Az LMBTI-személyek válhatnak az Európai Bizottság politikai fegyverévé

2020-09-18 10:42:00
Ursula von der Leyen bizottsági elnök a szeptemberi első plenáris alkalmával mondott programadó beszédében érintőlegesen utalt arra, hogy az LMBTI-személyek a jogállamisághoz hasonlóan a politikai eszköztár részeivé válhatnak.

Minden évben, a szeptemberi első plenáris ülés alkalmával az Európai Bizottság elnöke rendszerint beszédet mond az Európai Parlamenttel folytatott strukturált párbeszéd kereteinek kialakítása céljából. Ebben a beszédben az elnök számot ad az adott év eseményeiről, és felvázolja az elkövetkező évek prioritásait, ennek megfelelően maga a beszéd egyfajta programadó expozéként is felfogható a jövő politikai irányvonalaira vonatkozóan.

Idén sem volt máshogy. Ursula von der Leyen „State of the Union” (az Unió helyzete) című beszédében – részletezve a koronavírus-válság kapcsán felmerülő teendőket – többek között az éghajlatvédelem, a digitális átállás és a migráció kérdéseit boncolgatta.

E témák kapcsán a Bizottság várhatóan cselekvési tervekkel készül előállni, s minden jel arra utal, hogy a Bizottság az LMBTI-személyek jogállására is nagyobb hangsúlyt fektet majd.

„Hogy mindenki számára egyértelműen fejezzem ki magam: az LMBTIQ-mentes övezetek emberiességmentes övezetek, amelyeknek nincs helye Uniónkban. A Bizottság annak érdekében, hogy biztosítsa e közösség egészének támogatását, hamarosan előterjeszti az LMBTIQ személyek jogainak megerősítését célzó stratégiát. Ennek részeként szorgalmazni fogom a családi kapcsolatok EU-n belüli kölcsönös elismerését is. Aki egy országban szülő, az minden országban szülő.”

áll a beszédben.

Tekintettel arra, hogy az LMBTQ-stratégiára vonatkozóan részletek csak később derülnek ki, a témával kapcsolatban maradnak egyelőre azok az alapelvek, amelyeket a fenti blokkban az elnök lefektetett.

Megjegyzendő, hogy az LMBTI-személyek jogállával kapcsolatos gondolatok von der Leyen a teljes beszédének csak a töredékét teszik ki. Talán nem véletlenül: a téma mindmáig megosztó Európában.

Mégis, főleg a nyár eseményei ösztönözhették az elnököt arra, hogy politikai gesztust téve biztosítsa az Európai Parlamentet arról, hogy a Bizottság foglalkozik a kérdéssel.

Az EUObserver elemzéséből az derül ki, hogy a legutóbbi lengyelországi fejlemények miatt az LMBTI-személyek bővíthetik rövid-középtávon a Bizottság eszköztárát a politikai nyomásgyakorlás során. 

Mint ismeretes, még július végén tette közzé az Európai Bizottság azon városok listáját, amelyek pénzügyi támogatásra pályázhatnak az Európai Unió testvérvárosi programjának („Európa a polgárokért”) keretében. Ekkor derült ki, hogy a Bizottság elutasította hat LMBTI-ellenes lengyel város programfinanszírozását arra hivatkozásul, hogy több lengyel régió is „LMBTI-ideológiától mentes zónává” nyilvánította magát (több érintett lengyel város pedig az átlagosnál szerényebb támogatásban részesült).

„Nagy veszteség lesz számunkra, ha az Európai Unió az LMBTI-személyek jogállásához köti majd a kifizetéseit; senkit sem állt szándékunkban diszkriminálni. Egészen pontosan arról van szó, hogy a hagyományos családmodellt kívánjuk előtérbe helyezni. (…) határozatunkban sehol sem áll az, hogy a város ne tanúsítana toleranciát a különféle szexuális irányultsággal rendelkező személyekkel szemben. Mindenki szabad emberként élhet egy szabad országban. Amit szerettünk volna elérni, az egyfajta reform az iskolai szexuális felvilágosítás területén.”

nyilatkozta ekkor  Rafał Rogala, az egyik megvonásban érintett lengyel város, Wilamowice egyik előljárója.

Azzal, hogy von der Leyen programadó beszédében úgy fogalmazott, hogy az LMBTQ-mentes övezetek emberiességmentes övezetek, amelyeknek nincs helye az Unióban, azt vetíti előre, hogy Wilamowice példája irányadó lehet az elkövetkező évek támogatási logikájában, csak úgy, mint ahogy az a jogállamiság esetében is a tervek között szerepel. 

Erre utal legalábbis az esetről megemlékező The New York Times júliusi tudósítása, amely egy kontextusba helyezi a kifejezetten Magyarországra és Lengyelországra vonatkozóan tervezett jogállamisági nyomásgyakorlás és a lengyel LMBTI-személyek esetét.

Dobozi Gergely