Könyvajánló: Küzdelem az európai színtéren

2019. május 23. 09:58

Nehéz tudományos igénnyel írni olyan folyamatokról, amelyek szinte részei mindennapjainknak. Gát Ákos Bencének mégis sikerül ez a nem hétköznapi feladat. Könyvében egyszerre elemzi az EU-n belüli jogállamiság-politika fordulópontjait, s krónikása hazánk európai küzdelmeinek.

2019. május 23. 09:58
null
Palkó Attila

Az elmúlt évek európai közéletének rendszeresen visszatérő témája a jogállamisághoz köthető különböző vizsgálatok megkezdése, vagy azok új szakaszba érkezése. Az sem újdonság, hogy ezeket a vizsgálatokat jellemzően az EU nyugati országai kezdeményezik a 2004-ben vagy azután csatlakozott országokkal szemben. Bár az EU és elődje, az EGK eleinte gazdasági alapon szerveződtek, ezért a viták természete is gazdaságpolitikai volt, mára egyre inkább jogi köntöst öltenek.

Gát Ákos Bence a francia Nemzeti Közigazgatási Egyetemen (ENA-n) és a Paris 1 Panthéon-Sorbonne Egyetemen végzett tanulmányai záródolgozataként írta meg, miként lett a jogállamiság politikai kérdés az Európai Unióban, s közben Magyarország példáján keresztül azt is bemutatta, miként alakulnak ezek a viták a gyakorlatban. Ennek a dolgozatnak a kibővített változata jelent meg nemrég könyv formában magyarul is, Küzdelem az európai színtéren – a Magyarországgal szembeni „jogállamiság”-kritika feltáratlan összefüggései címmel (kiadja: Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány).

A mű nagy erénye, hogy a téma aktualitása ellenére tudományos igénnyel vizsgálja a problémát. Sok tanulmány esik abba a hibába, hogy elsősorban csak az álláspontját támogató forrásokat használja, s nem törődik azzal, hogy a gyengítő érvekről érdemben nyilatkozzon vagy azokkal vitatkozzon. A szerző szerencsére itt nem így jár el, s szinte a középkori skolasztikusok logikai szigorával vet számot az ellenérvekkel, saját álláspontját ezek fényében artikulálja. Ízelítőként lássunk néhány gondolatot a könyvből!

Politizálódó jog, jogiasodó politika

Gát Ákos Bence könyve már rögtön az elején markáns felütéssel kezdődik. Macron elnököt idézi, aki szerint a modern Európai Unió két pilléren, a jogállamon és a közös piacon alapul. Előbbivel kapcsolatban – az elnök szerint – nem lehet vita, míg utóbbi esetén (az eltérő érdekek miatt) a vita szinte törvényszerű.

Azonban maga a szóban forgó könyv is bizonyítéka annak, hogy a francia elnök a jogállamiság-vita kapcsán tévedett. Hiszen a kötet részletesen mutatja be, milyen átfogó természetű viták folynak ma is az Európai Unióban a jogállamisággal összefüggésben. Ezen a ponton a szerző fogalmat is alkot, ez pedig a „jogállamiság-politika” fogalma. A felvetés logikus, hiszen mint ahogyan létezik gazdaságpolitika és gazdaságpolitikai vita, agrárpolitika és agrárpolitikai vita, ugyanúgy létezik jogállamiság-politika és jogállamiság-politikai vita is. A kötet éppen arra mutat rá, hogy a gyakori vélekedéssel ellentétben a jogi természetű viták sem mentesek a politikai kérdésektől, s a politikai nézeteltéréseket is lehet jogi köntösbe bújtatni.

Melyik jogállam és ki őrizze?

Gát Ákos Bence számot vet azzal a dilemmával, hogy a jogállamnak nincs általánosan elfogadott definíciója. Létezik angolszász, francia és német hagyományból eredő jogállamiság-fogalom. Már csak az egyes EU-s szerződések és intézmények, tagállamok közötti fordítások is torzítanak a fogalom jelentésén.

Ráadásul a folyamatosan megújuló, az Európai Unió jogi alapját képző uniós alapszerződések sem konzekvensek a fogalommal kapcsolatban. A jogállamiság tagállamokon való európai számonkérése sokkal újabb keletű dolog, mint amilyennek azt ma sokan be akarják állítani.

A kötet másik nagy erénye, hogy rámutat: a jogállamra és tágabb értelemben az alapjogokra leselkedő nagyobb veszélyként a korábbi alapszerződések még nem a nemzetállamokat, hanem éppen az EU-s intézményeket azonosították.

Logikus is a felvetés, hogy a korábbi alapszerződéseknek még a kevésbé demokratikus, tehát kevésbé kontrollált EU-s intézményekkel és ügynökségekkel szembeni jogállamiság-garanciákat kellett biztosítaniuk. A kötet arra is rámutat, hogy elsősorban a nemzetállamok feladata volt ezen garanciákat érvényesíteni. Majd ez a szerepfelfogás folyamatosan tolódott el az EU-s intézmények felé úgy, hogy most már ezek az intézmények akarják ellenőrizni a tagállamokat.

Kapóra jött Magyarország?

Az 1999-ben hatályba lépő Amszterdami Szerződés volt az első olyan uniós alapszerződés, amely elvben olyan eljárást vezetett be, mely által az EU-s szervek kezdeményezhették a tagállamok jogállamisági vizsgálatát. Az alapszerződés ezen rendelkezése azonban csak a 2009-től hatályos Lisszaboni Szerződés után telt meg politikai tartalommal. Gát Ákos Bence pontosan mutat rá, hogy a Magyarországgal kapcsolatos jogállamiság-viták és mechanizmusok a korábbi szerződések keretei között elképzelhetetlenek lettek volna. Ilyen értelemben rögtön a 2010-es magyar választásokat követő folyamatos párbeszéd és vita egyben a Lisszaboni Szerződés „új funkciójának” éles tesztjére, kipróbálására adott lehetőséget.

Legyen-e egységes jogállamiság-politika?

Könyvében a szerző megállapítja, hogy a jogállamiság-politika ma is vita tárgyát képezi, s nincs közmegegyezés arról, hogy EU-s politikaként legyen-e egységes jogállamiság-politika. Fontos megállapítás Gát Ákos Bence részéről, hogy az erre a kérdésre adott válasz elsősorban politikai, s nem jogi válasz. Eltérő Európa-koncepciók versenyeznek egymással: az EU-t föderalistább irányba vivő államok, élükön a tehetősebb régi tagállamokkal – nem meglepő módon – közös jogállamiság-politika kidolgozásában érdekeltek. Azok az államok – ezek között az újonnan csatlakozók vannak többségben –, amelyek meghagynák az EU-t nemzetállamok közötti együttműködésként, inkább a közös politika elvetése mellett érvelnek. A szerző részletesen bemutatja azt a kevéssé ismert tényt is, hogy az uniós intézmények sem egységesek az uniós jogállamiság-politika kapcsán, mindegyik úgy akarja azt alakítani, hogy abból a lehető legtöbb hasznot húzhassa. A könyv számos, a nagyközönség számára eddig ismeretlen, érdekes politikai összefüggésre és érdekrendszerre is rámutat. Ezek megismerése nemcsak a politikai elemzőknek, hanem minden közélet iránt érdeklődő magyar embernek segíthet teljesebb képet kapni az Európai Unióban hazánkkal kapcsolatban folytatott vitákról.

Több ilyen könyvre van szükség!

Azt hiszem, a fentiek is rávilágítanak arra, miért hiánypótló Gát Ákos Bence friss kötete. A mű keletkezési körülményei egyfajta garanciát jelentenek, hogy a napi politikai viták tágabb értelmét tudományos igénnyel vizsgálta a szerző. Amellett, hogy ez nem könnyű feladat, segít megérteni a napi viták hétköznapokon túlmutató jelentőségét. Ráadásul módszerei és nyelvezete miatt a kötet arra is alkalmas, hogy ne csak a hazai, de a nemzetközi közönség is jobban értse a hazánk által folytatott viták természetét.

Összesen 7 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
night watch
2019. május 29. 01:00
Szerencséd, hogy nem nálam államvizsgáztál... A Samunál ezzel a dumával átcsúszhattál, de nálam úgy repültél volna, mint a pinty.
KannibálTatárÚr
2019. május 24. 13:56
Jogállam az, ahol a társadalom tagjai, szervezetei közötti kapcsolatokat jogi előírások szabályozzák. A társadalom tagja tudja, hogy milyen elvárások vannak vele szembe és partnerivel szembe, ezek alapján tud igazodni. Nem jogállam az, amelyikben ezeket a kapcsolatokat idegenek a saját érdekeik szerint diktálják. Hiába tartom be hazám törvényeit, az idegenek saját akaratuk szerint itéleznek, ami nincs, nem lehet benne egy jogállam törvényeiben. Ha külföldről diktálnak saját érdekeik szerint, az rabság, gyarmati sors. Megjegyzem a gyarmatok jobb helyzetben voltak, mert a gyarmatosítók ott saját törvényeiket mindenkire kiterjesztették. Bár természetes a gyarmatokat nem nevezhetjük jogállamnak, mert idegen érdekekt testesítettek meg a törvényeik.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!