Tanulmány: szavazáskor a tartózkodás is számít

2018. október 19. 10:54

Kevés figyelem irányul arra, hogy egy szavazás során miért tartózkodnak egyes képviselők. Pedig épp a Sargentini-jelentés elfogadása körüli polémia világított rá arra, hogy egyáltalán nem mindegy mit gondolunk a tartózkodásokról. Egy német és egy osztrák kutató statisztikai eszközökkel vizsgálta, milyen helyzetekben tartózkodnak az egyes képviselők. Az eredmények egyértelműek, a képviselők „üzennek” tartózkodásaikkal, ezért az ilyen szavazatokat is érdemes figyelembe venni.

Aki követi az európai és hazai közélet eseményeit, biztosan hallott a Sargentini-jelentés elfogadása körüli vitáról. Röviden: az elfogadáskor az Európai Parlament illetékesei nem számolták leadott szavazatként a tartózkodásokat, így jött ki a jelentés 2/3-os támogatottsága az EP-ben. Annak ellenére jártak el így, hogy az eljárási szabályok olyan esetként értelmezik a hetes cikkely szerinti eljárást, amelynél mindenképpen előírják a tartózkodások szavazatként történő beszámítását. Erről és a Sargentini-jelentés tartalmi hiányosságairól rovatvezetőnk, Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára is írt részletekbe menő elemzést.

A tartózkodás fontos gesztus

Értelemszerűen nem a magyar vonatkozású eset miatt, hanem éppen ettől függetlenül közölt tanulmányt Monika Mühlböck, a Bécsi Egyetem, és Nikoleta Yordanova, a Mannheimi egyetem kutatója. Szerintük a tartózkodások kérdését olyannyira nem veszik komolyan – sem a politikában, sem a politikatudományban –, hogy egészen a  saját kutatásukig nem készült átfogó statisztikai elemzés azzal kapcsolatban, mikor és milyen körülmények között hajlamosak a képviselők a tartózkodás mellett dönteni. Ha pedig készült is hasonló irányú felmérés, azok nem tettek különbséget a távolmaradása megjelenés, de nem szavazás; valamint a direkt tartózkodás között. Ez érdemben nehezíti annak vizsgálatát, milyen körülmények között jártak, miként viselkedtek az egyes képviselők.

Több forgatókönyv is lehetséges

Mühlböck és Yordanova egy többváltozós modellben vizsgálták, hogy egyes forgatókönyvek esetén miként szavaznak az Európai Parlament képviselői. A két kutató saját bevallása szerint azért választotta épp az EP-t, mert több tagállami parlamenttel ellentétben itt érdemi lehetőség van kifejezetten tartózkodás leadására, tehát nem csak a távolmaradás vagy a nemszavazás áll egy-egy EP-képviselő rendelkezésére, ha politikai véleményét ki akarja nyilvánítani. Érdemes megjegyezni, hogy ennek fényében az EP eljárási szabályzata különösen érthetetlenül bánik a tartózkodásként leadott szavazatokkal azzal, hogy végül nem számolja őket.

A két kutató azt vizsgálta, hogy milyen forgatókönyv esetén élnek a képviselők a direkt tartózkodás lehetőségével, azaz megjelennek és adnak is le szavazatot, tartózkodás formájában. Ehhez azt is vizsgálták, milyen körülmények hathatnak a képviselő véleménynyilvánítására. Így változóként szerepelt, hogy az adott EP-pártcsalád milyen álláspontot vesz fel a kérdésben, a képviselőt delegáló nemzeti párt milyen álláspontot képvisel, milyen az adott EP-képviselő viszonya saját kormányához (ellenzéki/kormánypárti), valamint az, hogy a delegáló állam kormánya milyen álláspontot képvisel az adott ügyben.

Véleménykonfliktus esetén tartózkodnak a képviselők

A két kutató arra a megállapításra jut, hogy az egyes EP-képviselők háromszor hajlamosabbak kifejezetten tartózkodni, ha a delegáló nemzeti pártjuk nem ért egyet az európai pártcsalád álláspontjával. Azaz például az EPP, az S&D vagy az Alde arra kéri tagjait, hogy szavazzanak valamiféleképpen egy kérdésben, de a pártcsalád tagjaiul szolgáló nemzeti pártok némelyike nem ért egyet ezzel. Ilyenkor az adott nemzeti párthoz tartozó képviselők szignifikánsan gyakrabban adnak le kifejezetten tartózkodó szavazatot.

A kutatók szerint ennek fényében egyértelmű, hogy a tartózkodó képviselők ki akarnak fejezni valamit szavazatukkal, közelebbről azt, hogy ők maguk érték- vagy érdekkonfliktust véltek felfedezni a kérdés megítélése kapcsán, ezért nem tudnak egyértelműen elköteleződni egyik álláspont mellett sem. Mühlböck és Yordanova így arra a következtetésre jut, nagyobb figyelmet kellene szentelni a tartózkodásoknak, noha azok valóban csak ritkán döntenek konkrét szavazások eredménye felől. Hiszen láthatjuk, a Magyarországot elítélő Sargentini-jelentés elfogadásakor éppen ez történt. 

A bejegyzés trackback címe: http://precedens.mandiner.hu/trackback/32316