó nyomozásba torkollott, amely számos morális és etikai dilemmát vetett fel, de végső soron a lány hazatéréséhez vezetett Guinea-ba.

Amennyire ez lehetséges be tudna minket avatni a soron következő projektjébe?

A következő projektem egy Szudánban forgatott dokumentumfilm, amely a modernkori rabszolgaság gyermek áldozataival foglalkozik. A BBC arab nyelvű műsora 2020 májusában fogja sugározni.