Az iszlamista terror elleni fellépés lehet Macron legjobb esélye az újraválasztásra

2020. október 20. 16:52
Samuel Paty nyíltszíni lefejezése az utolsó utáni pillanat a francia kormány számára, hogy a tettek mezejére lépjen. Erre immár szándék is van, s a végrehajtás garanciája lehet, hogy Emmanuel Macron épp az iszlamizmus elleni fellépéssel készül újraválasztatni magát 2022-ben.

"Egy perc nyugta sem lesz a Köztársaság ellenségeinek"

Razziasorozatot indított a francia rendőrség a párizsi és a fővároshoz közel eső lakónegyedekben. Az intézkedések a Mohamed proféta képi ábrázolása miatt lefejezett franca tanár, Samuel Paty tragédiájára adott közvetlen reakciónak tekinthetők a kormányzat részéről.

A 40 esetet felölő razzia során a rendőrök 15 embert fogtak el, akik közül négy tanulót azzal vádolnak, hogy segítették az elkövetőt bűncselekményének kitervelésében.

A francia rendőrség razziái iszlamista hálózatok feltérképezését célozzák. Gerald Darmanin belügyminiszter biztosította a közvéleményt arról, hogy innentől kezdve „egy perc nyugta sem lesz a Köztársaság ellenségeinek”. A politikus szólt arról is, hogy a kormány a jövőben „szorosabbra húzná a gyeplőt” az iszlamista hálózatokhoz gyaníthatóan kötődő intézmények és közösségek esetében.

Macron októberi beszéde kitoloncolási hullámot gerjesztett

Mindemellett megkezdődött a franciaországi iszlám radikálisok kitoloncolására vonatkozó kormányzati terv végrehajtása. Mint ismeretes, Emmanuel Macron még október 2-án hirdette meg egész országra kiterjedő stratégiáját az iszlamista szélsőségek felszámolására vonatkozóan, s a kitoloncolási terv is e stratégia része.

Gerald Darmanin belügyminiszter arról számolt be, hogy a francia hatóságok nagyjából 22.000, az iszlamizmussal azonosuló személyt tartanak nyilván, jóllehet, közülük időközben sokan elhagyták az országok, vagy kitoloncolásuk már korábban megtörtént.

Szólt ugyanakkor arról a 8.000, nagyon is kurrens aktáról, amelyek rövid- s középtávon meghatározhatják majd a kitoloncolásban közreműködő hatóságok mindennapjait. Darmanin rámutat:

e 8.000 akta közül 600 olyan külföldi személyt takar, akik nem tartózkodnak jogszerűen Franciaország területén.

A belügyminiszter szerint rövidesen ezzel a 600 aktával kezdik meg a munkát a hatóságok (legelső körben 231 főt érintve).

Rendben, de hova?

Nem lesz könnyű dolguk, és ennek a belügyminiszter is tudatában van. Erre tekintettel a kormányzat megkezdte a diplomáciai puhatolózást más országok fogadókészségét illetően, mindazonáltal

lassíthatja a folyamatot, hogy a nemzetközi jog tilalmai miatt nem lehet például hazatoloncolni valakit háborús övezetbe

– márpedig még a kitoloncolással közvetlenül érintett 600 fő közül is sokan vannak olyanok, akik Líbiából vagy Szíriából érkeztek francia földre.

A fentieket erősíti meg Serge Slama francia jogász, a University of Grenoble-Alpes professzora is. A jogtudós is arra hívja fel a figyelmet, hogy

nem biztonságos országba kitoloncolni valakit a nemzetközi jog legfőbb tilalmai közé tartozik.

Slama szerint a kormány legjobb esélye az úgy nevezett konzulátusi „laissez-passer”-k, vagyis az útlevelet helyettesítő fényképes úti okmányok kiállítása, amely akkor jön szóba, ha az érintett nem tud felmutatni olyan útlevelet, amely származási országát kellőképp igazolná. Ehhez azonban az kell, hogy a franca kormányzat megfelelő diplomáciai megállapodásokat kössön biztonságosnak minősülő országokkal a kitoloncoltak befogadásáról.

A franciák már próbálkoztak ilyennel, de azt Strasbourg nem nézi az ilyet jó szemmel

Slama felidézi, hogy mindennek ellenére a franciák azért tettek kísérletet arra, hogy kikerüljék ezt a tilalmat. A strasbourgi emberi jogi bíróság még 2018-ban ítélte el azt a gyakorlatot, amit a franciák következetesen folytattak:

az algériai származású érintettet gyorsított eljárásban tették fel egy repülőgépre, ami a nemzetközi jog által tilalmazott területre repítette az illetőt. 

A gyorsított eljárásra azért volt szükség, hogy az illetőnek ne legyen alkalma jogorvoslatért folyamodni a francia hatóságokhoz, vagy akár ideiglenes intézkedést kérni a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságától.

Ha már Strasbourg – a Bíróság október 15-ei ítéletében azt rögzítette, hogy az állam nemzetbiztonsági okokra általánosságban nem hivatkozhat. Mint ahogy az érintett tájékoztatását sem lehet rövidre zárni azzal, hogy bizonyos rá vonatkozó információk nemzetbiztonsági megfontolásból visszatarthatók, mert azok államtitoknak minősülnek.

Ugyan a fenti ítéletben a Bíróság Romániát marasztalta el, és Strasbourg joggyakorlata is formálisan csak az alperes államra és konkrét ügyben kötelezőek, mégis, a testület precedensalapú jogalkalmazása nyomán az ilyen döntések igenis befolyásolják az ítélkezési gyakorlat alakulását.

Helyes célok, jogi akadályok

Bár a kormányzati elképzelések helyeslendők, ezek végrehajtásának inkább jogi akadályai vannak. Két okból is: egyrészt – ahogy már az fentebb említésre került – még a Franciaország területén jogellenesen tartózkodókat sem lehet olyan területre deportálni, ahol életüket közvetlen veszély fenyegeti. 

Másrészt pedig

a Gerald Darmanin belügyminiszter által említett 231 fő közül sem biztos, hogy mindegyikük tartózkodik jogellenesen francia földön;

inkább az a valószínűbb, hogy közülük néhányan menekültstátusz iránt adott be kérelmet a hatóságokhoz, amely jelenleg is elbírálás alatt áll. Erre pedig jogosan hivatkozhat az, akivel szemben deportálást helyeznek kilátásba.

Macron kormánya nem így kezdte…

Emmanuel Macron köztársasági elnök En Marche nevű pártja az elnök eredeti szándékai szerint szociálliberális-centrista közösség – tehát

törekszik arra, hogy a politikai megoldások közül szemezgessen „egy kicsit balról és egy kicsit jobbról is”.

Legalábbis így mutatta be alapvetően progresszív pártját Macron még 2016-ban.

2017-ben a média Macront még karakteres migráció-párti politikusként festette le, ami nem is csoda, hiszen ebben az időben a francia elnök és Angela Merkel német kancellár még egymást segítették a „Wilkommenskultur” európai elfogadtatásában. 

Ezt a hozzáállást igencsak árnyalta az elnök kormánya által előterjesztett migrációellenes törvénycsomag. Macron jobbra sodródása ezzel nem állt meg:

2019-ben már úgy nyilatkozott, hogy Franciaországnak nem szabad „túlságosan vonzó” migrációs célpontnak tűnni,

s elismerte azt is, hogy pártjának kezdeti „humanista” megközelítése a migrációval kapcsolatban jelentős számú szavazót csatornázott a jobboldali pártokhoz.

Reálpolitika vagy opportunizmus?

Szeptemberi cikkünkben Macron párton belüli villongásai kapcsán magunk is foglalkoztunk azzal, hogy valóban arról van-e szó, hogy Emmanuel Macron jobboldali üzenetekkel készül újrázni az elkövetkező választásokon.

A megoldáshoz csak annyival lettünk közelebb, hogy Macronon a nyomás valóban nagy: Franciaországban egymást érik az iszlamista eredetű erőszakos cselekmények, amelyek óhatatlanul lépéskényszerbe taszítják az eredetileg „humanista” és szabadelvű kormányzatot. 

Még annak ellenére is, hogy

Franciaország önképe egy progresszív és sokszínű társadalom, s hogy a franciák messzemenően visszafogottan viselkedtek, valahányszor terrortámadás történt az országban.

Mégis, úgy tűnik, hogy a képzeletbeli pohár fokozatosan betelni látszik, ami, ha Macron nem vigyáz, könnyen Marine Le Pen malmára hajthatja a vizet. 

A legvalószínűbb, hogy ezt ismerte fel Macron, amikor idén októberben úgy döntött, hogy nyíltan állást foglal az iszlamizmussal kapcsolatban. Ha ugyanis ezt nem teszi, azzal az újraválasztási esélyeit rontja.

Mindenesetre a kommunikációs fölény megszerzése iránti igény szembetűnő, ugyanis

ahogy Macron októberi eleji bejelentésével, úgy megnyilvánulásaikkal a kormány tagjai is azt üzenik a közvéleménynek, hogy az „emberarcú liberális” kormány lassan kivenné kezét a jobb zsebéből. 

Hogy ennek a jogi környezet milyen teret enged – illetve, hogy a kormány adott esetben milyen teret teremt – az legkésőbb decemberben kiderül. Ekkorra tervezi ugyanis prezentálni Emmanuel Macron antiiszlamista törvénycsomagját.

Dobozi Gergely

Összesen 68 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem is a majdnem 10% aktuális muszlim arány a lényeg- hanem az elemzések szerinti 2019-es 21-25% muszlim újszülött. Ráadásul ez szépen ütemesen nő. két emberöltő és de facto is vége a csigazabálásnak...

Emlékszünk a holland Rutte-ra, 2017-ben a választások előtt közvetlenül miket mondott?
"Act normal, or go away," -szóval a migránsoknak üzent- húzhattok haza, ha nem viselkedtek normálisan. Majd nem engedte be a török külügyminisztert- sokan azt hitték ez muszlimellenes tett és a hollandok szépen bebetonozták a hatalomba.
Miközben Wilders folyamatosan mondta, emberek, ez hazudik, hiszen ő tárta ki Hollandia kapuit a migránsok előtt és egyengeti a muszlimok útját:
"The man of open borders, asylum tsunami, mass immigration, Islamisation, lies and deceit"

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés