Mi hiányzik Erdélyből?

„Szeretném már látni azt a magyar ajkú fiatal értelmiségi kasztot, amelyik kritikusan viszonyul MINDEN politikai jövőképhez, amit a tévén keresztül sugároznak nekünk Orwell tudatlan katonái. És, amelyik EREDMÉNY alapján ítél, nem aszerint, hogy mely párt ÍGÉR szebb jövőt...

Arról is beszélni kéne már, sőt, számba venni, hogy melyek azok a területek, ahol együttműködhetünk az erdélyi románokkal, akiknek – megsúgom, mert ez Kolozsváron már nagyon látszik – tele a tökük a bukaresti fináncokkal. Mert vannak ilyen területek, és vannak olyan területek is, ahol, ha csak egy kicsi eszünk lenne, akkor rájönnénk, hogy együtt KELL működnünk a románokkal, gondolok itt arra például, hogy a korporációk erdélyi terjeszkedését valamiképp szabályozni kellene, így, 24 év után, illetve a gazdálkodóknak előnyös felvásárlói árat kiharcolni stb. Bármily meglepően hangzik, de a móc, a sármási román, a régeni szász, a hargitai székely, a Küküllő-menti magyar tejtermelőnek ugyanaz a gondja, és sokszor ugyanazzal a céggel. De ezer felé szakadnak, és mi sem tesszük egyszerűbbé a dolgukat.

Arról is kéne beszélnünk, hogy a 21. század küszöbén állunk ugyan, de az archaikus népi kultúránkat még nyomokban megőrző Magyarózdra tavasszal és ősszel, az esőzésekkor nem jutsz be, akkora a sár. Aszfalt? Ne röhögtess, a helyi kiskirály polgármesternél a kavicsozásért is udvarolni kell – magyar polgármesterről beszélek, ahogy magyar »üzletemberekre« gondolok akkor is, ha azon töprengek: hova tűntek az erdők a Hargitáról, és miért nem tudtuk ez megakadályozni?

Összességében: nekem is van hiányérzetem, ha arra gondolok, hogy »erdélyi magyarság«. Ez a hiányérzet pedig a kritikus fiatal, lendületes magyar értelmiségi eltűnéséből fakad.”