Az oroszok nem a barátaink, fiam

„Az oroszok nem a barátaink, fiam.

Nem kell rájuk haragudnod. Ne forraljon bosszút a szívedben a történelmi tapasztalat. Sok mindent adtak a világnak az orosz emberek. Nagyon szerethető egy-egy orosz. Dosztojevszkij például, aki nélkül kevesebbet tudnánk a bűn természetrajzáról.
A nagy oroszok sokat tettek hozzá a világhoz. Te leszel kevesebb, ha nem ismered meg őket. Az orosz nép azonban nem a barátunk, fiam. Ezt pedig soha ne felejtsd el.

Zavaros napokban adatott meg élnünk. Huszonéves koromban úgy gondoltam, hogy bár tejszerű köd borul az útra, mely keresztül vezet az életen, de mögöttem lámpák égnek a homályban. Eltévedni eltévedhetek, de hátrafelé nem megyek soha – mert ezek a fények jelzik népünk korábbi lépteit, hogy merre van mocsár, merre járhatatlan.

Tévedtem fiam. A múlt fényei kiolthatók. A történelem elhazudható, mint minden más korunkban, ha éppen úgy hozza kegyelmesék érdeke. Az oroszok nem a barátaink. Nincs más nép, mely többször nyomta volna a magyarok fejét a sárba az orosznál. Mindig számíthattunk rájuk, ha rémálmából hirtelen ébredve, népünk megpróbált kimászni az álmos Ázsiából.

Az oroszok verték le forradalmainkat, ők szabadítottak fel a náci elnyomásból, hogy utána negyven évig elnyomhassanak. Felszabadítás. Édesnek kellene lennie ennek a szónak, hiszen a szabadságból van. Közép-Európában azonban minden nemzet szájában keserű.
Az orosz felszabadítás munkatáborokat, földrablást, elhurcolt férfiakat és megerőszakolt nőket jelent fiam. Együtt tanultuk ezt a csehekkel, szlovákokkal, lengyelekkel.

Egyedül mégis Magyarország szenved amnéziában.”

***

***

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán