Konferenciabeszámoló: A Szent Korona és a koronázási jelvények története és szerepe a 20. században

2018. november 28. 13:10

A VERITAS Történetkutató Intézet, az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága és a Magyar Történelmi Társulat közös konferenciát szervezett a Magyar Országgyűlés Felsőházi Termében november 20-án. Az esemény a Szent Korona és a koronázási jelvények története és szerepe a 20. században címet viselte.

A vendégeket Áder János köztársasági elnök és Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere köszöntötte. Áder János elmondta, hogy a magyar hagyomány és meggyőződés szerint a Szent Korona sokkal több, mint egy díszes ötvösmunka. A Korona jogforrás, jelkép és ereklye egyben. Az államfő úgy fogalmazott, hogy valóságos csoda, hogy a Korona még létezik. A történelem nem kegyelmezett neki az évszázadok során, számos alkalommal elpusztulhatott volna. Szemere Bertalan gondolatait felidézve így folytatta: „minden más koronáktól jelentékenyen különbözik. Nem puszta ékszer, mellyel akárki fölékesítheti homlokát s király lesz; hanem jegygyűrű, talizmán, mellyel a nemzet el szokta magát jegyezni királyával.” A Szent Korona az összetartozás és az állandóság jelképe. Nemcsak egy tárgy, hanem egy eszme is.

Kásler Miklós beszédében rávilágított arra, hogy Mátyás király uralkodása után minden országvezető arra esküdött fel, hogy a Korona által szimbolizált birodalmat, integritást és szuverenitást megvédi. A történelmi példák azt mutatják, hogy a jogaiban teljes Szent Korona mindig felemelte hűséges nemzetét. Kásler Miklós azt is hozzátette, hogy a magyar az egyetlen olyan nemzet, ahol a korona nem csupán egy díszes koronázási ékszer, hanem szent szimbólum, önálló jogi személyiség, államiságunk és függetlenségünk jelképe, az ország birtokosa, történelemformáló, nemzetet összefogó hatalom.

Bertényi Iván, az ELTE BTK professor emeritusa a Szent Korona a középkorban címmel tartott előadást. A Korona történetének áttekintése során hangsúlyozta, hogy az immár 1000 éves állami önállóságunk legfontosabb szimbóluma nem más, mint a Korona. Lénye osztatlan tekintélynek örvend, és 1990 óta államcímerünk pajzsa felett ismét ott láthatjuk.

Pálffy Géza, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa a Szent Korona tizenegy hazatéréséről tartott bemutató előadást. Elmondta, hogy a Korona legelőször 1205-ben került el Magyarországról és 1978-ban tért vissza véglegesen. A közel 770 év alatt több évtizedig volt külföldön, legtöbbször Bécsben. Földrajzi értelemben az Amerikai Egyesült Államokban volt a Korona legtávolabb Magyarországtól, s külön érdekesség, hogy a 16. században körülbelül 57 évig volt külföldön a koronázási ékszer. Hermann Róbert, a Magyar Történelmi Társulat elnöke a koronázási ékszerek 1848–1853 közötti útját mutatta be. Ujváry Gábor, a VERITAS intézetvezetője pedig arról tartott előadást, hogy a Szent Korona-tan miként változott és formálódott a két világháború között.

A délutáni ülésszakban a VERITAS Intézet tudományos munkatársai tartottak előadást. Először Hollósi Gábor beszélt arról, hogy az állami szuverenitás a Szent Korona egészét megillette. Ebből az következett, hogy az uralkodó jogait nem születése alapján gyakorolta, hanem a Korona jogán. Kovács Kálmán a Szent István-i örökség felekezeti értelmezéseiről tartott előadást. Elmondta, hogy a katolikus–református viszály többször is megjelent a koronázási ereklyék és a Szent Jobb kapcsán. Nemcsak a tárgyak tisztelete körül alakult ki vita, hanem sokszor a mindennapokra is kihatott az eltérő vallási gondolkodás. Glant Tibor, a Debreceni Egyetem docense pedig azt osztotta meg a hallgatósággal, hogy a Korona kalandos módon jutott el Amerikába. A második világháború idején gyakori műkincsrablások a koronázási ékszereket sem kímélték. A kutató olyan fotókat is mutatott, amelyeken a jelvények egy-egy nyirkos pincében, vagy épp tárolásra alkalmatlan helyeken láthatók. Elmondta, hogy a magyar koronázási palástot Amerikába akarták szállítani restaurálás céljából, ám ez végül nem valósult meg. A Szent Korona azonban járt az Egyesült Államokban, s végül a Carter-kormány 1978. január 6-án juttatta vissza a nemzeti kincseket Magyarországra.

Rácz János, a VERITAS tudományos munkatársa a magyar emigráció és a Szent Korona kapcsolatáról tartott előadást. Kiemelte, hogy 1970 áprilisában egy olyan hír jelent meg a Washington Postban, miszerint ha javulnak Magyarország és az Egyesült Államok közötti külpolitikai kapcsolatok, akkor van rá lehetőség, hogy a Szent Korona visszatérjen Budapestre. A kutató azt is elmondta, hogy az emigrációban élők között olyan komoly politikai ellentétek és érdekviták voltak, melyek miatt végső soron nem tudtak egységesen fellépni a hazaszállítás mellett. A zárszót Boross Péter, Magyarország korábbi miniszterelnöke mondta el. Beszédében kitért arra, hogy szerinte a Szent Korona egy generációkon áthidaló erkölcsi parancs. A parancs két utat világít meg a magyarság előtt. Az egyik az, hogy a nemzetnek minden áron meg kell maradnia, a másik pedig az, hogy szabadnak kell lennie. 

 

A beszámolót készítette Tóth Klaudia, az NKE hallgatója.

Borítókép: A Szent Korona legrégibb hiteles képe, amely egy napjainkban Münchenben őrzött kétkötetes munka első részében maradt fenn. Forrás: Wikipedia

A bejegyzés trackback címe: http://precedens.mandiner.hu/trackback/32493