Cikkajánló: a világ ma a klasszikus liberális eszmék posztmodern értelmezésén alapul

2020-07-30 09:42:00
Travis Greene írása a közjóról és az algoritmusok sűrűjében megélt önazonosságról.

A közjó Nyugaton elvont fogalom; egyfajta cél, ami az egyén önmegvalósításán keresztül érhető el - kezdi érvelését Travis Green, a Medium újságírója, felidézve, hogy ez az absztakt társadalomszervező elv köszön vissza a klasszikus társadalomelméleti gondolkodók közül John Stuart Mill munkásságában, de hasonló gondolatokat tartalmaz a modern ideológusok közé tartozó John Rawls életműve is.

Mill amellett érvel, hogy egy idealisztikus társadalomban a személy szabadon kibontakoztathatja saját önazonos karakterét, hogy konstruktív részese legyen a közéletnek. Rawls ezt a gondolatmenetet azzal egészíti ki, hogy minden racionálisan gondolkodó ember természetes elvárása a társadalommal szemben, hogy részesüljön a közjóból, ezt azonban Rawls egyfajta a társadalommal szemben létrehozott, a kölcsönösség elvén alapuló „szerződéses” konstrukció keretein belül értelmezi.

A társadalomnak ezt a működési logikáját hasznosítják korunk legnagyobb techcégei is 

 - például a Google vagy az Apple -, amelyek gyakorlatilag az önmegvalósítás iránti igényt tekintik profitjuk elsődleges forrásának.

A posztmodern nyugati társadalom a fenti gondolatok leegyszerűsítő értelmezésére épül. Ennek gyakorlati leképeződése a fogyasztói igények algoritmusok általi feltérképezése, ezek alapján a személyre szabott marketingstratégia kialakítása és prezentálása, végül pedig a fogyasztó rábírása arra, hogy számára felkínált fogyasztási cikkeket megvegye – mindennek hátterében pedig az az elgondolás áll, hogy ami a fogyasztói igényeket kielégíti, az jó a társadalom egészének is.

Példaként Green az Apple korábbi marketingkampányát említi, amely a „Think Different” („gondolkozz másképp”) szlogenre épült, s amely azt sugallta, hogy az Apple által tömegesen legyártott – mégis túlárazott – fogyasztási cikkek az individualizmus beteljesülését eredményezi.

Greene egyik legfontosabb állítása, hogy ma algoritmusok dönthetik el helyettünk, hogy mi az igazán jó számunkra.

Vagyis, a társadalom működési logikája ma egyre inkább abba az irányba hat, hogy az individualizmus beteljesítését szolgáló döntési kompetenciák lassan átkerülnek az egyén rendelkezési köréből a gyártók és a szolgáltatók algoritmusainak „fennhatósága” alá.

Ez a folyamat ma az egyén számára leginkább akként észlelhető, hogy esetleg „épp arra” a fogyasztási cikkre – vagy akár párkapcsolati partnerre – talál rá, amit, vagy akit keresett.

Mégis, a marketingkampány címzettje már most felteheti magának a kérdést, hogy vajon az algoritmusok nélkül is ugyanarra esett volna-e a választása?

Ugyanez a jelenség nemcsak a fizikai valóság szintjén értelmezhető, hanem a vélemények szintjén is. A köztudatban „véleménybuborékként” élő jelenség is pontosan az automatizált tartalomajánlások eredménye, amely végső soron akár a valóságról alkotott elképzeléseink visszafordíthatatlan eltorzulásához is vezethet.

Dobozi Gergely