„Életre vagyunk ítélve” – Bayer vs Stumpf vita magyarságról, Keletről, Nyugatról

2020. július 09. 22:32

„Naponta ötször eltemetjük magunkat és a nemzetet, mi vagyunk a legpesszimistább nép, pedig optimistának kellene lenni” – hangzott el Bayer Zsolt és Stumpf András nemzeti kisebbségekről szóló vitáján a székely régiós kezdeményezést támogató Írdalá.hu újabb rendezvényén. Tudósításunk.

2020. július 09. 22:32
null
Görög Álmos

Csütörtökön került sor az Írdalá.hu harmadik vitaestjére, amelyen Bayer Zsolt publicista és Stumpf András, a Válasz Online társalapítója ült egy asztal mellé.

A cél: kétmillió aláírás

Mint ismert, a Székely Nemzeti Tanács még tavaly kezdeményezett aláírásgyűjtést azért, hogy Európa hagyományos nemzeti közösségei, beleértve a székelységet is megtarthassák identitásukat a saját szülőföldjükön. Bár a kezdeményezést május 7-ig lehetett aláírni, a koronavírus-járvány miatt az Európai Unió várhatóan meghosszabbítja a folyamatot. Erről – ahogy azt a műsorvezető, Virághalmy Sarolta megemlítette – pont csütörtökön szavazott Brüsszelben az EP plenáris ülése, de az eredményről még nem volt információja senkinek a beszélgetés pillanataiban. (Azóta Varga Judit igazságügyi miniszter posztjából kiderült, folytatódhat az aláírásgyűjtés.) Ahhoz, hogy az Unió érdemben is foglalkozzon a javaslattal – miszerint az uniós kohéziós források elosztásánál a jövőben a különböző régiók nemzeti jellegzetességeit is vegyék figyelembe Brüsszelben –, hét tagállamból legalább egymillió aláírást kell gyűjteni. 

Ugyan

az egymillió aláírás megvan, de kevesebb mint hét országból.

Addig is az Írdalá.hu csapata igyekszik a közbeszéd homlokterében tartani a kérdést: rendszeresen szerveznek beszélgetéseket az uniós kisebbségek helyzetéről. A Puzsér–Huth, és a Jeszenszky–Soproni–vita után most két olyan újságíró csapott össze, akik ebben a témában nemcsak egyetértenek, de tevékenyen részt vettek a kampányban is. (Stumpf saját elmondása szerint a kezdeményezés aláírása mellett a Válasz Online közönségét is buzdította a támogatásra, mert – mint fogalmazott– „ez nem pártpolitikai ügy”.)

Így aztán a vitázó felek visszatértek szakmájuk módszereihez, és egymásnak tettek fel vitaindító kérdéseket. Először Stumpf vetette fel azt, hogy Gyurcsány Ferenc mellett egy másik pártelnök – nevezetesen Orbán Viktor – sem írta alá a kezdeményezést. „Talán nem számít sikerre a miniszterelnök?” – kérdezte Bayertől. „Az első embernek mindig óvatosabbnak kell lenni” – válaszolta a publicista, aki szerint a miniszterelnök nem akarta kitenni magát az első kanyarban egy esetleges kudarc veszélyének, de „a megfelelő pillanatban alá fogja írni”. Bayer hozzátette, hogy a kormány többi tagja azonban teljes mellszéleséggel beleállt a kérdésbe, Varga Juditot „akármiről kérdezték, erre tért ki”, Kásler Miklós pedig a háttérből mozgatott meg minden követ a kezdeményezés sikere érdekében.

Stumpf ezután a „Ti mindent megtettetek?” kérdéssel ütötte tovább a vasat, utalva arra is, hogy az ügy majdnem elhasalt, és az aláírások jó része az utolsó napokban érkezett be. Felvetette azt is, hogy Lengyelországból – ahonnan mindig sok ezren érkeznek Orbán Viktor ünnepi beszédeire – mindössze pár száz aláírás jött, majd arra kérte Bayert, hogy „izzítsa be” lengyel kapcsolatait.

„Bár 40 ezer lengyelt nem ismerek, de beizzítom lengyel barátaimat”

– mondta a publicista, aki ezután megemlítette, hogy a Partiummal együtt tágabban vett Erdélyben élő 1,2 millió választójogú magyar közül is csak a töredéket sikerült elérni a kérdéssel. A számháborút Stumpf zárta le azzal, hogy ez nem egy racionális, hanem érzelmi kérdés, amelyet azért kell minél több embernek támogatni, hogy megmeneküljünk a „nagy szégyentől”, és ne adjunk „hivatkozási alapot” a románoknak azzal, hogy még a kellő számú aláírás összegyűjtése sem megy. Ezt megerősítve a műsorvezető hozzátette: a magyarországi kampány sem áll le, a cél a kétmillió aláírás elérése.

Erdélyi románok, lobbimunka és a 72 gender

Stumpf azzal folytatta, hogy a sikeres befejezéssel is csak annyit lehet elérni az EU-nál, hogy foglalkozzon a kérdéssel, döntésre – kiváltképpen a pozitív döntésre – nem kötelezhetőek az európai „honatyák”. Szerinte ennek oka, hogy az Unió is nemzetállamokból áll, amelyeknek szintén megvannak a saját nemzeti kisebbségeik. „Ez nem egy népszerű ügy az EU-ban” – húzta alá Bayer is, aki rámutatott a „Románia egy és oszthatatlan nemzetállam” kifejezést az alkotmányba beleíró Ceausescu, és a saját kisebbségeiket eltüntető francia jakobinusok közötti párhuzamra, hozzátéve, hogy

„se a britek, se a spanyolok nem nagy barátai a saját kisebbségeiknek”.

A kissé pesszimistává váló hangulat miatt Virághalmy Sarolta megkérte a feleket, hogy mondjanak „valami jót”. Stumpf a múltra  és a jelenre tekintve a kialakuló nemzeti egységet emelte ki – amelyből csak a DK hiányzik. „A jövőre nézve akkor lehet sikereket elérni – mondta – ha az erdélyi románok összefognak az erdélyi magyarokkal”, aminek „se Bukarest, se Brüsszel nem tudna ellenállni”. Szerinte ez – bár tényleg kicsi a realitása – nem teljesen elképzelhetetlen, ugyanis Erdély jóval többet fizet be a közös büdzsébe, mint amennyit visszakap, ami szúrja az ottani románok szemét is.

Olaszország nem egy ország” – reagált ennek kapcsán Bayer, utalva arra, hogy az „EU talán harmadik legerősebb országát” is hasonló ellentétek feszítik, mint keleti szomszédunkat, igaz, ott egy komplett párt is alakult ezen téma mentén. Visszatérve a konkrét témára, Bayer Zsolt megemlítette, hogy az évek alatt sok illúziója odaveszett az EU-val kapcsolatban, és már azzal is elégedett lenne, ha Vera Jourová nem az Indexért aggódna, hanem például a marosvásárhelyi magyar intézmények ellehetetlenítése miatt. Stumpf András szerint nem lett elvégezve a lobbimunka, nincs egy székely ember sem Brüsszelben, akinek a szavára adnak, és aki el tudná érni azt, hogy egy uniós biztos szóljon pár mondatot a külhoni magyarokat ért igazságtalanságokról. „Ez sok pénz, idő és energia, de nem keseregni kell, hogy egyedül vagyunk, hanem elvégezni a lobbimunkát” – tette hozzá az újságíró.

Reagálva Stumpf  kritikáira Bayer megjegyezte, hogy „a francia fülekben mindig jobban fog csengeni a román álláspont, még ha a Székely Nemzeti Tanács összeköltözik Jourovával, akkor is”. Bayer szerint az Unió szinte minden ügy mellé odaáll, kivéve a székelyekét. „Ha én összeírok holnapra 72 újabb gendert, amellé is odállnának, de a székelyeknek nem az a baja, hogy nem tudják feleségül venni a gépeket” – zárta le a beszélgetés második részét a Magyar Nemzet újságírója.

Most lehet, hogy mi leszünk Bizánc”

A vita további részében megjelent az események tágabb perspektívája is. Bayer Zsolt a „100 éves bűnig”– az első világháborút lezáró Párizs környéki békéig – ment vissza. Szerinte a nürnbergi perben ott kellett volna lennie a franciáknak „az első világháborút lezáró békék összerakóinak is”, mivel az igazságtalan diktátumok nagyban hozzájárultak a második háború kitöréséhez. Stumpf válaszában megjegyezte, hogy

már 1910-ben is „kisebbségben voltunk Erdélyben”

egy hosszú, 1500-as években kezdődött folyamat eredményeképpen, tehát nem lehet úgy felfogni a trianoni döntést, hogy „kizárólag színmagyar területeket daraboltak volna fel” 1920-ban.

„A történelem soha nem igazságos, de most lehet, még is” – parafrazálta a mondást Bayer, aki a szerint a közép-kelet-európai népek a megmaradásukért több száz éven keresztül folytatott élet-halál harcuk eredményeként kaptak a múlttól egy „védőoltást”, amely miatt most „ezer szempontból ezerszer egészségesebbek, mint a nyugatiak”. A folyamatosan önmagát ismétlő történelem jegyében Bayer egy „elnagyolt párhuzamot”, a Nyugat-és Keletrómai Birodalom esetét  is behozta. Előbbi „szükségképpen pusztult el a barbárok keze által”, utóbbi még több száz évig fennállt. „Most lehet, hogy mi leszünk Bizánc” – mondta a publicista.

GDP, életminőség, várható élettartam” – sorolta válaszában Stumpf azon tényezőket, amelyekben a nyugat „előttünk jár”, hozzátéve hogy még mindig nyugatra mennek a keletiek, és nem fordítva. „Az viszont szuper, hogy a totál idiotizmusok néhány szegmense nem jött be hozzánk” – folytatta Stumpf, aki elmondta, hogy a divat nagyjából a New York-Berlin-Budapest vonalon követi egymást körülbelül öt évente, így egy amerikai fordulatnak tíz év kell, hogy ide érkezzen. Bár irigylésre méltónak nevezte, hogy a nyugatiaknak annyira nincs semmi problémájuk, hogy „piktogramokon vitatkoznak”, hozzátette: reméli, hogy a mostani trendeket nem vesszük át az Atlanti-óceán két partjáról.

Bayer viszontválaszában bővebben kifejtette: ő nem GDP-re, hanem a közelgő paradigmaváltásra, civilizációs fordulatra utalt, amely Amerikában vette kezdetét. Szerinte az események visszafordíthatatlanok, és

„csak a Jóisten mentheti meg az amerikaiakat a polgárháborútól”.

Felidézte, hogy ifjúkorában – a „szarszagú Kádár-rendszerben” – az NSZK-ba vágyott, ahol hat hónap után kapott volna állampolgárságot a neve miatt. ( „Én is” – vágott közbe Stumpf.) Bayer azzal folytatta, hogy megnézte volna Párizst is, de most nem akarna oda menni, hiszen „egy napot lehet úgy sétálni a városban, hogy nem látok fehér embert”. „Márpedig én nem Hátsó-Timbuktuba akarok menni” – mondta Bayer a közönség nagy derültségére.

Kérdések a közönségtől

A nézősereg – akik között Erdélyből érkezett érdeklődők is voltak – szép számmal tett fel kérdéseket is. Az egyik néző egy érdekes gondolatkísérletet végzett arról, hogy ha Romániában egy „Orbán típusú” vezető kerülne hatalomra, az hogyan befolyásolná az EU-román és az EU-magyar viszonyt, Brüsszel odahatna-e Romániára. „Brüsszel nem állít meg semmit” – válaszolta Stumpf, aki felidézte: a magyar ellenzék részéről is voltak ilyen vágyak a 2010 utáni években, de az Uniónak sem ereje, sem joga nincs a kormányokkal szemben.

Az egyik, az EU és a székelyek jövőjét összehasonlító felvetésre Bayer elmondta, hogy szkeptikus az Unió jövőjével kapcsolatban, és szerinte 10 év múlva nem a mostani formájában fog létezni a szervezet. „Velünk kapcsolatban optimista vagyok” – folytatta Bayer.

„Naponta ötször eltemetjük magunkat és a nemzetet, mi vagyunk a legpesszimistább nép, pedig optimistának kellene lenni”

– mondta. Szerinte a hátunk mögött hagyott ezer év miatt meg kellene értenünk végre, hogy „életre vagyunk ítélve”.

„Lesz-e következő száz éve a székelyeknek, és a franciáknak?”– hangzott a következő kérdés. Bayer szerint létezni fog száz év múlva Franciaország, bár „az államvallásra már nem vennék mérget”. „Ha lesz egyáltalán  államvallás, akkor már baj van” – szúrt közbe Stumpf. Bayer Zsolt ezután kijelentette: a székelyeknek biztosan lesz további száz éve. „És ha nekik lesz, akkor nekünk is” – mondta, így a beszélgetés optimista hangulatban ért véget.

 

Az eseményről készült videó hétfőn kerül fel az Írdalá.hu közösségi oldalára.

 

Összesen 65 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
néhai Ch.Pilot
2020. július 10. 23:34
"Ha lesz egyáltalán államvallás, akkor már baj van - szúrt közbe Stumpf." Az ilyen mocskos, kozmopolita, ateista barmok miatt lett ilyen szar a világ (és fog összedőlni hamarosan).
alkaloidablog
2020. július 10. 15:14
"se a britek, se a spanyolok nem nagy barátai a saját kisebbségeiknek" Rossz a koncepció. Nekünk a spanyook és a britek oldalán kell állnunk. Román viszonylatban a románok a katalánok és mi magyarok a Katalóniában ragdat spanyolok. A különbség annyi, hogy itt már megtörtént az elszakadás ott még nem. Hasonlóan Nagy-Britania esetében mi a Skóciai angolok vagyunk. Nem vagyunk isebbségben, a magyar a legnagyobb nemzet a Kárpát medencében.
simonvitéz
2020. július 10. 12:18
Optimistának?! Azt figyelembe véve, hogy a nulla prokciot nyújtó, nettó hazaárulókat magába foglaló drága ellenzékünkre jelen állapotában a magyar választók bőven több mint 40%-a szavazna? Hát. .nem tudom. Aztán még sorolhatnám a problémákat. A kultúra libsi kézben hagyásától a bírók ámokfutásán keresztül egészen a rettenetes mértékű prolisodásig. No mindegy.
jóember
2020. július 10. 08:35
"Naponta ötször eltemetjük magunkat és a nemzetet, mi vagyunk a legpesszimistább nép, pedig optimistának kellene lenni" Optimisták is vagyunk, csak mi így éljük meg az optimizmusunkat. "Sírva vígad a magyar"- ahogy a szólás is mondja. Merthát itt vannak a példaképeink, a zsidó honfitársaink, akik nagyszerű karriert futottak be a holokausztjukkal, az önsajnáltatásukkal. Persze mi még csak karcolgatjuk a témát, van mit tanulni, de amint véget ér a most futó rasszistázó turnus mienk lehet a pálya. Akár még a történelmi nagymagyarországot is vissza kesereghetkük. Úgyhogy legyünk résen!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!