Táskakormányzáska

„Hosszas mélázás vár az utókorra, hogy kikutassa, mi lehetett az Orbán-kormány jele az óvodában. Szabadság-szobor? Nem, az a névadó liberális fiatalemberé volt (1988), aki szerint nem a népet terheli a felelősség, ha az utcán kergeti a tárgyalásra képtelen hatalmat. E tekintetben a kormányfő véleménye szilárd maradt, mert még 2007-ben is azt mondta, hogy a népnek joga van elkergetni a kormányt egy demokráciában is, ha a »kórházaink, az egészségünk, a családunk, a gyermekeink tanulása, a hazánk földje forog kockán«. Vagyis az ellenzéki Orbán szerint bátran kergethető az utcán bármely pofátlan kormány. A szabadság tisztelete távol áll a jelenlegi miniszterelnöktől, ezért ez egy alkalmatlan jelkép.

Talán a »kollégiumi szobatárs« lehetne az óvodai jel? Egy »bajszos szar«-portré? Az Orbán1Géniusz? Tizenhatezer lélegeztető a raktárban? Vagy a felcsúti gyermekkori barát árnyjátéka? Esetleg a »családi gazdagodás« csinos függvényen ábrázolva? Netán a »bátorak« szó? Vagy az »elvesztette közpénz jellegét« fogalom? Vagy a »polgári Magyarország mint politikai termék«? Esetleg Kósa Lajos édesanyja, amint éppen »nem strómanja senkinek«? Tobzódnak az unortodox nemzeti kereszténység gyönyörűségei. Ha a tudományos kutatás módszertana mellett szavazásra bocsátja a kérdést az utókor, akkor mi e helyt a »táskás emberre« voksolnánk. Sunyi és gátlástalan. Jön, lát, győz, visz. Ennyiben rokon a szintén jelképesélyes, szőrét hullató rókával, aki mint tudjuk, jön, lát, győz, fut.”

Nyitókép: MIGUEL MEDINA / AFP