Nem működhet tagállamok nélkül az EU

2020. december 10. 7:00
A jogállamisági mechanizmusnak a német elnökség közvetítése mellett elkészült kompromisszumos verziója arra emlékeztet mindenkit, hogy az EU még mindig egy olyan együttműködési forma, amelyet az önálló szuverén tagállamok közös munkája tart életben és mozdít előre.

A jogállamisági mechanizmus korábbi verziója számos jogi és politikai jellegű aggályt felvetett

Az elmúlt hónapok során az Európai Unió közbeszédét jelentős mértékben határozta meg a következő hétéves ciklusra vonatkozó uniós költségvetés, valamint a Next Generation EU néven is ismertté vált, hitelfelvétellel együtt járó koronavírus-helyreállítási alap és az Európai Unió pénzügyi érdekeit védeni hivatott jogállamisági mechanizmus sorsa.

A jogállamisági mechanizmus megítélése kapcsán felmerült vita vált túlságosan is átpolitizálttá, amelynek fókuszába egyértelműen Lengyelország és Magyarország került. Hazánk és Lengyelország ennek tudatában, s tartva attól, hogy az eredeti formájában politikai megtorlásra is alkalmas jogállamisági mechanizmus a tagállami szuverenitást túlságosan is beszűkíti, élt az Európai Tanácsban fennálló tagságból eredő jogosultságokkal, a vétó szándékát terjesztette elő a tárgykörben. Itt is érdemes rögzíteni, hogy

noha jogi szempontból csak a hétéves ciklusra vonatkozóan lehet vétóról beszélni, mivel a három témakör egy politikai egységet alkot, a költségvetésre vonatkozó vétószándék mindhárom tárgykört érintette.

A jogállamisági mechanizmusról szóló rendelettervezet eredeti formájában azért volt támogathatatlan, mert az abban foglalt gumiszabályok, és összességében a szabályozás logikája túlságosan is teret engedett az öncélú politikai értelmezésmódnak (ezt korábbi cikkünkben a migráció példáján mutattuk be).

Ezt a problémát egyébként korábban az Európai Unió jogi szakértői is azonosították, a jelek szerint azonban – habár erre kétségkívül mutatkozott némi törekvés – nem sikerült orvosolni mindaddig, amíg a mostani, kompromisszumos megoldás napvilágot nem látott.

Az EU elsődlegesen gazdasági érdekközösség, s a kompromisszumos verzió is ezt tükrözi vissza

Ahogy azonban az az Európai Unió működéséről szóló szerződésben is áll, az EU eredetileg azzal az elhatározással jött létre, hogy a tagállamok gazdasági erőforrásaik egyesítésével megőrzik és erősítik a békét és a szabadságot. A jelek szerint a jogállamisági mechanizmus körüli hosszas alkudozás és elmérgesedő politikai vita együttesen kellettek ahhoz, hogy a tagállamok remélhetőleg újra felfedezzék az Európai Unió ezen alapvető célkitűzését.

A jogállamisági mechanizmus eredeti formájában mind szellemiségét, mind pedig jogtechnikai megoldásait tekintve alkalmatlan volt arra a célra, amelyre létre akarták hozni. Hogyan is lehetne fellépni a „demokratikus hanyatlás” ellen egy olyan eszközzel, amely önkorlátozó alapelvek beiktatása nélkül fejtene ki joghatást?

A még a konkrét megállapodás előtt nyilvánosságra került munkadokumentum szövegezéséből ugyanis az alábbi következtetést lehet levonni: röviddel a „jakobinusnak” is nevezhető, vagy másképpen egy progresszív uniós erénydiktatúra irányába tett kilengési kísérlet után, a tagállamok mégis észrevették, hogy az Európai Unió egy gazdasági együttműködés, amelyet bizonyos szándékoktól eltérően mégsem a „top-down”, hanem a „bottom-up” építkezési logika jellemez. Magyarán

az igazán fontos kérdésekben még mindig a tagállamok szava a döntő.

Miből lehet erre következtetni? Nyilvánvalóan abból, hogy a tagállamok rövidesen kompromisszumot, s nem pedig egy diktátumot fogadnak el a jogállamisági mechanizmus kapcsán. 

2020-ban deklarálni kell az evidenciát

A konkrét részletek tekintetében ott van rögtön az a kitétel, miszerint a rendeletet „a politikai és alkotmányos struktúrákban gyökeredző nemzeti identitás és az együttdöntési elv teljes tiszteletben tartása mellett, valamint objektív módon, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és a tagállamok közötti egyenlő bánásmód elveinek megtartásával kell alkalmazni.” 

Ez az Európai Unió működésének egyik alapelve, azt is mondhatnánk, hogy evidencia. Csakhogy a jogállamiság körüli vita az elmúlt hónapok alatt olyan fordulatokat vett, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy a fősodratú európai közvélemény szemében „a politikai és alkotmányos struktúrákban gyökerező nemzeti identitás” kérdése bizonyos tagállamok esetében magától értetődően tiszteletben tartandó, míg másoknál szükségszerűen kioktatandó.

Ahogyan korábbi cikkünkben arra már kitértünk, például az igazságügyi rendszer függetlenségének megítélése tagállamonként igencsak komoly eltéréseket mutat. Mégis, ebben a hónapban esett meg az, hogy az Európai Bizottsággal karöltve olyan tagállamok oktatták ki Lengyelországot az igazságszolgáltatás függetlensége kapcsán az Európai Bíróság előtt, amelyekben az ügyészség felett az igazságügyi miniszter rendelkezik utasítási joggal.

Az Európai Bizottság „régi-új” szerepkörében ismét a szerződések őre lehet

A fentieken túl, szintén a pozitív fejlemények sorában említhető annak rögzítése is, hogy a jogállamisági mechanizmust „objektív módon, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és a tagállamok közötti egyenlő bánásmód elveinek megtartásával” szabad csak aktiválni. Ha ez a vita a jogállamisági mechanizmus körül nem robban ki, akkor az uniós közvélemény minden bizonnyal szemet hunyt volna afölött, hogy például egy olyan jogállamisági jelentés szolgáljon a tagállamokra felettébb hátrányos végkimenetellel járó mechanizmus aktiválásának alapjául, amely a pártatlanság és a tárgyilagosság próbáját nem állja ki.

Szintén a helyes irányba tett lépés, hogy a mechanizmus minden valószínűség szerint az eredeti tervekkel ellentétben immár nem egy parttalan értelmezésnek teret engedő, kiskapukkal tarkított jogi eszközként szabadul rá a tagállamokra. Ehelyett

a szabály alkalmazására kijelölt Európai Bizottságot a tagállamok arra kötelezik, hogy velük szoros együttműködésben iránymutatásokat dolgozzon ki és fogadjon el a rendelet alkalmazásának módjáról,

beleértve a jogállamisági szempontok vizsgálata során alkalmazott módszertant is.

De figyelemre méltó például az is, hogy az új verzióban rögzítették: a Bizottságnak az információk és az ebből levont megállapítások relevanciáját kizárólag a rendeletnek az Unió pénzügyi érdekeit védő céljával összhangban szabad megítélnie. 

Ami szintén nagyon fontos fejlemény a jogállamisági mechanizmussal való esetleges visszaéléssel szemben, hogy a kompromisszumos verzió szerint „a rendeletben felsorolt, a mechanizmus megindítását lehetővé tevő okok azonos természetűek, zárt listát alkotnak és más természetű tényezőkkel vagy eseményekkel nem kiegészíthetőek. A rendelet nem vonatkoztatható egyéb általánosított hiányosságokra.” 

Ezen felül sarkalatos pontja a kompromisszumos javaslatnak, hogy az érintett tagállam ellen megállapított intézkedéseknek arányosnak kell lenniük az Unió pénzügyi érdekeibe ütköző tényleges sérelmekkel (vagyis a szankciónak az okozott kárral kell arányban állnia). A jogállamisági elvek megsértése és az Unió pénzügyi érdekei közötti összefüggésnek pedig közvetlennek és megfelelően megalapozottnak kell lennie.

Mindemellett a Bizottság az értékelés során ugyan támaszkodhat saját tudomására jutott, illetve külsős információkra, azonban a testület felelőssége lesz, hogy az eljárás megindításának feltételeit önállóan értékelje. Úgyszintén a Bizottság felel azért, hogy meggyőződjön az értékelés során felhasznált információk pontosságáról és relevanciájáról. A fentiekre – s egyébként a kompromisszum egészére vonatkozóan – a Bizottság rövidesen nyilatkozatot fogadhat el, amelyben hivatalosan is elköteleződik a jogállamisági mechanizmus kompromisszumos verziója mellett.

Mondhatnánk azt is, hogy így már más a képlet: egy világosan kijelölt jogalkalmazó egy világosan rögzített módszertan szerint aktiválhatja az uniós pénzügyi érdekeket szolgáló jogállamisági mechanizmust. 

Az Európai Bíróság még finomhangolhat

Erre pedig egyáltalán akkor kerülhet majd sor, ha az egész az Európai Bíróság szűrőjén is átjutott. A tagállamok megállapodásának része ugyanis az is, hogy teret enged annak bírói felülvizsgálatára. Ahogy az a dokumentumban is áll, a tagállamoknak jogában áll az egész mechanizmust az Európai Unió Bírósága előtt is próbára tenni, amely további „finomhangolásra” adhat lehetőséget. 

Ha pedig ez is megtörtént, s az Európai Bíróság zöld utat is adna a mechanizmusnak – erre egyébként az ítélkezési gyakorlatból kiindulva azonnali keresetbenyújtás esetén sem lehet két éven belül számítani – még mindig ott vannak azok a részmechanizmusok, amelyek a tagállamok között, illetve a tagállamok és az uniós csúcsintézmények viszonyában az egyeztetést hivatottak elősegíteni. 

Ha ezek az egyeztetések sem segítenek kiküszöbölni a mechanizmus aktiválására okot adó hibákat, az érintett tagállamnak jogában áll kérnie az Európai Tanácsot, hogy tűzze napirendjére a vele szemben beindított jogállamisági mechanizmus kérdését,

ezt követően a testület pedig egy közös álláspont kidolgozására tehet majd erőfeszítéseket.

Szintén garanciája a már megindult mechanizmusnak, hogy a Bizottság köteles egy év elteltével felülvizsgálni az arra okot adó körülményeket, s ha a Bizottság az intézkedések feloldását továbbra sem javasolja, akkor döntésének okairól az Európai Tanács előtt kell beszámolnia.

Az Európai Unió értékei közül végtére is a kompromisszumkészség a legfontosabb – vonható le a következtetés mindabból, ami a jogállamisági mechanizmus kapcsán az elmúlt hónapok során az uniós nagypolitikában napvilágot látott.

Dobozi Gergely

Összesen 18 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hollandia jogállam, mert lengyel tulajdonú boltokat robbantganak. Eddig hármat.....

"Az Európai Bíróság még finomhangolhat"
Itt a gond, valamint az unió parlamentjével, egész bürokráciájával, amelyet - mint egykor Sztálin a Központi és a Politikai Bizottságot - a G. Soros foglyul ejtett.
A fogolypolitikájával pedig a G. Soros túszul ejtette Európát.
A foglyokat ki kell szabadítani,
- az EU Parlamentet a jelenlegi formájában meg kell szüntetni
- az EU Bíróságot a jelenlegi formájában meg kell szüntetni
- az EU Bizottságot a jelenlegi formájában meg kell szüntetni
Azokat a politikusokat, akik G. Sorossal ill. a G. Soros szervezeteivel bármilyen formában kapcsolatban álltak, legalább 7 évig semmiféle EU-hoz kapcsolható tevékenységet NE FOLYTATHASSANAK.
Az új tisztségviselők ugyanígy Soros-mentes emberek legyenek.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés