Nyitókép: Peter Schulz
„A Fidesz-kormányzás a többségi demokrácia sajátosságaira épülő szisztéma, ahol a többség mindent visz, a kisebbségnek pedig szinte semmi sem jut. Állandóan konfliktusokat teremt belföldön és külföldön egyaránt, mert ezzel jön létre az az örök harci helyzet, amellyel folyamatosan mozgósítani tudja a szavazóit. Ami a legnagyobb gyengéje és hibája ennek a kormányzási formának az az, hogy a társadalmi – gazdasági, közéleti, kulturális stb. – előremenetel nem a tehetségtől és rátermettségtől függ elsősorban, hanem a politikai kapcsolatoktól és megítéléstől. Ezért akik a kisebbségi oldalon állnak – akik nem kapnak meghívót Kötcsére –, azok gyakran kitaszítottnak érzik magukat és kilátástalannak látják a helyzetüket. Ráadásul az ellenségképgyártás állandó kényszere miatt hazaárulónak és nemzetellenesnek bélyegzik őket nem egyszer. 2010-ig nem így működött Magyarország: a rendszerváltáskor Antall Józseffel, Kis Jánossal, Göncz Árpáddal, Sólyom Lászlóval, Tölgyessy Péterrel és Orbán Viktorral (!) olyan demokráciát teremtettünk meg, amely a konszenzuskeresésre épült (az első Orbán-kormány sem lépett ki ezekből a keretekből).
Tehát demokráciában élünk ugyan, ahol a szabadságjogaink léteznek és szabad választásokon a többségi akaratnak megfelelő kormány jön létre, de a hatalomgyakorlás jellege olyan, amely állandó békétlenséget teremt kívül és belül egyaránt. Ezért is téves másfél évtizede a hazai baloldal kritikája, hiszen nem a rendszerrel – a demokráciával és a piacgazdasággal – van a baj, hanem a hatalomgyakorlás módjával.
MIVEL A DEMOKRATIKUS NORMÁKNAK MEGFELELŐ VÁLASZTÁSOKON NYER TÖBBSÉGI FELHATALMAZÁST A FIDESZ, EZÉRT AZT IS TUDNI KELL ELFOGADNI, HOGY SZÁMTALAN INTÉZKEDÉSÜK – IGAZ, ESZELŐS KOMMUNIKÁCIÓS KIADÁSOK MELLETT – A TÁRSADALMI ELVÁRÁSNAK FELEL MEG, és jó néhány réteg felemelkedéséhez és gyarapodásához vezetett az elmúlt időszak (például míg 2013-ban 2,7 millió magyar nélkülözött súlyosan, addig 2020-ban már 800 ezer alá csökkent ez a szám). Őket reménytelen lesz megszólítani a értelmetlen pedofilozással és a kormány összes döntésének tagadásával. Rossz helyen támadnak, hiteltelen szereplőkkel és szerény felkészültséggel. (...)
Magyar Péternek, Varga Judit volt férjének a politikai bejelentkezése konkurenciát jelenthet az ellenzéknek. A baloldali sajtó döntően vele foglalkozott, a többi ellenzéki szereplő a „futottak még” rovatba került. Mondandója egyelőre nem túl erős, hitelessége kétséges, de ha elindul valamelyik választáson, feladja a leckét a baloldali pártoknak (a tudósításokból kiderült, hogy közönsége nagyobb része beszéde végeztével átvonult Karácsony Gergely rendezvényére). Láthatóan ő most az alanya annak a hagyományos baloldali messiásvárásnak, amely erre a szerepre Gyurcsány Ferenctől kezdődően Bajnai Gordont, Vona Gábort, Karácsony Gergelyt, végül Márki-Zay Pétert szemelte ki, és ezzel a felfogással mindig zsákutcába jutott.”