Alkotmányozással léphet ki Chile a diktátor hosszú árnyékából

2020. október 27. 17:23
A chileiek túlnyomó többsége lecserélné a Pinochet katonai diktatúráját megalapozó alkotmányt. Következő népszavazás 2021 áprilisában várható az alkotmányozó gyűlés létrehozásáról. Chile ma optimista, de a jogi munka és a széles társadalmi egyeztetés csak most kezdődik.

A chileiek 78 százaléka szavazott referendumon igennel arra a kérdésre, hogy szeretnének-e új alkotmányt. A népszavazást a társadalom-szerte tapasztalható egyenlőtlenségek, s az azok kapcsán kitört tüntetéshullám hívta életre.

Noha a tényleges jogi munka csak most kezdődik, elemzők szerint minden jel arra utal, hogy a népszavazáson született meggyőző eredmény változásokat irányoz elő Chilében. Ráadásul

nem ez az első eset, hogy Chilében népszavazás útján dőljenek el kulcskérdések.

1988-ban a chileiek úgyszintén referendum alkalmával szavaztak „nemmel” Pinochet uralmának újabb 8 évvel történő meghosszabbítására.

A jelenlegi népszavazás lehetősége reálisan 2019 novemberében merült fel a dél-amerikai országban, amikor is

Sebastián Piñera chilei államfő, reagálva a Chile-szerte zajló demonstráció-hullámra, beleegyezett abba, hogy egy referendum eredménye jelölje ki a chilei alkotmányfejlődés lehetséges irányait.

Ez azért is volt adekvát döntés az államfő részéről, mert a chileiek legfőbb követelései közé épp az ország közjogi reformja tartozott, a Pinochet nevéhez fűződő alkotmány ugyanis túl nagy és túl sötét árnyékot vetett már a társadalomra; a jogszabállyal kapcsolatos problémák sora pedig korántsem áll meg azoknál a társadalmi egyenlőtlenségeknél, amelyeket a Pinochet-alkotmány előidézett.

A chileiek nem várnak mást az új törvénytől, mint hogy csökkentse az országszerte tapasztalható társadalmi egyenlőtlenségeket, vagyis az állampolgárok elsősorban az újraelosztást optimalizálnák. Tennék ezt kijavítva a jelenlegi alkotmány hibáit, amelyek közül a legfőbbek közé az tartozik, hogy túlságosan nagy befolyást enged a privát szektor számára az olyan stratégiai ágazatokban, mint az oktatás a vízellátás vagy az egészségügy.

Noha jelenleg Chilében a közhangulatot a hurráoptimizmus jellemzi, a referendum kapcsán számos kétkedő hang is megszólalt.

Ilyesfajta vélemény érkezett Patricio Naviától, egy a New York Universityn oktató chilei származású latinamerika-szakértőtől, aki szerint a jelenlegi alkotmányozási folyamat egyfajta „vezeklésnek” tekinthető a chileiek részéről. 

„Olyan ez, mint amikor valaki egy gyönyörű ház tulajdonosa, mégsem akar benne többé élni, mert a házat az illető erőszaktevő apja építette. Nem magával a házzal van gond tehát. Hanem azzal, hogy a házat egy ilyen apa építette.”

– élt igen plasztikus hasonlattal Navia, hozzátéve, hogy szerinte a chileiek épp vezekelnek amiatt, mert nem tudták börtönbe zárni az emberi jogokat sorozatosan földbe tipró Pinochetet – ennek megfelelően az alkotmányozás egyfajta történelmi léptékű büntetőeljárásként is felfogható, amelyben Pinochet bűneit veszik sorra.

Enyhébben fogalmaz, de némileg szkeptikus egyébként Gabriel Boric baloldali politikus is, aki maga is részt vett a referendum előkészítésében. Szerinte mindenki egyetért abban, hogy az alkotmányozást mély társadalmi problémák hívták életre, mégis,

az alkotmányozónak rövidesen a legfőbb feladata abban áll, hogy megtalálja azt a nemzeti minimumot, ami a változás tényleges alapjául szolgálhat.

Erre a véleményre csatlakozva állítja a fentebb idézett Navia, hogy ezek a mély társadalmi problémák nem orvosolhatók pusztán azzal, hogy az alkotmány rögzíti például azt, hogy „legyenek magasabbak a nyugdíjak”. Ahhoz, hogy ténylegesen magasabbak legyenek, az ehhez szükséges pénzt kell előteremteni, ennek megfelelően pedig

Navia mindenekelőtt a gazdaság megerősítésére koncentrálna. Fordított esetben ugyanis az ország könnyen alkotmányellenes állapotok között találhatja magát. 

Egy másik, kolumbiai származású elemző, Pedro Pizano (McCain Institute) saját nemzetének egyik vegyes fogadtatású kísérletére utal, amikor egy százfős, ad-hoc szerveződő, 100 fős alkotmányozó testület próbálkozott meg még 1991-ben azzal, hogy új alkotmányt kreáljon az ország számára. Noha az alkotmányozási folyamat formailag sikeres volt, társadalmi eredménye – ahogy arra Pizano is utal – vegyes.

Pizano szerint tehát Chilének nem is lenne feltétlenül szüksége új alkotmányra. Állításait azzal indokolja, hogy léteznek a világban olyan országok – például az Egyesült Királyság vagy Izrael – ahol nincs önálló írott alkotmány, mégis megfelelő jogállami modellként szolgálhatnak Chile számára.

A chileiek tehát szavaztak, s rögtön két dologról is: egyrészt arról, hogy az országnak új alaptörvényre van szüksége; másrészt pedig arról, hogy ezt egy nép által közvetlenül választott testület szövegezze meg (a másik lehetőség az lett volna, hogy a kongresszusi képviselők legalább 50 százalékának egyetértésével szülessen új alkotmány).

A chilei állampolgárok 2021 áprilisában járulhatnak újra az urnákhoz, hogy kijelöljék azt a 155 embert, akik alkotmányozó gyűlés keretein belül alkotják majd meg az új alaptörvény szövegét.

Az így felálló testületnek várhatóan 9 hónapja lesz arra, hogy a végleges szövegjavaslattal előálljon (jóllehet, a határidő egyszer 3 hónappal meghosszabbítható).

Új alkotmánya Chilének legkorábban 2022-ben lehet, azt követően, hogy a nép a végleges jogszabályszöveget is megszavazta.

Dobozi Gergely

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés