Magyarországon a Facebook a társadalmi párbeszéd jelentős fórumává vált

2020-12-08 11:51:00
Az NKE Információs Társadalom Kutatóintézete négy ország – köztük hazánk – bevonásával vizsgálta az internetes attitűdök alakulását. Ebből az körvonalazódik, hogy a felhasználók többsége aktív, mégis felelőtlen magatartást tanúsít az online térben, így a jogalkotó fellépése egyre sürgetőbb.

Általánossá vált az információs technológiák használata a kelet-közép-európai társadalmak körében, ugyanakkor a hiányos tudatosság jellemzi azt – derül ki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutatóintézetének egyik friss kutatásából. Az intézet a magyar, lengyel, cseh és román lakosság internetezési szokásait tárta fel. A kor, nem, iskolai végzettség, településtípus és régiók szerint is reprezentatív kutatás főbb eredményeit az alábbiakban foglaljuk össze.

A kutatásból kiderül, hogy a kelet-közép-európai társadalmak aktív közösségimédia-felhasználók, s a régióban a Facebook helyzete különösen domináns: a legfiatalabbak – vagyis a 18-29 év közöttiek – közül 10 megkérdezett közül 7-8 napi rendszerességgel pörgetik a hírfolyamot, míg a legidősebbek – vagyis a 60 évesek vagy annál idősebbek – között ez az arány 2-5 főt jelent.

Csehországban és Lengyelországban az 50 év felettiek körében csökken jelentősen a Facebookot használók aránya, ezzel szemben a magyar és román felhasználók valamennyi korosztályban aktívnak bizonyulnak. A Facebookkal párhuzamosan működő egyéb felületeket a lakosság 27-45 százaléka használja.

Rovatunk a kutatási jelentés elkészítésében részt vevő Török Bernátot is megkereste, aki a Facebook előretörését a következőképpen értékeli: „a közösségimédia-platformok között a Facebook mindenhol nagyon erős piaci pozícióval rendelkezik, de egyértelműen megállapítható, hogy a helyzete Magyarországon tekinthető a legdominánsabbnak. Ez a mindenhol magas, hazánkban például 80 százalékos használati szokások mellett két tényezőre vezethető vissza.” 

Egyrészt – emeli ki Török – a magyarok a többi ország lakosságánál kisebb arányban vannak jelen más szolgáltatók (pl. a Twitter vagy a LinkedIn) felületein, másrészt nálunk az idősebb korosztályban sem esik vissza drasztikusan a Facebook használata. Míg Csehországban vagy Lengyelországban az 50 év felettiek közül jóval kevesebben Facebookozik, addig itthon az idősebbek is erősen jelen vannak ezen a platformon. 

Összességében Magyarországra igaz leginkább az az egész régiót jellemző megállapítás, hogy a Facebook a társadalmi párbeszéd jelentős fórumává vált.”

– vonja le a következtetést a szakértő.

Török felhívta a figyelmet arra is, noha általában generációs szakadék az online világhoz való viszonyulásban nem azonosítható, a társadalmi párbeszéd terén igenis megfigyelhetők korosztályos különbségek: míg az idősebbek az internetet kockázatosnak látják, mert ott a társadalmi együttélésre veszélyes nézetek szabadabban terjedhetnek, addig a fiatalabbak már azt az előnyt emelik ki, hogy az interneten a hétköznapi emberek is megoszthatják a véleményüket.

S ha már véleménymegosztás, Török a névtelen kommentelőkre is kitért. A kutatás eredményei arra világítanak rá, hogy bár a névtelen kommentelésben az egész társadalom markáns többsége a felelőtlen megszólalás lehetőségét látja, a fiatalok fele már jó dolognak tartja. Szerintük ugyanis sokan így mondhatják el szabadon a véleményüket – mutat rá Török Bernát.

Az online kommunikáció megítélése általánosságban igencsak megosztó: a teljes magyar lakosság 60.5 százaléka szerint az online kommunikációs lehetőségek rontják a személyes kapcsolatok minőségét, ugyanakkor a megkérdezettek 63 százaléka szerint a közösségi média kitűnő lehetőséget nyújt a barátokkal és családtagokkal való kapcsolattartásra. A magyar lakosság 58 százaléka tart azonban attól, hogy az online formák átveszik a közvetlen személyes kapcsolattartás szerepét. 

Összehasonlításképp: Csehországban a megkérdezettek 50.7 százaléka véli úgy, hogy a az online kommunikáció negatívan befolyásolja a személyes kapcsolatok minőségét, míg Lengyelország esetében ez az arány 38.9 százalék, Romániában pedig 29 százalék.

Mindebből az a következtetés vonható le, hogy személyes kapcsolatok minőségének megőrzésére való törekvés mintegy "hungarikumnak" tekinthető.

A magyar lakosság 80 százaléka pozitívan értékeli, hogy az interneten könnyen kapcsolatba lehet lépni az ismerősökkel, de a megkérdezettek 58 százaléka attól tart, hogy az online formák átveszik a közvetlen személyes kapcsolattartás szerepét (megjegyzendő, hogy a négy ország közül az emiatti félelem Magyarországon messze a legmagasabb). A magyar társadalom más tekintetben is kritikus az internettel szemben: a megkérdezettek 57 százaléka véli úgy, hogy az online kommunikáció túlságosan sok időt vesz el az életéből.

Mindazonáltal – mutat rá a tanulmány – mind a négy ország esetében markáns többségben vannak azok az emberek, akik szerint a digitalizáció és az online kultúra elterjedése inkább lehetőséget jelent mind az egyén, mind pedig a társadalom számára. Még annak ellenére is, hogy Magyarországon a megkérdezettek 10.1 százaléka nyilatkozott úgy, hogy előfordult már vele, hogy egy bejegyzését törölte a Facebook, vagy egy időre letiltották a szolgáltatás használatáról.

Mindemellett, ahogy arra Török Bernát felhívja a figyelmet, a kutatási eredmények szerint a magyarok próbálnak legnagyobb arányban panasszal élni a Facebook moderálási gyakorlatával szemben.

Arra a kérdésre pedig, hogy a tartalommoderáláson átesett felhasználók kielégítőnek tartották-e a moderálás indokát, a magyar megkérdezettek mindössze 36 százaléka válaszolt igennel. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az érintettek 33-48 százaléka egyáltalán nem kapott információt a Facebooktól. 

Az internetezők felhasználói magatartását egyébként a hiányos tudatosság jellemzi – derül ki a kutatásból. Vagyis, habár az internetet jellemzően szórakozásra és kapcsolattartásra használják, az önképzés tekintetében még a négy ország lakossága körében mért legmagasabb érték sem éri el a teljes lakosság harmadát. 

Ugyanígy alakul a szűrőszoftverek alkalmazásának elterjedtsége is: hazánkban és Csehországban a teljes lakosság 71 százaléka nem használ semmilyen szűrőszoftvert, miközben Lengyelország és Románia esetében ez az arány 67 és 65 százalék. Még aggasztóbb adat, hogy a gyerekes családoknál sem figyelhető meg nagyobb tudatosság: a 14 év alatti gyereket nevelők 61 százaléka Magyarországon semmilyen szűrőszoftvert sem használ (a többi ország esetében még kevesebben védekeznek a káros tartalmakkal szemben).

Nemcsak a szűrőszoftverek használata tekintetében teljesít alul a lakosság: a Facebookozók közel fele soha nem állított még az adatvédelmi beállításain, s ahogy az a kutatásból kiderül, minél idősebb valaki, jellemzően annál kevesebbet foglalkozik ezzel a kérdéssel.

Másfelől azonban nagyon kevesen érzik teljes biztonságban adataikat a Facebookon: a magyarok mindössze 4 százaléka, a csehek 2.9 százaléka, a lengyelek 1 százaléka véli úgy, hogy adataik teljes biztonságban vannak, miközben Romániában a lakosság 12.9 százaléka válaszolt így.

A jelenség a felhasználók körében tapasztalható egyfajta feszültségre világít rá: bár egyáltalán nem érezzük biztonságban a személyes adatainkat a Facebook kezében, többségünk mégsem állított még soha az adatvédelmi beállításain, vagyis azokkal a lehetőségekkel sem élünk, amelyek rendelkezésünkre állnak” – kommentálta a kutatás eredményét Török Bernát.

Lengyelországban a legmagasabb azok aránya, akik attól tartanak, hogy „digitális lábnyomuk” az online térben megmarad (56 százalék), miközben a magyar lakosság 37 százaléka válaszolt igennel erre a kérdésre.

Az internetet hazánkban naponta a lakosság 54 százaléka használja hírfogyasztásra, s a napi szinten hírfogyasztók aránya egyedül Lengyelországban magasabb (itt ez a szám 60 százalék felett alakul). Mindemellett a közösségi média szerepe a hírfogyasztásban kimagasló: az internetezők 75 százaléka használja a közösségi portálokat ilyen célra.

Ami szembeötlő, hogy a közéleti híreket a lakosság többsége passzívan fogyasztja, ami azt jelenti, hogy  a lakosság zöme csak az eléje kerülő hírekből tájékozódik: Magyarországon a megkérdezettek mindössze 34 százaléka mondta azt, hogy a hírek tényvalódiságát maga ellenőrzi.

A többség ugyanakkor mind a négy országban úgy gondolja, hogy az újságok és az újságírók tevékenysége a társadalmi párbeszéd nagyon fontos része; 

összehasonlításképp: a csehek 55 százaléka, a románok 58 százaléka, a lengyeleknek és magyaroknak pedig a 61-61 százaléka gondolja így.

Ahogy arra Török Bernát is rávilágít, ez az adat a nyilvánosság korábbi szerkezete mellett, a hagyományos média idején is elgondolkodtató lett volna, de különösen erős kérdéseket vet fel azoknak a közösségimédia-platformoknak az egyre nagyobb befolyása mellett, amelyeken senki számára nem átlátható algoritmusok kínálják fel a híreket a követhetetlenné vált információáradatból.

Az internetes vívmányokkal élni kívánó emberek maguk is látják ezeknek az eszközöknek a kockázatait, maguk is érzékelik kiszolgáltatottságukat, de a mindennapos egyéni használat során mégsem reagálnak megfelelően ezekre a kockázatokra” – összegzi a kutatás eredményeit Török Bernát –

ott tehát, ahol közösségi szintű veszélyeket azonosítunk, a szolgáltatók társadalmi felelősségére, annak hiányában pedig végső soron szabályozói megoldásokra kell építenünk." 

Ahogy arra Török is felhívja a figyelmet, ezeknek a szabályozói megoldásoknak egy részén már az Európai Unió is dolgozik, és egyes kérdésekben a közös európai fellépés lehet a hatékony és az európai piac versenyképességét szolgáló megoldás. 

Vannak azonban olyan problémák, amelyeknek a szabályozása nemzeti válaszokat igényel” – teszi hozzá. „Egyrészt a kutatásból látható, hogy a közös tendenciák mellett már a régión belül is találunk eltérő társadalmi reakciókat. Másrészt a demokratikus társadalmi párbeszédre gyakorolt hatás figyelembevétele a nemzeti szabályozó fellépését is indokolja, hiszen a nyilvánosság működésének mindenhol megvannak az országon belüli sajátosságai és jogi keretei.”

A Török Bernát, Rab Árpád és Szikora Tamás által készített kutatási jelentést teljes terjedelmében itt olvashatja el. A grafikonok az eredeti tanulmányból kerültek kiválogatásra.

Dobozi Gergely