Túl közel a tűzhöz: a radikális antifasizmus a fekete érdekvédelmet veszélyeztetheti

2020. június 22. 18:43
A George Floyd halálát okozó rendőri brutalitás kapcsán kirobbant tüntetéshullám egyik velejárója, hogy ezáltal reflektorfénybe került két, eddig a közvéleménynek csak egy része által ismert szerveződés. Habár sok a hasonlóság a modern Antifa-mozgalmak és a Black Lives Matter között, annak, ha a radikális antifasizmus az afroamerikai érdekvédelem farvízén próbál felevezni a politika fősodrába, könnyen az utóbbi láthatja kárát.

Kevés eltérés, sok hasonlóság

Habár a 20. század második évtizedétől datált – sztálinista hagyományokkal rendelkező – Antifa-mozgalmak és a 2010-es évek elején létrejött Black Lives Matter nevű mozgalom közös ideológiai gyökerekkel (például marxizmus, antikapitalizmus, identitáspolitika) bírnak, utóbbi mégsem tekinthető egyértelműen antifasiszta szervezetnek.

Az Antifa és a Black Lives Matter közötti lényegi különbség abban áll, hogy a látszólag koordinálatlanul működő antifasiszta mozgalmak a kezdetektől fogva a társadalmi berendezkedésről alkotott radikális nézeteik kommunikációja során az erőszaktól sem riadtak vissza. A beazonosítható alapítókkal és vezetőkkel rendelkező

Black Lives Matter-t ellenben a közvélemény viszonylag békés szervezetként tartja nyilván,

amely elsősorban az afro-amerikaiak széleskörű érdekvédelmét hívatottak képviselni.

Mégsem vizsgálhatók külön, már csak a minneapolisi rendőri brutalitás nyomán az Egyesült Államok-szerte kitört tüntetéshullám miatt sem: a 20. század második felében világszerte elterjedt antifasiszta mozgalmak nyomán jött létre az Egyesült Államokban

az úgy nevezett „Black Panther Party”, amely számos ideológiai és programbéli egyezést mutat a modern korban létrejött Black Lives Matter mozgalommal

(például mindkét csoport a faji alapú rendőri brutalitás ellenében lép fel, továbbá általánosságban a rasszizmus elutasítása és a multikulturalizmus elősegítése is a közös álláspontot erősítik).

További összefüggés fedezhető fel az Antifa és a Black Lives Matter pénzügyi hátországának vizsgálatakor is: előbbit közvetetten, utóbbit közvetlenül is többek között a The Open Society Foundations-höz köthető szervezetek finanszírozzák. Mindazonáltal – mivel a Black Lives Matter politikailag „vállalható” programpontokat tud felmutatni, az amerikai Demokrata Párt és egyéb nagyvállalatok felvállaltan igyekeznek pénzügyileg is elősegíteni a mozgalom vízióját.

Ez nem jelenti azt, hogy az Antifa ne kötődne valamilyen formában a Demokrata Párthoz. Jóllehet

az Antifa-mozgalmak ideológiailag elhatárolódnak a klasszikus konzervatív-liberális dichotómiától, elutasítva a liberális demokrácia struktúráját,

a mértékadó külföldi sajtóorgánumok közül többen is azonosítottak olyan eseteket, amikor a fősodratú baloldali politika és az Antifa között a személyi-vagyoni összefonódás valamilyen formában létrejött.

Az Antifa európai gyökerekkel rendelkezik

Ahogy az Mark Bray Antifa: The Anti-Fascist Handbook című könyvében is áll, az Antifa mozgalom – eredeti nevén Antifaschistische Aktion (Antifasiszta Akció) – eredeti célja az volt, hogy a 20. század elején (1920-1930-as évek) baloldali egységet mutatva lépjen fel a német nacionalizmus ellen. Az elmúlt évszázad tükrében körvonalazódni látszik az, hogy a mozgalom ideológiai fejlődése három lépcsőfokra osztható.

Az „első generációs” antifasizmus (1920-as évektől 1945-ig) a már említett politikai alapon szerveződött, karakteres sztálinista gyökerekkel,

és csipetnyi politikai antagonizmussal a szociáldemokráciával (és természetesen mindenféle jobboldali politikai alakulattal) szemben.

A „második generációs” antifasizmus (1945-1980-as, kb. 90-es évek) békülékenyebb hangnemet ütött meg az egyéb baloldali ideológiák mentén szerveződő mozgalmakkal szemben, és inkább a különféle ellenkultúrákból nyert ideológiai támaszt. A 2. világháborút követően ugyanis Nyugat-szerte elterjedőfélben voltak a különböző fasizmus-ellenes mozgalmak.

Ezek a közösségek azonban már nemcsak politikai, hanem azon túl identitásbeli alapokon is szerveződtek (például a rasszizmus, nemi elnyomás ellenében).

Az Egyesült Államokban például 1982-ben antifasiszta szervezetként jött létre a Black Panther Party, amely a társadalom szélére sodródott fekete ifjúság tagjait karolta fel. 

A Black Panther Party és a Black Lives Matter mozgalom között – noha évtizedek teltek el a két csoport létrejötte között – számos ideológiai és programbéli egyezés mutatható (például mindkét csoport a faji alapú rendőri brutalitás ellenében lép fel, továbbá általánosságban a rasszizmus). 

A „harmadik generációs” – modern – antifasizmus napjainkban a negatív diszkrimináció minden formája ellen foglal állást.

A modern antifasizmus (élén az Antifa-mozgalommal) jellemzően az idegengyűlölet, a „gender-rezsim”, és a nők elnyomása ellen politizál. Megfigyelhető emellett a karakteres kormányellenesség is; egyes vélemények szerint ebből a tényből fakadóan a modern antifasizmus rokonítható az anarchizmussal is.

Ahogy arra Mark Bray, az antifasizmus egyik kutatója a Vox-nak adott interjújában rámutat, a modern antifasiszta mozgalmak (kiváltképp az amerikaiak) célkitűzése, hogy felhívják napjaink közvéleményének figyelmét a fehérbőrűek fensőbbségére, ami tulajdonképpen egyfajta etnikai alapú hadüzenetnek is tekinthető.

A fehér elnyomás elleni küzdelem tehát a „szükséges rossz” megoldásnak számít a politikai program végrehajtása során.

Bray szerint a fizikai konfrontáció – erőszakos fellépés – hátterében az áll, hogy az antifasiszta mozgalmak Hitler és Mussolini nyomán történeti példákkal igazolják, hogy miként volt képes a semmiből felemelkedni egy-egy elnyomó fasiszta rezsim. Ennek meggátolása céljából pedig minden eszközzel fel lehet lépni – vélik az antifasiszták.

A Black Lives Matter tisztán amerikai szerveződés

Az afroamerikai kisebbség jogaiért küzdő Black Lives Matter (BLM) mozgalmat 2013-ban hozták létre. A BLM weboldala szerint a mozgalom legfőbb célja a rasszista indíttatásokon alapuló állami erőszak visszaszorítása, a globális fekete társadalom mozgalomba szervezése, valamint a fekete nők és a szexuális kisebbségek – így például a meleg és queer közösségek – jogainak védelme. Ebből is adódóan a beazonosítható alapítókkal és vezetőkkel rendelkező Black Lives Matter-t a közvélemény viszonylag békés szervezetként tartja nyilván.

A mozgalmat egy floridai rendőrségi alkalmazott, George Zimmerman felmentésének híre indította el (Zimmerman ugyanis 2013-ban lelőtt egy fegyvertelen fekete férfit, Trayvon Martint). Az esemény sajtóvisszhangját, illetve a rendőri brutalitás elleni tiltakozást kihasználva három afroamerikai önjelölt marxista aktivista, Patrisse Khan-Cullers (UCLA-vallástörténet és filozófia), az antropológus és szociológus végzettségű Alicia Garza és Opal Tometi történész, kommunikációs szakértő hozták létre a BLM mozgalmat.

A mozgalom nagyban épít az úgy nevezett Critical Race Theory (CRT – kritikai fajelmélet) koncepciójára,

amely egyfajta radikális társadalomfilozófiaként is definiálható. Ez nem is feltétlenül valós adatokra, hanem inkább személyes tapasztalatokra, múltbéli eseményekre (pl. rabszolgakereskedelem) hivatkozással mozgósít.

Ideológiai egyezést mutat a két érdekcsoport

Noha a modern antifasiszta mozgalmaknak konkrétan beazonosítható ideológusai nincsenek, eszmeiségüket tekintve a klasszikus ideológiák közül a marxizmushoz állnak a legközelebb, jóllehet léteznek anarchista és tekintélyellenes irányzatai is (az Egyesült Államokban ez utóbbiak terjedtek el).

Éppen ezért

a modern antifasiszta mozgalmak fő csapásirányát nem is az határozza meg, hogy mi mellett fogalmazzák meg saját identitásukat, sokkal inkább az, hogy mi ellen.

Ennek megfelelően a modern antifasiszta mozgalom több autonóm csoportot foglal magába, amelyek fő programpontjai a jobboldali politika, és a fasizmus minden formájának elutasítása.

Ettől annyira nem is áll távol mindaz, mit a Black Lives Matter képvisel. A már említett CRT tanaival való azonosulás mellett azt sem lehet eltagadni, hogy 

a mozgalom radikális társadalmi igazságosságot hirdető álláspontja mögött alapvetően antikapitalista, marxista filozófia húzódik;

a mozgalom tagjai ugyanis hagyományosan a privilegizált társadalmi osztályok – a magasan képzettek és a tehetős rétegek – ellen lázadnak. 

A BLM újabb céljai között emellett megtalálható a rendvédelmi szervek állami támogatásának kivezetése, valamint „a rasszizmust támogató” állami intézmények felszámolása. Ezzel a szervezet mintegy anarchista társadalomfilozófia mentén kívánja újraértelmezni a politika és a társadalom kapcsolatát.

Az aktuálpolitika és a civil hálózat köldökzsinórján

A Capital Research Center nevű amerikai think-tank Origins of Antifa címmel tényfeltáró tanulmányt publikált az Antifa vagyoni hátterét illetően. Ebből kiderül egyrészt az, hogy

a közvélemény egy része tudatosan bagatellizálja az antifasiszta mozgalmak vagyoni háttere kutatásának jelentőségét,

másrészt pedig az, hogy például a The Open Society Foundations egy szervezeten keresztül (Alliance for Global Justice) állandó támogatója a Refuse Fascism nevezetű antifasiszta szervezetnek.

A Fox News által feltárt esetben egy Antifa-mozgalomhoz kötődő állampolgár két tengerészgyalogost támadott meg még 2018 novemberében. Az elkövetőről kiderült, hogy kötődik a Demokrata Párthoz, és annak magasabb rangú tisztviselőihez. Az elkövető több esetben is részt vett Demokrata sajtókonferenciákon, a Demokrata sajtó többször is nyilatkoztatta, továbbá egy fotón szerepelt például az ohiói szenátorral, Sherrod Brownnal is.

A Reuters értesülései szerint Joe Biden kampánystábja egy olyan Antifa-szervezetet (Minnesota Freedom Fund) támogat, akik a minneapolisi zavargások során letartóztatott személyek nevében fizeti ki az óvadékot.

Valamivel egyértelműbb a helyzet a BLM esetében.

Az alapítást követő években Black Lives Matter mozgalom több Demokrata Párthoz köthető liberális donortól, valamint nagyvállalattól kapott nagy összegű támogatásokat, így a szervezet politikai függetlenségéhez legalábbis kétségek fűződnek.

Minden jel arra utal, hogy a politikai vállalhatóság együtt jár a társadalmi vállalhatósággal is. Ezt bizonyítja, hogy

George Floyd halálát követően tovább növekedett a Black Lives Matter felvállalt támogatóinak száma, ugyanis folyamatosan érkeznek felajánlások nagyvállalatoktól is.

Noha sem az Antifa-mozgalmak, sem pedig a Black Lives Matter sem tesz közzé visszakövethető gazdálkodási adatokat, ha a sajtóból fellelhető információk alapján a két érdekcsoport pénzügyi hátországát vizsgáljuk, további összefüggések fedezhetők fel.

A Politico értesülései szerint 2015-ben a Soros György, és a milliárdos Rob McKay által alapított Democracy Alliance nevű NGO állt be a BLM mögé. A szervezet szerint a Democracy Alliance a támogatásával nemcsak a BLM céljait, hanem a Demokrata Párt politikai esélyeit is közvetetten támogatta.

2016-ban több, a Demokrata Párthoz köthető liberális civil szervezet – így például a Center for American Progress –, valamint a Nyílt Társadalom Alapítvány megközelítőleg 100 millió dollárral támogatta a Black Lives Matter ügyét – állítja a Washington Times. 

A szálak Seattle-ben futnak össze

Ahogy arról már korábban is írtunk, Seattle belvárosában – a George Floyd halálát okozó rendőri brutalitás kapcsán kirobbant tüntetéshullám egyik epizódjaként –

a radikalizálódott BLM-tüntetők egy csoportja „autonóm területnek” nyilvánított egy körzetet, ami felett egy antifasiszta csoport fegyveres ellenőrzést tart fent

(a CHAZ – Capitol Hill Autonomous Zone - néven elhíresült városrészből a rendőrség kivonult, s a „rendfenntartók” szerepét egy az Antifához köthető fegyveres mozgalom, a Puget Sound John Brown Gun Club vette át). 

Ennek kapcsán is vizsgálja

a Trump-adminisztráció annak lehetőségét, hogy miként lehetne az Antifa-mozgalmakat terrorista csoportoknak minősíteni.

Ez azért okozhat problémát, mert az FBI nem nyomozhat ideológiai alapon, márpedig az Antifa-mozgalmak elsősorban az ideológia mentén azonosíthatók. Éppen ezért az alkotmányjogászok szerint, ha a Trump-adminisztráció mégis terrorista mozgalmaknak minősítené az Antifa-csoportokat, azzal az első alkotmánymódosítással helyezkedne szembe (például a békés gyülekezéshez való, szólás- és sajtószabadsághoz való jog rögzítése).

Ehhez fűződő érdekesség, hogy az ENSZ genfi irodája (UNOG) utóbb eltávolított egy olyan posztot a közösségimédia-felületéről, amelyben az Antifa szabad véleménynyilvánításhoz és békés gyülekezéshez való jogát hirdette.

Seattle-ben tehát a két érdekcsoport egymásra talált. Ez azonban ingoványos talaj, ugyanis ha az Antifa a közeljövőben terrorista csoportnak minősül, annak a fekete érdekvédelem láthatja kárát. Márpedig az Antifa folyamatosan erősödik, s

a mozgalmakkal együtt járó radikalizmust már akkor rossz szemmel nézték még a vezető anarchista-libertárius ideológisták is, amikor az antifasizmus még csak a baloldali periférián helyezkedett el.

Noam Chomsky álláspontja az Antifával kapcsolatban már 2017-ben is az volt, hogy a modern antifasizmus eszköztára legalábbis kifogásolható, az általuk kifejtett tevékenység pedig csak a politikai ellenséget, tehát jobboldalt erősíti. Hogy álláspontját a gondolkodó még mindig tartja, az igazolja, hogy Chomsky május 4-én tette közzé Twitteren újra az Independent felületén megjelent 2017-es interjút erre vonatkozóan.

Gergi-Horgos Mátyás és Dobozi Gergely

Összesen 16 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A páholy, ahonnan a megtévesztés szétfolyik, ugyanaz:
Az Osztrák-Magyar Monarchia a népek börtöne-től
mára eljutottak az Antifáig, BLM-ig, és az alájuk játszó megannyi hangszerig... média, egyetemek, Hollywood, bírák, ügyészek estébé.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés