A jogállamiság elvét sérti az illegális migráció tolerálása - interjú Francisco José Contrerasszal

2019. április 09. 11:13

Mintha valamilyen sulykolt bűntudatból eredő morális félelem akadályozná meg az európai államokat abban, hogy az illegális migráció kapcsán alkalmazzák demokratikus felhatalmazással megalkotott jogszabályaikat. Francisco José Contrerasszal, a sevillai egyetem jogfilozófia professzorával a migrációs válság és a sulykolt európai bűntudat kapcsolatáról, a múlt mesterséges átértékeléséről és a hit újra megtalálásáról beszélgettünk.

2019. április 09. 11:13
null
Palkó Attila

Joób Kristóf: Kiindulva az Ön tudományterületéből, hogyan látja, a jog milyen szerepet játszhat a migrációs helyzet kezelésében? Lehet eszközként használni?

Francisco José Contreras: A jog természetesen nagy szerepet játszhatna, ha meglenne a szükséges politikai akarat a cselekvésre. De ezalatt a szerep alatt elsősorban nem új jogszabályok megalkotását értem, hanem a már meglévők következetes alkalmazását. Például nem kényszerítjük ki annak a szabályozásnak az alkalmazását, ami egyértelműen rendelkezik az illegális migránsok kitoloncolásáról. Mintha valamilyen bűntudatból fakadóan kételkednénk abban, hogy morális jogunk van alkalmazni a saját, demokratikus felhatalmazással megalkotott jogszabályainkat. Ez igen ellentmondásos helyzet, és nem mellékesen a jogállamiság megsértése is. A legnagyobb probléma az, hogy amikor migrációról beszélünk, még mindig az 1970-es évek előtti migráció van a legtöbb ember fejében. A 70-es években azonban főleg más európai országokból érkeztek a bevándorlók, akiknek integrációja valóban gyors és sikeres volt. Nem meglepő, hogy egy spanyolt, vagy franciát, vagy lengyelt könnyebb integrálni, mint egy algériait, vagy nigériait. Fontos látnunk, hogy – Huntington érvelésének megfelelően – különböző civilizációk léteznek, amelyek versenyben állnak egymással. Az azonos civilizációból érkezők asszimilálása nyilvánvalóan sokkal egyszerűbb, ahogy Spanyolország esetében például jól illusztrálja ezt a Dél-Amerikából és a muszlim országokból érkező bevándorlók integrációja közötti különbség.

J. K.: Említette a bűntudat problémáját, és ezzel kapcsolatban óhatatlanul felmerül a gondolat, hogy az Ön hazája igen mozgalmas gyarmati múlttal rendelkezik. Ön szerint az olyan európai országok esetében, amelyek szintén érintettek voltak a gyarmatosításban, jelentős szerepet játszhat a migrációs helyzet kezelésében a posztkoloniális bűntudat?

F. J. C.: Nos, sokan úgy vélik, hogy mivel korábban megtámadtuk/leigáztuk őket, most morális kötelezettségeink vannak, többek között az érintett országokból érkező illegális migránsokkal szemben is. Úgy vélem, ez egy félrevezető érvelés. Először is, a dél-amerikai spanyol hódításoknak több történelmi aspektusa is van. Egyaránt megtalálhatók a fény- és árnyoldalai is. Mindent egybevetve ez tette lehetővé az amerikai kontinens számára, hogy bekapcsolódhasson a globális történelembe, miután korábban az emberiség többi részétől elszeparálva élt. Azon túl, hogy a spanyol jelenlét megteremtette a kapcsolatot e népek és a globális történelem között, ahhoz is hozzájárult, hogy megszűnjenek olyan elfogadhatatlan szokások, mint például az emberáldozat bemutatása. Egyszóval, nem hiszem, hogy indokolt lenne e gyarmati múltat pusztán a bűntudat felől megközelíteni. Másrészt itt olyan dolgokról beszélünk, amelyek több száz évvel történtek, és nem értem, hogy az őseink bármilyen cselekedete miatt miért kellene nekünk lemondanunk arról a szuverén jogunkról, hogy megszabhassuk, hány migránst szeretnénk befogadni a saját országunkba.

J. K.: Ha már a régmúlt szóba került, Spanyolországban és Magyarországban közös, hogy mindkettő közvetlenül is megtapasztalta a muszlim hódítást évszázadokkal ezelőtt, igaz, jelentős időeltolódással. Nálunk ez a traumatikus emlék még nem annyira régi, hogy a mostani helyzetben ez nem merülne fel szempontként. Spanyolországban elő szokott kerülni ez a szempont bármilyen szövegkörnyezetben?

F. J. C.: Spanyolországban nem tekinthető politikailag korrekt érvnek a 711-es muszlim hódítás összehasonlítása a mai helyzettel. Az akkori fegyveres hódítással szemben most egy békés beszivárgásról beszélhetünk. Ugyanakkor a muszlim hódítók több száz éves jelenléte, és az ezzel szembeni felszabadító harc, a rekonkviszta kitörölhetetlen nyomokat hagyott a spanyolok tudatalattijában. Ennek megfelelően bizonyos bizalmatlanság érzékelhető azzal kapcsolatban, hogy a mostani bevándorlók túlnyomó többsége muszlim országokból érkezik. Ennek ellenére e szempont felvetése a politikai vitákban szinte automatikusan a rasszizmus és multikulturalizmus-ellenesség bélyegét vonja maga után.

Azt kell látnunk, hogy a baloldali és liberális történelemszemlélet arra törekszik, hogy teljes mértékben átértékelje a közel 800 éves harcot, amelyet Spanyolország azért vívott, hogy az arab hódítás ellenére is megmaradjon keresztény európai államnak. A Közel-Kelettel és Észak-Afrikával ellentétben mi vissza tudtuk szorítani az arab hódítókat, és ha ez nem így történik, Spanyolország nem is létezhetne mai formájában. Ennek ellenére a baloldali történészek úgy próbálják meg beállítani például Andalúzia történetét, mintha az ottani arab jelenlét a multikulturalizmus paradicsoma lett volna. Ez egyszerűen nem volt igaz: a muszlimok uralkodtak, és csupán megtűrték az egyéb felekezeteket, megalázó feltételek mellett.

J. K.: A történelemértelmezés kapcsán adja magát a kérdés, hogy mi lehetett az a fordulópont, ami az egyetemi közegben és a politikai közbeszédben is lehetővé tette ezt a fokú eltolódást és a múlt baloldali újraértelmezését.

F. J. C.: Ez az eltolódás az egész nyugati világra jellemző: az 1970-es évektől kezdődően az európai elit körében elterjedt egy olyan pesszimista és nihilista nézet, hogy meg kell tagadnunk a saját kultúránkat. Az európai kultúra eszerint ugyanis nem szól másról, mint a folyamatos imperializmusról és vérrontásról. Mivel mi magunk is gyakran szégyelljük saját kultúránkat, ezért a bevándorlóknak sincs okuk és motivációjuk alkalmazkodni hozzá, így egyfajta morális tehetetlenségnek lehetünk szemtanúi. Ami kifejezetten Spanyolországot illeti, ez a Franco-diktatúrával függhet az össze, ami bűntudatot hagyott maga után a jobboldalban. Emiatt a jobboldal feladta az ideológiai harcot a baloldallal szemben, és folyamatosan visszavonulóban volt az elmúlt évtizedekben. A jobboldal megelégedett a gazdaság ellenőrzésével, a kultúrát viszont elengedte. Az egyetemek, a sajtó, a televízió mind baloldali dominanciájúvá váltak. Ez súlyos hibának bizonyult, és éppen az olyan pártok, mint a VOX, igyekeznek változtatni ezen a jelenleg igencsak féloldalas helyzeten. A VOX olyan ideológiai viták kezdeményezője szeretne lenni, amelyekből hosszú éveken keresztül kimaradt a jobboldal.  

J. K.: Ennek ellenére, feltételezhetően vannak olyan mértékadó jobboldali gondolkodók, akik véleményt szoktak formálni ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban.

F. J. C.: Természetesen vannak, de a legtöbb olyan csatorna, amelyen keresztül kommunikálhatnák véleményüket, el van zárva előlük a médiában tapasztalható baloldali dominancia következtében.

J. K.: Ahogyan arra többször is rámutatott, a szellemi élet balra tolódásának és a nyugati keresztény gyökerek felszámolásának egyik fontos eleme az emberi jogok vallásosítása.

F. J. C.: Így van. A szekularizált nyugati világban az emberi jogok próbálják meg átvenni a kereszténység és a vallás szerepet. Elfelejtjük azonban, hogy nem létezhetnének emberi jogok kereszténység nélkül. Számos fogalmunk, például a szolidaritásé egyértelműen a kereszténységből ered. Az emberi jogok azonban nem tölthetik be a vallás szerepét, mivel ahhoz sokak számára túlságosan elvontak és megfogathatatlanok, így nem alkalmasak széles tömegek megnyerésére.

J. K.: Kérdés azonban, hogy van-e lehetőség e folyamat megfordítására.

F. J. C.: Ezzel kapcsolatban Michel Houellebecq Behódolás című könyve jut eszembe, amelyben a szerző meglehetősen szkeptikusnak mutatkozik ezzel kapcsolatban. Önmagában azért, mert nagy szükségünk lenne kulturális gyökereink újrafelfedezésére és eredeti hitünk újbóli megtalálására, még egyáltalán nem biztos, hogy ez sikerülhet is. A hit megléte nem egy akarati aktus. Szerinte nem kényszeríthetjük az elménket arra, hogy higgyen valamiben, amiben nem tud, bármennyire is szeretnénk. Ezt nevezi Douglas Murray a hit utáni nosztalgikus sóvárgásnak. Vágyunk rá, miközben nem tudjuk meg nem történtté tenni azt, ami az európai szellemi életben megtörtént: például a darwinizmus diadalútja vagy a Szentírás kritikai dekonstrukciója. Én ugyanakkor személy szerint nem vagyok ennyire pesszimista. Szerintem a tudományos világkép elfogadásán keresztül is el lehet jutni a teremtő Isten létezésének a gondolatához, anélkül, hogy elfelednénk azt, ami az elmúlt évszázadok európai gondolkodásában végbement. Az univerzum működésének kifinomultsága és bonyolultsága is elvezethet minket ahhoz a felismeréshez, hogy csakis egy intelligens Teremtő alkotása lehet. Túlságosan összetett ahhoz, hogy véletlenszerű folyamatoknak köszönhetően jöjjön létre. A mi helyzetünkben ez egy kiindulási pont lehet a hithez való visszatéréshez, számomra például ekként szolgált. 

 

Névjegy:

Francisco José Contreras (1964) az Universidad de Sevilla jogfilozófia professzora. Contreras kutatási területeihez tartozik a történelemfilozófia; a jogfilozófia története; a jóléti állam és a jog kapcsolata; a katolicizmus, baloldali politika és természetjog viszonya; illetve a migrációnak a jóléti államra, illetve a jogrendszerre gyakorolt hatásai. A konzervatív és bevándorlás-kritikus VOX párt tagja.

Kapcsolódó cikkek

Összesen 25 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
sztd
2019. április 10. 21:48
Szerintem az Istenben való hithez a hit vezethet el, nem a tudomány. Hit a jóban, az építőben, a szeretetben, stb. A tudomány "csak" tudományhoz vezet. Pl. egy valamiből fejlődő világ sokkal összetettebb, mint egy tervezett. Egyszerűen azért, mert a megoldásai jellemzően lokálisak. Isten létét ez még nem zárja ki, de nem is igazolja.
Esvány
2019. április 10. 16:36
"Az illegális migrációt senki sem támogatta és támogatja a Földön." Magyarázd akkor el, hogyan került Európába 2015-ben 1,5 millió illegális migráns, papírok nélkül, de többezer dollárokkal, mobiltelefonokkal felszerelkezve, márkás ruházatban, egyes (pakisztáni) csoportok kifejezetten katonai fegyelemben, csoportokba osztva, parancsnokkal? Hogyan lehetséges az, hogy Görögország és a a többi EU tagország hadihajói ne vonultak fel Törökország, Líbia és Tunézia partjainál és nem zavarták vissza a gumicsónakon érkezőket? Miért mondta Merkel az (megszegve minden törvényt, alkotmányt és szabályt!!!), hogy jöjjenek csak Németországba? Végül egy matematikai kérdés: ki az a marha, aki nem látja be, hogy Európa fizikailag nem képes felvenni Ázsia és Afrika népszaporulati fölöslegét? Hány millió migráns beérkezése után lehet kitenni az EURÓPA MEGTELT táblát?
VakzKommondor
2019. április 10. 13:32
végre valami új megközelítés. kedve árpád, az üzenet már az egysejtűeknek is átjött. hogyan tovább?
koronaszepe
2019. április 10. 13:32
Ezek az izmusok meg ideológiák nagyon nem mennek Neked, ilyen sületlenséget ritkán olvas az ember!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik