Felértékelődtek a nemzetállamok a világjárvány hatására

2020. március 20. 19:26
A koronavírus-járvány mindeddig keveset hangoztatott hatása, hogy újra felértékelődött az államhatárok szerepe. A járvány következtében előállt szituáció igazolja, hogy miközben az államok a szükséghelyzet következtében bezárkózni kényszerülnek, a szolidaritás és az egymás iránti figyelem továbbra is megmaradt - ez pedig a vészhelyzet elmúltával akár az európai nagypolitika észszerűsítéséhez is vezethet. Körkép a jelenlegi helyzetről.

A változás igazán Európában szembetűnő

Talán az észak-olasz káosz miatt is, a schengeni államok többsége, nem várva tovább arra, hogy az egyébként is akadozó brüsszeli bürokrácia döntést hozzon a külső határok lezárásáról, újfent őrizni kezdték saját határaikat: a visegrádi országok és Ausztria lezárta összes határát, és még az a Németország is hasonló lépéseket tett, amelyik nemrég még tárt karokkal köszöntött mindenkit. Utóbbi egyébként – Dániával és Svájccal egyetemben – különbséget tesz „halaszthatatlan” beutazás, és a beutazás egyéb formái között: senki nem utazhat be az ország területére, hacsak nem igazolja, hogy az országba lépéséhez különleges érdekek fűződnek. Ez a szabályozási logika egyébként az Egyesült Államok és Kanada viszonyrendszerében is visszaköszön.

Azt követően, hogy ezt számos tagállam már saját hatáskörben meglépte, március 17-én az Európai Unió - helyesen - közösségi szinten is a külső határok lezárása mellett tette le a voksát; ez az intézkedés legalább 30 napon keresztül 26 országot és több mint 400 millió embert érint. Azokra a polgárokra, akik külföldről térnek haza, legalább két hét izoláció vár. Kivételt ezen államok közül Írország jelent, ami azzal a frissen az EU-ból kilépett Egyesült Királysággal határos, amelynek vezetői egyelőre nem terveznek szigorú határvédelmi intézkedéseket tenni. Mindez természetesen azzal jár, hogy egyre több ország zárkózik el attól, hogy a briteket beengedje. A Telegraph például tegnap közzétett egy listát arról, hogy hova mehetnek a britek és hova nem. A két kategória közötti terjedelmi különbség azért igen szembetűnő.

Az Amerikai Egyesült Államok tiltja a beutazást, de a kiutazást sem ajánlja

Az amerikai szövetségi kormányzat március 19-én közleményt tett közzé arra vonatkozóan, hogy az egészségügyi kockázatokra tekintettel senkinek sem ajánlja a külföldre utazást. Tekintettel a helyzet súlyosságára, az Egyesült Államok felhívja állampolgárai figyelmét arra is, hogyha mégis elhagynák az ország területét a világjárvány idején, utazásaikat úgy tervezzék, hogy a kormány segítségére ez idő alatt csak korlátozottan számíthatnak.

Az Egyesült Államok egyébként északi határait lezárta: az amerikai és a kanadai elnök szerdán megállapodtak abban, hogy közös határaikat határozatlan időre lezárják, nem érintve a kereskedelmi forgalmat, valamint a Németország kapcsán is felmerült „halaszthatatlan” átutazás lehetőségét. Kanada azon túl, hogy szintén csak az állampolgárai és a diplomáciai mentességet élvezők számára engedélyezi a beutazást, mindemellett négy repülőtérre korlátozta azon légikikötők számát, amelyek nemzetközi járatokat fogadhatnak.

Ami a mexikói határt illeti, ott a beutazók eddig sem lehettek túlságosan optimisták, és a Dél-Amerikából az USA területére bevándorolni vágyók ezután sem számíthatnak túl sok jóra. Habár Trump elnök mindezidáig nem jelentett be olyan intézkedést, amely a déli határ teljes lezárására vonatkozna, azt azért előre bocsátotta, hogy a válsághelyzetre tekintettel a határzártól eltérő, az intézkedés eredményét tekintve azonban azzal mégis egyenértékű lépéseket kész tenni annak érdekében, hogy minimalizálja a délről való megfertőződés kockázatát. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy feljogosította a tisztifőorvost arra, hogy megtiltsa a beutazást minden olyan személy számára – ideértve a migránsokat is – akiknek belépése a fenti kockázatot növelné.

Tekintettel arra, hogy a migránsok belépése a Trump-ciklus alatt eleve is megnehezült, a mostani intézkedés még több bevándorolni kívánó kedvét veheti el attól, hogy a határ mentén várja a beengedést (a migrációs kedv lankadása egyébként a járványügyi kockázatot is csökkentené, ebből pedig mind a mexikói helyiek, mind pedig a bevándorlók is csak profitálnának).

Dél-Amerika is mozgolódik

Argentína március 15-én bejelentette a határainak bezárását az elkövetkező legalább két hétre vonatkozóan. Az országban továbbá nem szállhat le olyan repülő, amely az Egyesült Államokból, vagy Európából március 16-ától érkezne. Hasonlóan szigorú intézkedéseket vezetett be Bolívia is; az ország Argentínához hasonlóan tilt bármiféle beutazást Európából, szárazföldi határain pedig szigorú határellenőrzést foganatosít. Ecuador még ennél is messzebb ment: még a külföldön tartózkodó állampolgárai számára sem engedélyezi a beutazást az elkövetkező 21 napban. A másik végletre is van példa: Mexikó például egyáltalán nem vezetett be utazási tilalmat; eleinte ugyan Brazília sem mutatott erre hajlandóságot, a tegnapi napon azonban – miután 428 megbetegedést és 6 halálesetet regisztrált – Latin-Amerika legnagyobb országának kormánya is úgy határozott, hogy lezárja szárazföldi határait.

Óceánia a zéró tolerancia híve

Március 19-én az ausztrál kormány bejelentette, hogy március 20-i hatállyal beutazási tilalmat hirdet minden nem ausztrál állampolgár számára; a korlátozás a lakóhellyel nem rendelkezőket is érinti. Új-Zéland 19-e óta Ausztráliához hasonlóan szigorú határvédelmi politikát hirdet.

Az ázsiai államok félig-meddig továbbra is nyitottak

Kína esetében a bezárkózás talán nem is lenne annyira szembetűnő; az ország eddig is élen járt, ha protekcionizmusról volt szó – elég, ha a „békeidőkből” a kínai kormány „Aranypajzs” elnevezésű projektjét említjük, amely lényegében a Kínai Nagy Fal kiépítését jelenti a kibertérben. Mindazonáltal az ország mégsem a teljes határzár politikáját folytatja, habár a legfertőzöttebb régiók – ideértve a járvány által az elmúlt időszakban leginkább sújtott Hupej tartományt is – továbbra is hermetikusan vannak elzárva a külvilágtól).

Kínába továbbra is be lehet utazni (már aki akar), habár a hatóságok állampolgárságra tekintet nélkül minden külföldi beutazót 14 napos karantén alá helyeznek már Pekingben is. Megjegyzendő, hogy aki állami pénzen akarná eltölteni a karantén időtartamát, azok számára Kína nyomatékosította: csakis azok léphetnek az ország területére, akik saját költségükön vállalják a karanténban való tartózkodást. Kínához hasonlóan egyébként több ázsiai ország, köztük Dél-Korea, Hong Kong és Thaiföld is ezt a megoldást választotta.

India és Oroszország ezzel szemben a teljes bezárkózás politikáját folytatja: India március 13-ától, Oroszország 18-ától a beutazás lehetőségét jórészt kizárólag a diplomáciai célú utazásokra korlátozza. Japán beutazási politikája félúton van a kínai és az indiai megoldás között: az ország megtiltja a határátlépést mindazon vízumok tulajdonosai számára, amelyeket a járványügyi szempontból legérintettebb régiók hatóságai állítottak ki, miközben más országok, régiók állampolgárai (így például az EU lakosai) számára 14 napos karantént rendel el.

A közel-keleti országok is szigorúan korlátozzák a külföldről való beutazást az elkövetkezendő időszakban; az izraeli vezetőség egyenesen odáig ment, hogy nemzeti alapon határozta meg a tilalom irányvonalát. Úgy fogalmazott, hogy Izrael csak azon külföldi nemzetiségű személyek esetében fontolja meg a beutazás lehetőségét, aki bizonyítani tudja, hogy van helye Izraelben és hajlandó 14 napra karanténba vonulni.

Afrika is csak bizonyos feltételekkel fogad külföldi beutazókat
 
Ghána kormánya bejelentette, hogy lezárja a határait minden olyan nem ghánai állampolgár előtt, akik korábban olyan országban jártak, amelyek az elmúlt két hétben legalább 200 koronavírusos eredetű megbetegedést regisztráltak; hasonló szabályozás köszön vissza a kenyai hozzáállásból is.

Marokkó március 15-étől kezdve korlátozza a légi forgalmat főleg az EU-tagállamok vonatkozásában, a kormány továbbá arról is határozott, hogy lezárja közvetlen határait Spanyolországgal is. Ezzel az intézkedéssel talán hozzájárul ahhoz is, hogy Spanyolországnak időlegesen ne kelljen foglalkoznia a határon átmászó irreguláris migránsokkal.

A világjárvány kapcsán a nemzetállamok ismét bizonyíthatnak

A világjárványt megelőzően – amellett, hogy a globalizált világrendet sokan hurráoptimizmussal éltették – egyre több aggodalommal teli hang jelent meg azt illetően, hogy vajon meddig tartható a nyitott határok politikája, magyarán, hogy mikor üt vissza az, hogy bárki bárhova eljuthat a világon 24 órán belül. Hogy csak a legismertebb „profétákat” említsük: a Microsoft alapítója, Bill Gates már 2015-ben arra figyelmeztetett, hogy csak idő kérdése, és az emberiség globális járvánnyal kényszerül szembesülni, amelyet egy olyan vírus terjeszt majd, amelyre „nem vagyunk felkészülve”. Az azóta elhunyt Stephen Hawking többek között szintén a járványokat sorolta a globalizált rugóra működő emberiséget leginkább veszélyeztető tényezők közé.

Hawking érvelése egyébként a migrációt is érinti. A tudós – noha értékítéletet nem közöl a téma kapcsán – azt igyekszik leszögezni, hogy a migráció a járványokhoz hasonlóan olyan kockázati tényező, amellyel az országoknak a 21. században egyenként és közösen is foglalkozniuk kell – épp azért, hogy az állami ellátórendszer világszerte olyan szintre emelkedjen, hogy ezek a balsorsú emberek saját hazájukban maradva boldoguljanak. E mellett pedig már csak azért sem lehet szó nélkül elmenni, mert ez a jelenlegi világjárvány mellett egy másik olyan problémakör, amelyet a nemzetállami gondolkodás sikeresen kezelt az elmúlt években, és ahogy a jelenlegi helyzet mutatja, a befogadóbb államok is egyre inkább hajlanak arra, hogy saját állampolgáraik érdekeit helyezzék a migránsok érdekei elé (mindemellett a migrációt előidéző probléma lokális megoldása tekintetében minden állam továbbra is szolidaritást mutat).

Sajnos mind Gates, mind pedig Hawking helyzetértékelése igaznak bizonyult, és a járvány félreérthetetlenül megérkezett: mára el is özönlötték a médiát a különféle találgató elemzések arra vonatkozóan, hogy vajon a globalizmus végét jelenti-e a mostani pandémia. Különféle érvek ütköznek, és mindkét oldalon találhatók megfontolásra alkalmas vitapozíciók, az azonban bizonyos, hogy a világjárvány újra reflektorfénybe helyezte a nemzetállamiságot. A világ országai közül egyre többen ismerik fel azt, hogy a járvány csakis az államhatárokon belül fékezhető meg, s a védekezés során – a migráció problémájához hasonló logika szerint – saját állampolgáraik védelme mindennél előbbre való. Mindeközben az is bizonyossá válik, hogy a jól bejáratott ellátási láncokat – bizonyos racionalizált keretek között – továbbra is fent kell tartani. Azon, hogy a nemzeti önérdek-érvényesítés erősödik, miközben a globalizmus – EU-kontextusban pedig a föderalizmus - ideológiája gyengül, az államok akár nyerhetnek is.

A koronavírus-járvány kapcsán előállt helyzet a „nemzetek Európája”-koncepció főpróbája is lehet

A határzárakkal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ezen intézkedéseknek nem célja, hogy korlátozza vagy ellehetetlenítse az országok közötti konstruktív kereskedelmi kapcsolatokat - erre még a bezárkózás-párti Trump is felhívta a figyelmet Twitter-üzenetében. „Az intézkedések a kereskedelmet nem érintik!” -fogalmazott.

Ami a Magyarországgal határos országokat illeti, ezekkel az államokkal Magyarország együttműködése szintén konstruktív: a diplomáciai tárgyalások eredményeképpen az osztrák és a magyar hatóságok lehetővé teszik azt, hogy az áruforgalom és a magyar-osztrák határon keresztül ingázók ki- és bejutása továbbra is zökkenőmentes legyen.

Hasonló a helyzet a szlovák-magyar határon, ahol mindazok, „akik a magyar határtól legfeljebb 30 kilométerre élnek, anélkül mozoghatnak a határon, hogy 14 napos karanténba kellene vonulniuk” – fogalmaz a szlovák belügyminiszter.

Az a tény, hogy az Európai Unió közösségi szinten is felismerte mindazt, amit a tagállamok egyenként, talán annak is a jele lehet, hogy végre-valahára rögzül a fejekben az, hogy a tagállamok együttműködése úgy is lehetséges, hogy közben nem akarjuk eggyé olvasztani az egész kontinenst. Némi optimizmusra adhat okot, hogy a koronavírus-járvány esetleg bebizonyíthatja azt, a föderalizmus és a teljes nemzeti bezárkózás szintéziseként meghirdetett – és a hazánk által is képviselt – „nemzetek Európája”-koncepció a való életben is megvalósítható.

Az állampolgárok védelme elsődleges nemzeti célként kell, hogy lebegjen a kormányzatok szeme előtt. Az pedig, hogy még a legnyitottabb, liberális szellemiségben politizáló állami kormányzatok is rájöttek erre, azt is előre jelezheti, hogy még ezek az országok is elkezdtek arra törekedni, hogy egyensúlyt találjanak az egyéni alapjogok érvényesülése és a közérdek között.

 

Összesen 29 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nyeu-ból tömegesen menekülnek haza a kkeu-i munkavállalók. Mi lesz, ha lecseng a vírus? Visszamennek? Vagy nem?
Tetszik ez a visszarendeződés. Most már a migransoknak is haza kéne menniük......

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés