A mesterséges intelligencia igazságszolgáltatási szerepkörben

2019. április 16. 09:40

A mesterséges intelligencia világszerte egyre nagyobb szerepet játszik a kormányzat és a közigazgatás áramvonalasításában, valamint az igazgatási ügyintézés hatékonyságának növelésében. Emellett Észtország egy olyan ambiciózus tervvel állt elő, amely a mesterséges intelligenciát az igazságszolgáltatás terén is hasznosítaná, és a kisebb jogviták elbírálására „robotbírók” kapnának jogosítványt. Bár a „robotbírók” alkalmazása valóban tehermentesítheti a bíróságokat, David Engstrom jogászprofesszor az amerikai tapasztalatok alapján annak veszélyére is felhívja a figyelmet, hogy a robotbírók döntéshozatala a betáplált információktól és az automatizálás fokától függően súlyos hibalehetőségeket rejthet magában.

Az információs technológiai újítások kormányzati és közigazgatási felhasználását illetően Észtország kétségkívül a világ élen járó országai közé tartozik. Az ország 1,3 milliónyi lakosa már olyan személyi azonosítóval rendelkezik, amelyet elektronikus környezetben és digitális aláíráshoz is lehet használni, valamint a mindennapok során hozzászokott az olyan online közigazgatási szolgáltatásokhoz, mint például az elektronikus úton történő szavazás vagy a digitális adóbevallás elkészítése. Az felnőtt észt lakosság több mint kétharmada ismeri és használja az internetalapú ügyintézést. Ugyanakkor Észtország még ennél is ambiciózusabb törekvéseket fogalmaz meg, amikor vezető adatvédelmi tisztviselője, Ott Velsberg a mesterséges intelligencia és a „gépi tanulás” közigazgatási és igazságszolgáltatási felhasználását szorgalmazza.

Velsberg így fogalmaz: a „lehető leghatékonyabb kormányzatot szeretnénk felépíteni. A mesterséges intelligencia alkalmazása pedig mindebben kulcsjelentőségű szerephez jut. Bár némelyek aggódnak amiatt, hogy a közalkalmazottak számának csökkenése színvonaleséshez vezethet, de a mesterséges intelligencia ebben is segítségünkre lehet”. Észtország már 13 különböző ügynökségen kormányzati tisztviselőket kiváltva alkalmazza a mesterséges intelligenciát és a gépi tanulást.

Ennek megfelelően például nincs szükség további helyszíni ellenőrzésekre azokkal a gazdálkodókkal szemben, akik akkor részesülhetnek kormányzati támogatásban, ha nyaranta  lekaszálják a szénamezőket. Az Európai Űrügynökség által májustól októberig heti rendszerességgel készített felvételeket egy „mélytanulásra” képes algoritmusba táplálják, ezeket aztán rávetítik egy térképre, ami azokat a területeket ábrázolja, amelyekért a gazdálkodók támogatásokat igényelnek. Az algoritmus a képek minden egyes pontját kielemzi, és ez alapján ítéli meg, hogy az adott területet lekaszálták-e vagy sem. A szarvasmarha-legeltetetés vagy egy terület részben történő lenyírása azonban megakaszthatja a képfeldolgozást, és így ezekben az esetekben egy ellenőr személyesen látogat ki a helyszínre. A gazdákat a kaszálási határidő lejárta előtt két héttel egy automatikus rendszer szöveges üzeneten vagy e-mailen keresztül figyelmezteti mellékelve az adott területekről készített műholdfelvétel linkjét. Ez az automatizált rendszer az első évben mintegy 66.000 eurót takarított meg azzal, hogy az ellenőröknek kevesebb helyszíni ellenőrzést kellett végezniük, és így más feladatokra összpontosíthattak.

Egy másik applikáció az elbocsátott munkavállalók önéletrajzát táplálja egy gépi tanulásra alkalmas rendszerbe, ami ez alapján a tudásukat összepárosítja a munkáltatók által keresett képességekkel. Azon munkavállalók 72 százaléka, akik ezen a rendszeren keresztül jutnak új álláshoz, még hat hónap elteltét követően is ugyanazon a helyen dolgoznak, ami javulásnak tekinthető a számítógépes párosító rendszer alkalmazását megelőző 58%-os arányhoz képest. Egy harmadik applikáció az Észtországban született gyermekeket automatikusan beíratja a helyi iskolákba, és így a szülőknek nem kell hosszú várólistákra feliratkozniuk vagy az iskolák tanulmányi osztályait felkeresniük. Minderre pedig az nyújt lehetőséget, hogy a kórházak szülészeti osztályai az adatbázisaikat automatikusan megosztják a helyi iskolákkal.

Napjaink leginkább ambiciózus projektje azonban az észt igazságügyi tárcánál folyik, ahol Velsberget és kutatócsapatát megkérték, hogy tervezzen egy olyan „robotbírót”, aki képes kisebb – 7000 eurónál alacsonyabb – pertárgyértékű jogvitákat elbírálni. A minisztériumban azt remélik a rendszertől, hogy képes lesz csökkenteni a bírák és bírósági tisztviselők ügyhátralékát. Ez a projekt még kezdeti szakaszában van, és valószínűleg a szerződéses jogviták területén veszi kezdetét ez év során. Az előzetes elképzelések szerint a két fél feltölti a szükséges okiratokat, illetve más releváns információkat a rendszerbe, és a mesterséges intelligencia ezek alapján döntést hoz, amelyet meg lehet támadni egy emberekből álló bíróság előtt. Sok részlet még kidolgozásra vár, a rendszert pedig a jogászok és bírák visszajelzései alapján fogják még finomítani.

Ugyan ennek megfelelően Észtország az az ország, ahol egy algoritmus első ízben kaphat döntéshozatali jogosítványt, a mesterséges intelligencia jog területén történő felhasználásában mégsem Észtország erőfeszítései az elsők. Az Egyesült Államok néhány államában például algoritmus segédkezik a büntetés kiszabásának megállapításában. Emellett pedig a szövetségi ügynökségek, mint például a társadalombiztosítási hivatalok, mesterséges intelligenciát használnak az adatfeldolgozásuk során, míg a környezet védelméért felelős ügynökség mesterséges intelligenciát használ az ellenőrzési célpontok kiválasztásához. Ezen kívül más országokban, mint például Angliában a mesterséges intelligenciával működő programok kínálnak jogi tanácsadást, valamint okiratszerkesztést is.

Bár a mesterséges intelligencia felhasználhatóságának elősegítése érdekében a Stanford Egyetemen jelentős kutatások folynak, a kutatás vezetője, David Engstrom szkeptikus egy „robotbíró” megalkotását illetően. Amerikában nincsen országos elektronikus azonosító, és sok amerikaiban ellenérzést vált ki a „Nagy Állam” gondolata. Mindezen kívül pedig az amerikai alkotmány igen szigorú követelményeket támaszt a tisztességes eljárás iránt, amely kétségkívül csak szűk teret szabhat a mesterséges intelligencia alkalmazhatósága számára. Ugyanakkor David Engstrom nem zárta ki a mesterséges intelligencia igazságszolgáltatási felhasználásának olyan lehetőségét, ami a döntések pontosságának és kiszámíthatóságának növelésével kecsegtet.

A mesterséges intelligencia azonban csak éppen olyan pontosságot nyújthat, mint amilyen pontosságot a betáplált adatok és információk számára biztosítanak. Emellett pedig ha a gépek egyre több döntést hoznak, az emberek egyre kevésbé hajlandók a saját tapasztalataikat és tudásukat felhasználni, ami szintén egyfajta automatizált „előítélethez” vezet. Az észt hatóságok mindennek dacára egyelőre bizakodók a mesterséges intelligenciával működő robotokkal szemben, akik a csekélyebb jelentőségű jogviták megoldásával több időt szabadíthatnak fel az emberi bíráknak és jogi szakértőknek a komolyabb ügyek megítéléséhez, valamint ahhoz, hogy egy-egy szakterületre összpontosíthassanak.

 

A recenziót készítette Sándor Lénárd, a  Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerika Tanulmányok Kutató Központjának kutatója.

A bejegyzés trackback címe: https://precedens.mandiner.hu/trackback/141307