Lehetetlen helyzetbe hozta a föderális Európa tervét a német alkotmánybíróság

A német alkotmánybíróság múltheti döntése kapcsán megfogalmazott kritikák két fő kategóriába sorolhatók: a szakmai jellegűek az Európai Unió jogrendjét, és a hatásmechanizmus logikáját féltik, míg

Akárhogy is, a közvélemény EU-párti része politikai aknamezőn találta magát.

A május 5-én született döntésre mára minden érintett szerv reagált: az Európai Unió Bírósága közleményben rögzítette, hogy a „Bíróság egyedüliként rendelkezik hatáskörrel annak megállapítására, hogy valamely uniós intézmény aktusa ellentétes az uniós joggal”, továbbá, hogy „a tagállamok egyéb hatóságaihoz hasonlóan a nemzeti bíróságok is kötelesek biztosítani az uniós jog teljes körű érvényesülését”.

Az Európai Bizottság szóvivője szerint részletesen elemezni kell a német alkotmánybíróság döntését, mielőtt a Bizottság bármit is reagálna; a testület elnöke, Ursula von der Leyen május 10-i nyilatkozatában azonban már több konkrétumot is megfogalmazott.

egyrészt, hogy az Unió monetáris politikája kizárólagos hatáskörbe tartozik, másrészt, hogy az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben, harmadrészt pedig, hogy az Európai Unió Bíróságának határozatai minden tagállami bíróságra kötelezőek. Von der Leyen kihangsúlyozta: jelenleg is zajlik az AB döntésének elemzése, amelynek keretében a Bizottság vizsgálja a lehetséges válaszlépéseket – többek között egy Németországgal szemben indítandó kötelezettségszegési eljárás lehetőségét is.

Noha az Európai Tanács és az Európai Parlament ez idáig hivatalos közleményt nem adott ki, néhány EP-politikus véleményéből már lehet következtetni a politikai jellegű kritikák irányvonalára: Esteban González Pons (Európai Néppárt) szerint az EU-s jogállamisággal kapcsolatban a német alkotmánybíróság döntése ugyanazt a politikai doktrínát követi, amelyet a lengyel és a magyar hatóságok.

Manfred Weber korábbi bizottsági elnöki aspiráns – szintén európai néppárti politikusként – úgy fogalmazott, hogy „az a tény, hogy Karlsruhe [német alkotmánybíróság] az Európai Unió Bíróságával és az európai jogrenddel szemben foglalt állást, súlyos hibának számít, amelynek következményei hosszútávúak.” Weber szerint továbbá az AB-döntés káros precedenst teremtett, amelyre a jövőben bármikor lehet hivatkozni, ha az EU-jog nemtetszést vált ki.

A nyugati jogásztársadalom egy része szerint a német alkotmánybíróság ingoványos talajra lépett. Miguel Maduro, a School of Transnational Governance of the European University Institute professzora szerint bizonyos feszültség a nemzeti bíróságok és az Európai Unió Bírósága között mindig is tapasztalható volt, a német alkotmánybíróság döntése azonban „az EUB ellen intézett kifejezett kihívásként” is felfogható.

Kees Sterk, az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózatának elnöke szerint fennáll a lehetősége annak, hogy a német alkotmánybíróság a főként euroszkeptikus Közép-Európát hozza helyzetbe: a holland jogász szerint például a lengyel kormány – a német AB döntésére hivatkozva – a jövőben figyelmen kívül hagyhatja az Európai Unió Bírósága azon ítéleteit is, amelyeket a testület a nemzeti igazságszolgáltatási rendszer kialakításával kapcsolatosan hozott.

A német AB döntésének politikai és jogi horderejével kapcsolatban napról napra egyre több részlet derül ki, az azonban már most látszik, hogy a szuverenista érvrendszer nem várt irányból kapott muníciót. Ez pedig az ellenérdekelt politikai tábort kényszeríti lehetetlen helyzetbe: kézenfekvő lenne ugyanis, hogy Németország  hasonló bizottsági megtorlásban részesüljön, mint amilyenben az „antidemokratikusnak” bélyegzett, inkább a nemzetek Európája-koncepcióra nyitott közép-kelet-európai tagállamok. 

Ha azonban ez megtörténik, azzal

Ha pedig a német AB döntése megtorlás nélkül maradna, az a kettős mérce megnyilvánulása volna, ami szintén nem az egységes és erős EU irányába hat.