A társadalom lelkiismeretének felfedezésében a vallási gyökerek segítenek

2021. február 3. 13:52

David H. Brown
Tri-City Herald
Életünk objektív erkölcsi alapja nélkül, melyet a hagyományos európai és amerikai vallásosság biztosított, elveszettek vagyunk.

„Theresa Bergsman „Az amerikai társadalomnak meg kell találnia a lelkiismeretét” című publicisztikájában három kulturális mozgatórugóról ír, melyek közül kettő kudarcra van ítélve. Az egyik a politika, a másik a pénz. A fennmaradó harmadik erő a lelkiismert, viszont reménnyel tölti el. Érveinek alátámasztásához összefüggéseket is említ. 

Bergsman – a ma átalánosnak mondható megközelítéssel összhangban – a gazdasági egyenlőtlenségeket instabilitást okozó erőként említi, bár helyesen megjegyzi, hogy ezek hatása nem rosszabb, mint a XIX. század végén volt. De néhányan emlékszünk még arra, hogy a ’60-as években sok amerikai nem keresett eleget ahhoz, hogy el tudja látni betevő falattal a családját. Mindez pedig nem kábítószer-fogyasztás, vagy mentális betegségek miatt volt így. Ez volt a valódi gazdasági egyenlőtlenség. 

(…)

A lelkiismeret kulturális trendekben betöltött szerepének feltárása során világossá válik, hogy a vallásosság csökkenése összefügg a növekvő társadalmi instabilitással. 

(…)

Olyan tudósok, mint Peter W. Wood és Adam Hochschild, rámutatnak arra, hogy Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban a keresztény újjászületés az abolicionizmus mozgatórugója volt. Hochschild nemrégiben adott interjújában elmondta, hogy a történelem során ez lehetett az első alkalom, amikor a kormányok erkölcsi alapon utasították el a rabszolgaságot. Tehát a vallásosság központi szerepet játszott a kultúrkörök lelkiismeretének fejlődésében, legalábbis, ami a nyugati civilizációt illeti. Eközben az ateizmus állami irányzat – egyesek szerint államvallás – volt a gulágokat működtető Szovjetuniójában, a kulturális forradalmat hirdető Kínában és a holokausztot végrehajtó Németországában.

Kihat a vallásosságról való lemondás egy nemzet lelkiismeretére? Friedrich Nietzsche szerint igen. “A vidám tudomány” című művében az őrült azt kiabálja: „Isten meghalt!” Mindez egy racionális érv az ateizmus mellett? Aligha, hiszen az őrült Isten meggyilkolása miatt elítéli az ateisták tömegét. Nietzsche felismerte a vallásosság halálát a felvilágosodás idején. A racionalizmus hatására a legtöbb embert elveszíti az egyetemes erkölcsi törvényekbe vetett hitét. Ez nihilizmushoz vezet, a helyes és a rossz, a jó és a gonosz teljesen összekeveredik. Az intellektuális elit számára mindez elfogadható, ugyanakkor a többség számára katasztrofális következményekkel jár. 

Életünk objektív erkölcsi alapja nélkül, melyet a hagyományos európai és amerikai vallásosság biztosított, elveszettek vagyunk. 

„A hatalom akarása” című műben Nietzsche tovább megy, és az előszóban megjegyzi, hogy a XIX. század nihilizmusa 200 éves „katasztrófához” vezet, amely másként nem jöhet el. (Elutasítja a szocializmust, vagyis „a legelvetemültebbek és az agyatlanok zsarnokságát”, mint lehetséges megoldást.) Ezen időszak első 130 évét példátlan világháború és népirtás jellemezte.

A lelkiismeretnek szerepet kell játszania abban, hogy Nietzsche a maradék 75 évre vonatkozó jóslatának beteljesedését elkerüljük. De vajon milyen erkölcsi normarendszer támogatni majd az emberi lelkiismeretet?” 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés