Cikkajánló: Növekszik az LMBTQ-lobbi befolyása a nyugati oktatás- és neveléspolitikában

2020. szeptember 9. 17:03
Az LMBTQ-propaganda oktatáspolitikai térnyerésére figyelmeztet két német tudós az FAZ hasábjain. A transznemű lobbicsoportok saját identitáspolitikai céljaik szerint alakítják a gyermekek nevelését, mert a szakemberek a megbélyegzéstől tartva félnek szembeszállni a propagandával.

A német Frankfurter Allgemeine Zeitung két oktatáskutató esszéjét közölte, amely a transznemű-propaganda nevelésbe és oktatásba való beszivárgásának veszélyeivel, illetve az LMBTQ-lobbicsoportok befolyásának növekedésével foglalkozik. Bernd Ahrbeck és Marion Felder professzorok úgy vélik, hogy az LMBTQ-mozgalom már nem a diszkrimináció elleni küzd, hanem saját identitáspolitikai céljait teljesíti be. 

A szerzők emlékeztetnek, hogy az Egyesült Államokban nemrég egy olyan törvénytervezet látott napvilágot, amely szerint a gyermekeknek már egészen fiatalon szabadon kellene dönteniük nemi identitásuk felől. A törvény lényege, hogy ez a döntés a kiskorúak alapvető joga, amelyet senki, még a szüleik sem vehetnek el tőlük. Az orvostársadalom képviselői ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a nemváltás visszafordíthatatlan biológiai-pszichológiai következményekkel jár. A szakmai ellenérvek azonban süket fülekre találtak, így például már egy 12 éves gyermek is áteshet nemmódosító beavatkozáson. 

A kutatók szerint a gyermekek kizárólagos felelősségének erősítése, valamint a szülői kötelezettségek csökkentése egyre nagyobb teret enged a transznemű mozgalom befolyásának. A lobbicsoportok az úgynevezett transzformációs klinikákkal karöltve mindent megtesznek, hogy a fiatalok befolyásolhatóságát kihasználva beteljesítsék a gyermekek nemváltással kapcsolatos kívánságait.

Mindeközben az LMBTQ-mozgalom egyre több, magát „pedagógiai avantgardként” értelmező szexuálpedagógussal működik együtt, így üzeneteik az óvodai és iskolai nevelésben is nagyobb teret kapnak. Berlin szenátusának támogatásával és a „Qeerformat” nevű oktatási kezdeményezés részvételével a berlini bölcsődék számára olyan útmutató készült, amely a szexuális sokszínűség témáit beemeli a kisgyermekkori pedagógiai munkába. Így például a kétéves gyermekek a számukra készített mesekönyvekben olyan témákkal találkozhatnak, mint a spermadonor fogalma, valamint betekintésnek nyernek egy olyan kislány történetébe is, akit édesapja hozott a világra.

Ahrbeck és Felder rámutatnak, hogy ezekkel a gyermekek olyan témáknak és tartalmaknak vannak kitéve, amelyek életkoruknak nem megfelelőek, irritálja és elidegeníti őket. Ebből is látszik, hogy az LMBTQ-mozgalom nem a szexuális egyenlőségre törekszik, hanem saját, privilegizált társadalmi szerepét kívánja megerősíteni. Ezzel pedig a heteroszexualitás és a klasszikus családmodell a perifériára szorul. 

A szerzők hangsúlyozzák, hogy a politikai felelősségvállalás oldaláról hiányzik a bátorság, hogy határozottan ellentmondjon az LMBTQ-mozgalom egyre növekvő befolyásának. A politikusok, a pedagógusok és az orvosok ugyanis félnek, hogy szakmai kritikáik miatt a társadalom „transzfóbnak” bélyegzi őket. Ezért inkább elfogadják, hogy a fiatalkorúak nem kapják meg azt a védelmet és gondoskodást, amelyre fejlődésük során égető szükségük lenne.

Gergi-Horgos Mátyás
 

Összesen 5 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"
... úgy vélik, hogy az LMBTQ-mozgalom már nem a diszkrimináció elleni küzd, hanem saját identitáspolitikai céljait teljesíti be.
"

Pontosan. Mint ahogy a fajvédők, roma-aktivisták, meg a feministák sem a diszkrimináció ellen küzdenek, hanem a pozitív diszkriminációért.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés