John O'Sullivan: Az amerikai külpolitika utópisztikus eszmék fogságába került

Az intelligens és hosszútávú stratégiai célokat szem előtt tartó külpolitikáról adott elő John O’Sullivan, a budapesti székhelyű Danube Institute elnöke az intézet geopolitikai konferenciáján. O’Sullivan elsősorban a Biden-adminisztráció külpolitikáját elemezte, kiindulópontjául pedig az szolgált, hogy általában valamifajta hosszútávú stratégiai célok létét el lehet várni a külpolitikai lépések mögött. Jó példa erre a Brexit, melynek célja Nagy-Britannia globális befolyásának növelése volt – még akkor is, ha ezt a célt egyelőre nem sikerült elérni.

Az Egyesült Államok külpolitikája mögött egyelőre csak mértékkel lehet ilyen stratégiát látni. A Danube Institute-ot vezető konzervatív gondolkodó szerint Biden afganisztáni és közel-keleti szereplése bukás volt, de jól teljesít Ukrajnában – legalábbis a saját céljainak tükrében. „Még akkor is, ha nem értünk egyet vele, azt kell látnunk, hogy többé-kevésbé koherens céljai vannak Ukrajnában” – szögezte le. Ide kell érteni, hogy nagy nehézségeket okozott Oroszországnak.

Úgy látja a világot, mint egy új hidegháborút a liberalizmus és az autoriter rendszerek között. Ezt az elképzelést a választások előtt is felvázolta. A terv céljainak megfelel és alapvetően következetesen is valósítja meg. De a megvalósítás problémákat is jelent Bidennek, mivel az amerikai baloldal szerint az USA rasszista, szexista, homofób, fehér felsőbbrendűséget képviselő ország. Ennek az országnak tehát nem képviselheti a nemzeti érdekeit, és nehéz eladni egy olyan külpolitikát, mely amerikai sikereket ér el (hiszen ezzel egy „bűnös” ország sikereit érik el).

Ennek tükrében például érthető az afganisztáni kivonulás, „pontosan ezt is várnánk el egy öngyűlölő országtól” – véli O’Sullivan. Amerika itt magára hagyta szövetségeseit, hátra hagyta a drága katonai eszközöket és szégyent hozott önmagára, egy nagyhatalomra, melynek megítélésén csorba esett. Ottani bukása valószínűleg részben az ukrajnai inváziót is okozhatta. További példa az Ábrahám-egyezményekkel szembeni ellenségessége, mely egyébként komoly amerikai siker volt. 

A progresszív szavazók előtt megmagyarázható Ukrajna támogatása. Ez nem a fehér felsőbbrendűség győzelme, hanem harc az autokrácia ellen. Biden tisztázta, hogy ez a demokrácia és a diktatúra harca, olyan, mint amilyet anno a Szovjetunióval szemben vívtak. 

Viszont ugyanez a mentalitás vezeti Bident, amikor ellenségként kezeli a magyar kormányt és meg akarja buktatni azt. Eleve kérdéses, hogy mit jelent a tisztességes választás. Nemrég kiderült: Amerika komoly összegekkel avatkozhatott be a 2022-es hazai választásokba – idézte fel az előadó.

Trump ellen. „Korábban azt gondoltuk, hogy elfogadható demokratikus mozgalmak támogatása elnyomó kormányok ellen. Most viszont progresszív mozgalmakat támogatunk megválasztott kormányok ellen”. Ez O’Sullivan szerint egy határ átlépése, hiszen most már Amerika nem a demokráciát támogatja, hanem aláássa azt.

A baloldal új értelmez keres régi kifejezéseknek. A „populizmus”, a népszerűség szerintük út az autokrácia felé, egy „veszélyeztetett demokrácia”. A „demokrácia” választások és megválasztott parlamentek aláásását jelenti. A „demokrácia segítése” valójában annak korlátozása. A „