Hanyagolná az Európai Bizottság a 7-es cikkely szerinti eljárást Lengyelország ellen, mert Tusk alatt már nincs szükség rá
Meggyőzte őket az akcióterv első lépésének végrehajtása, Magyarország esetében hét hónapot vizsgálódtak.
Az európai bírák felhatalmazás nélkül terjesztik ki a jogállamiság fogalmát, ennek egyik fő terepe a gender-ügy. De miért igazságtalan a Magyarországgal szembeni jogállamisági eljárás és mi lenne az arany középút? Francia jogtudós a Mandinernek!
Bertrand Mathieu neves közszereplő hazájában, aki a francia alkotmány módosítását előkészítő több bizottságnak is tagja volt, és könyvének számos részében is elfogadó álláspontot képvisel Magyarországgal szemben. Korábban könyve jelent meg magyarul is Jog a demokrácia ellen? címmel. A most Budapesten járó jogász lapunknak a jogállamiság körüli vitákról beszélt.
*
A jogállamiság fogalma a fő tengely, mely mentén a vita zajlik a nemzeti identitások és az európai értékek között – magyarázza Mathieu. Két definíciója lehet: van a korlátozott definíció, mely szerint ez védelem az önkényuralom elől – a polgárok tudják, hogy milyen szabályok vonatkoznak rájuk, és nem lehet őket a jogi garanciákon kívüli rendőri intézkedéseknek alávetni –, a második pedig egy ideologikus definíció, amit az európai bíróságok alakítottak ki. „Főleg a diszkriminációmentességet sorolják ide.”
A kérdés, hogy ki határozhatja meg, pontosan mit takar a definíció? És nem lehetséges-e, hogy egyesek fegyverként használják a fogalmat? Európai bírók arra használják, hogy azonos alapjogi fogalmakat alakítsanak ki, hogy minden nemzeti szintű bíró ugyanazt a fogalmat használja bizonyos témákban. Mathieu szerint ennek főbb példái az abortusz, a melegpárok és a vallás. A probléma ott jelenik meg, hogy ez a koncepció ellentmondásba kerülhet a különböző nemzeti identitásokkal, értékekkel.
De akkor mi is a demokrácia definíciója? A hagyományos európai demokrácia-felfogás összetett rendszeren alapul. A rendszer demokratikus, mert a hatalom legitimációját a népakarat képviselete adja, de közben liberális is, mert a hatalmi ágak szét vannak választva, és ez által korlátozottak, továbbá a jogorvoslati lehetőség adott. A politikai hatalom demokratikusan legitim, a bírói hatalom az utóbbi logikából ered. „A nagy kérdés a kettő egyensúlya” – magyarázza Mathieu. EU-s szinten a legutóbbi fejlemények arra mutatnak, hogy a politikai hatalom gyengül és a bírói hatalom erősödik, így egyensúlytalanság lép fel a demokratikus és liberális aspektusok között.
Felmerül a kérdés: fel lehet-e egyáltalán oldani a konfliktust a jogállamiság liberális és demokratikus definíciója között? Mathieu szerint kérdéses, hogy egy bírónak van-e joga meghatározni a jogállamiság fogalmának tartalmát. A bíró szerepe, hogy a meglévő törvényeket alkalmazza, jogbiztonságot nyújt – de ő maga nem tud a törvényekről dönteni. A bíró tehát csakis ebben a szerepben legitim: amikor garantál, de nem akkor, amikor a törvényekről dönt. Ez megtörténhet a nemzeti, állami szinten és az európai, állam feletti szinten. A konfliktus feloldása a hatáskörök újradefiniálása lenne: meg kell állapítani, mi is tartozik a közös EU-s értékek közé, s hogy mi a nemzeti identitások egyedi része. Ez a munka elkerülhetetlen, hiszen ha nem foglalkozunk ezzel, az további konfliktusokat fog szülni, fenyegetve az európai együttműködés gondolatát.
Mint ismert, Magyarországot és Lengyelországot rendszeresen éri a populizmus vádja, néhányan egyenesen Kínához vagy Oroszországhoz hasonlítják ezeket az országokat. Mathieu úgy véli, a párhuzamnak nincs valóságalapja. A populizmus szót szitokszóként használják. A valóságban azonban a populizmus egyben a demokratikus legitimáció alapján történő hatalomgyakorlás akarata is, amely ellenáll a bírói hatalom túlkapásainak. „Ők a demokratikus logikát akarják előnyben részesíteni a liberális logikával szemben.” Oroszország látszatdemokrácia, Kína pedig még látszatra sem az. „Hozzátenném, hogy Franciaországban a populizmus mind a jobb-, mind a baloldalon létezik, és az a vágy fejeződik ki, hogy visszaadják a népnek azt a hatalmat, amelyet elvettnek tekintenek.”
A Magyarországgal szembeni jogállamisági eljárás Mathieu szerint mind a fenti kérdések körül forog. Ha elfogadjuk, hogy a bírók meghatározhatják a jogállamiság fogalmát, akkor az eljárás teljesen indokolt. Az már kevéssé elfogadható, hogy az EU-s intézmények a jogállamiság fogalmát a legtágabban értelmezik, és ez oda vezet, hogy a tagállamok olyan szabályokat kénytelenek követni, melyeket nem fogadtak el csatlakozásukkor. A jogállamiság felhígított fogalmát aztán eszközként használja az EU, például „a magyarországi iskolai homoszexuális propaganda betiltása esetében, amely nem jogállami kérdés”. Mathieu úgy véli, végső soron mind a föderális Európát, mind pedig az európai vízió halálát el kellene kerülni. Meg kell találni a politikai megállapodások által lehetővé tett középutat a két zsákutca között.
A Közép-európai Akadémia a Miskolci Egyetemen belül működő, közfeladatot ellátó jogi kutató intézet, mely elkötelezett a közép-európai jogtudomány támogatása és a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése mellett. Céljai között szerepel a kiterjedt kutatási és képzési projektek lebonyolítása a közép-európai országok bevonásával amelyek, több más mellett, a Közép-európai Professzori Hálózaton és a Közép-európai Junior Programon keresztül valósulnak meg, ápolva és erősítve a nemzetközi szakmai kapcsolatokat. A Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet feladatai között a hazai alkalmazott jogtudományi kutatás támogatásán és fejlesztésén túl annak nemzetközi megalapozottságának és elismertségének növelése, a nemzetközi jogtudományi kapcsolatok és együttműködés elősegítése szerepel.
Jelen interjúra a két intézmény által létrehozott kutatóprogram, a Legal Studies on Central Europe keretében került sor. A kutatási programban résztvevő professzorok kiemelten a nemzeti jogrendszert vizsgálják, mely mellett a nemzetközi és az EU jog is megjelenik, különös tekintettel a közép-európai összehasonlító jog területére.
Fotó: Balsay Dorina