Tóta W., Márki-Zay meg „Orbán szövetségeseinek” bukása

„Nyolc év után elbukott Lengyelországban az illiberalizmus” – írja a hvg-n Tóta W. Árpád, a baloldali publicisztika lelki szegénye. „Előbb-utóbb biztosan bukik Kaczyński és bandája” – írta Lattmann Tamás. „Reménykeltő, hogy Orbán korábbi legerősebb európai illiberális támogatója és szövetségese megbukott saját választásán” – mondja Márki-Zay Péter, aki még azelőtt megbukott, hogy hatalomra került volna.

Tulajdoníthatnánk ezt egyszerűen a közélet szokásos, felfokozott fogalmazásmódjának. Elgondolkodhatnánk, hogy vajon tényleg megbukott-e a PiS. Vagy megbukott-e Donald Trump 2020-ban? 2008-ban? Megbukott-e Babiš a múltkor Csehországban? Megbukott-e a német „jobboldal” az utolsó választásokon Németországban? Sorolhatnánk tovább a példákat.

Ez a megbukás-ügy legalább több szempont miatt izgalmas. Az egyik kérdés, hogy aki elveszt egy választást – pláne kormányról –, az szükségszerűen „megbukott-e”? Technikailag nyilván indokolt az ilyetén megfogalmazás, de vajon egy választás elvesztésének vannak-e fokozatai? Csak a „bukás” írhatja le a helyzetet minden esetben?

Azért is kérdezem ezt, mert a baloldali publicisták és politikusok rendszerint 

Olyankor ugye „megbukott az illiberalizmus”, mert az adott ország népe nem kért belőle, vagy végül rádöbbent a tévedésére, és visszakanyarodott a demokrácia kizárólag baloldali ösvényére. Az ilyen jobboldali kormányok, főleg, ha Orbán szövetségesei, csak ideiglenes anomáliák a baloldal szemében.

Abba sosem gondolnak bele – legalábbis nem nyilvánosan –, hogy valamikor valamiért ezeket a kormányokat a helyi nép megválasztotta. Sőt, ha utána újraválasztotta őket, akkor nagyjából meg is volt velük elégedve. A lengyel PiS például 2001-ben jött létre, koalíciós kormányt vezetett 2005-2007 közt, majd 2015 óta két cikluson át volt kormányon. Nomármost: a törékeny koalíciókkal szabdalt 

Ráadásul akármennyire nem akarják tudomásul venni a Tótawék, Lattmannok és Márki-Zayok, a PiS ma is a legerősebb párt Lengyelországban. Ez nem annyira tűnik bukásnak, még ha a magunkfajtáknak fájdalmas is, ha nem ők alakítanak kormányt.

Ezzel szemben a magyar baloldal határozottan megbukott 2010-ben, és azóta is megbukik minden választáson. Azért gondolom ezt, mert olyan mértékben veszít el minden választást 2010 óta, hogy az csak bukásként értékelhető – a szó valódi értelmében. Az MSZP nem bukott meg 1998-ban, a Fidesz nem bukott meg 2002-ben (ő volt a győztes párt a választásokon, csak túlkoalíciózták, mint most a PiS-t), de 2010 óta folyamatosan bukik a baloldal.

S itt jönne egy kérdéssorom. Vajon a baloldali publicisták és politikusok szerint 

Vajon bukik-e a brit baloldal folyamatosan? Megbukott-e az olasz baloldal 2022-ben? Sorolhatnám még a példákat, de a válaszukat ismerjük: szerintük ilyenkor nem a baloldal bukott meg, hanem a demokrácia.

Majdnem írtam egy kérdést a lengyel baloldal korábbi bukásairól is, de aztán rájöttem, hogy ők emberemlékezet óta nem voltak kormányon – talán most, épphogy bejutva a lengyel parlamentbe, egy centrista koalíció megtűrtjeiként ismét kormányra kerülnek.

Szóval lehet örömködni azon, hogy nyolc év után nem a PiS alakít kormányt Lengyelországban, meg azon lamentálni Cseh Katka-módra, hogy akkor előbb-utóbb itthon is „megbukik” az illiberalizmus, csakhogy ha egyszer Orbánnak és a Fidesznek távoznia kell majd a hatalomból (legyen minél később), akkor ők valójában eredményes és sikeres időszakot tudhatnak majd maguk mögött.

És ha azzal tartják magukban a lelket, hogy előbb-utóbb „bukik” az „illiberalizmus”, azaz az Orbán-kormány, meg „Orbán szövetségesei”, akkor bizony sajnos emlékeztetnünk kell őket arra, hogy egy-két-három-akárhány ciklus után 

A következő esélyes speciel Joe Biden. Meg a német baloldal. 

Gondolom, megint nagy lesz a demokráciáért való aggódás. A baloldalon ugyanis akármennyire sipákolnak a magyar választási rendszer miatt, nem magát a szavazást tartják a demokrácia megtestesülésének. Nem a szavazás a demokrácia, hanem a demokráciáról szavazunk. Szóval szerintük kimenet kérdése, hogy demokrácia van-e.