Nem kellett a hajléktalannak a kolbászos májas.
Közösségi oldalán számolt be az esetről Ábel Attila független alpolgármester. Mint írta, lányával együtt, „alig szálltunk ki a kocsiból, már bicegett oda hozzánk egy hajléktalannak kinéző, szerintem nálam fiatalabb férfi. Nem vártam meg, hogy elmondja a szövegét. Szóltam, hogy csak kártyám van, nem tudok pénzt adni neki. Erre ő odadünnyögte a lányomnak: »Na ilyen apád van.« De azzal folytatta - már hangosan -, hogy azt is nagyon megköszönné, ha vennék neki ételt. Pár zsömlét, és hozzá disznósajtot”.
Az alpolgármester leírta azt is, hogy a kéregető ittasnak tűnt. Megkérdezte tőle, hogy ugye megvárja-e őt, és mikor erre ígéretet tett, Ábel bement a boltba. Zsömlét vett, és kolbászos májast, mivel disznósajt nem volt. Visszatértek a parkolóba, ekkor azonban a hajléktalan már nem volt sehol.
Szóval van úgy, hogy mindent megteszünk, de nem kell. Mert nem is azt akarják, amit mondanak vagy máshogy gondolkoznak. Nem tudnak kitörni abból a buborékból, amiben bent ragadtak.
De ide tudtam volna írni még száz pozitív élményt is arról, amikor másoknak segítettem, és láttam, hogy nem hiába” – tette hozzá az alpolgármester.
Nyitókép: Facebook
Felzabáltuk a Retro Büfét, de legalábbis egy szeletét, mert miközben a helyiség apró, a kínálat akkora, hogy nem győztünk csodálkozni. Interjú és hamburger-teszt következik!
Leverte a mórahalmi templom perselyének lakatját, magához vette a benne lévő pénzt, majd a saját lakatjával zárta azt vissza.
Csak egy kis díj lenne, legalábbis ezzel próbálja a népet nyugtatni.
Több száz torokból zúgott egyszerre a mentőt, mentőt kiáltás – írta Kubatov Gábor.
Egy pince födéme nem bírta a 3,5 tonnás súlyt a VII. Kerületben.
Munkahelye elvesztését kockáztatja, aki a táppénzzel csal.
