Ilyenkor persze jön az érv, hogy „annyi az alkoholista vagy elhanyagoló anya: örüljünk, ha valaki egy ilyen helyett szerető férfiak mellett nő fel!”. Remek felvetés, csakhogy valamiért mindig akkor kerül elő, amikor közel s távol nincs a láthatáron efféle bántalmazó, akivel szemben meg kellene védeni a konkrét csöppséget. Ha azt mondanám, hogy úgy általánosságban egy babának sokkal jobb helye van egy kiegyensúlyozott, gondoskodó, szerető heteroszexuális házaspárnál, mint két antidepresszánsokon élő passzív-agresszív homoszexuálisnál, akkor ugye homofób lennék a súlyosan torz összehasonlítás miatt?
Csak mert akkor nyugtázzuk, hogy mindenki heterofób, aki az ellenkező irányban torzít ugyanígy.
Ha majd a címlapon olyan homoszexuálisokat látunk, akik egy bántalmazott és más örökbefogadók által nem vállalt kiskorút tartanak karjaikban, megnyithatjuk ezt a vitát, addig alapja nincsen.
Béranyaság esetén meg aztán pláne fals az elhanyagoló heteroszexuális anyákra hivatkozni – hiszen az efféle biznisz pont érzelmi elhanyagolást generál azáltal, hogy a méhét üzleti célokra használó nő nem fogja ugyanazt a kötődést kiépíteni egy leszállítandó rendeléshez, mint a saját, ingyen szeretett gyermekeihez; de még csak az esetleges biológiai apa se duruzsol az adott magzathoz annak születéséig. Az ELLE főszerkesztője szerint a címlap „azt a tagadhatatlan igazságot bizonyítja, hogy a család nem a biológiáról, hanem a kötelékekről szól” – ha ez tagadhatatlan igazság volna, akkor is ott lenne egy kulcsszó, a kötelék, amelyet magzati korban sem kellene elhanyagolhatónak tekinteni.
De ráadásul nem világos, mi lenne ebben tagadhatatlan. Ha ez egy ilyen vagylagos dolog lenne, hogy vagy biológia, vagy kötelék, akkor örökbefogadásnál miért alapszabály, hogy a kicsinek kezdettől fogva tudnia kell az örökbefogadás tényéről, azaz az aktuális kötelékein kívül a biológiai származásáról is? A szülő halála esetén miért illeti meg kötelesrész az érvényesen ki nem tagadott, de akár évtizedek óta nem látott leszármazót?
Kaliforniában épp most készül egy törvény, amely úgy módosítja a meddőség fogalmát, hogy abba immár beletartozik minden homoszexuális pár;
a jövőben így a biztosítóknak ugyanúgy finanszírozniuk kell a petesejt-donációval egybekötött béranya-szolgáltatás homoszexuálisok általi igénybevételét, mint egy heteroszexuális pár termékenységi kivizsgálását – amin már késő háborogni: mihelyt egy társadalom elhiszi, hogy „a család nem a biológiáról, hanem a kötelékekről szól”, egy efféle jogszabály meghozatala a lehető leglogikusabb lépés.