Európa vagy a gazdasági érdekeket választja, vagy a jogállamiságot – a kettő együtt nem megy

2020-10-01 16:16:00

Andreas Kluth
Inkább hanyagságból, semmint az intézményi anomáliákból fakadóan a hét eredménye, hogy az Európai Unió sikeresen egyesítette két legégetőbb problémáját.

"Ahhoz, hogy az Európai Unió kiverekedje magát abból a káoszból, amelyet saját magának generált, lehetetlen választás előtt áll: feláldozhatja egyrészt azt az alapelvet (ez a jogállamiság), amelyet minden tagállam köteles tiszteletben tartani. Másrészről, ha azonban így tesz, vetheti is el a terveit a költségvetési kohézióra és a gazdasági felépülésre vonatkozóan.

A csapdahelyzet 2020 júliusában gyökerezik. A soros elnökséget ellátó Németország bábáskodása alatt 27 tagállami vezető ült asztalhoz és állapodott meg egy „eget rengető” költségvetési és finanszírozási konstrukcióban abból a célból, hogy sikerrel kezelje a világjárvány gazdasági vonzatait. 

Az 1.8 ezer milliárd euró összértékű pénzügyi csomag egy 750 milliárd eurós finanszírozási koncepciót is magába foglal, amely egy jövőbeli fiskális unió előszele is lehet. Csakhogy mindezt előbb egyrészt el kell fogadni az Európai Parlamenttel, másrészt pedig ratifikáltatni is kell valamennyi tagállammal.

Ahhoz, hogy az ennek alapjául szolgáló megállapodás létrejöjjön, a megállapodás szövegírói meglehetősen homályos utalásokat tettek egy bizonyos feltételrendszerre vonatkozóan – a cél pedig az volt, hogy az uniós kifizetések a jogállami eszmék betartásához kötődjenek. 

(…)

Egy Németországtól érkező eheti javaslat azonban igencsak felhígította ezt az elképzelést. Jelenleg az ügy úgy áll, hogy bármiféle szankció elfogadásához minősített többség szükséges; szemben az eredeti koncepcióval, amelyben a szankció elutasításához lett volna szükséges minősített szavazás.

A fentieken egy tagállam csak akkor szankcionálható, ha az alapul fekvő jogsértő magatartás közvetlenül veszélyezteti az Európai Unió költségvetését – például, ha korrupció eredményeképpen az uniós pénzek rossz helyre vándorolnak. 

(…)

Könnyen belátható – bár sajnálatos – hogy Németország miért tétovázik ennyire. Angela Merkel német kancellár szemében úgy élnek az elkövetkező hónapok, mint az utolsó esélye arra, hogy pozitív politikai hagyatékot hagyjon maga után Európában. Tokkal-vonóval van szüksége a koronavírus-alapra, és nem kockáztathat vétót Magyarország és Lengyelország részéről.

(…)

Merkellel kapcsolatban az előrejelzésem az, hogy a kancellár végül tető alá hozza a megállapodást. Ennek azonban olyan következményei lesznek, amelyek egyelőre nem láthatók előre. 

(…)

Idén már kifejeztem aggályaimat azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unió könnyen a világtörténelem jelentéktelen szereplőjévé válhat. A hét tanulságai pedig nem igazán vidítottak fel."

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.