Könyvajánló: a nőjogokkal „fizetne” a Nyugat a liberális migrációs politikáért?

2021. február 11. 10:38
Ayaan Hirsi Ali legújabb könyvében kifejti, hogy a Nyugat egyszerre bont zászlót a nyugati liberalizmus mellett, miközben döntéshozói olyan szakpolitikákat léptetnek érvénybe, amelyek aláássák azt. 

Idén február elején jelent meg Ayaan Hirsi Ali legfrissebb, Prey: Immigration, Islam and the Erosion of Women’s Rights (Áldozat: az iszlám és a nőjogok eróziója) című könyve. A szerző az iszlámmal kapcsolatosan megfogalmazott kritikái miatt vált világszerte ismertté; szerinte ugyanis maga a vallás annak abszolutizmusa, intoleranciája miatt egyfajta „nihilista halálkultusznak” tekinthető. A vallással kapcsolatos ellenérzései tragikus élményeken alapulnak: Ayan Hirsi Alin gyermekkorában Szomáliában vallási indíttatásból a női nemiszerv-csonkítást is elvégezték, s Hollandiába is egy kényszerházasság elől menekülve érkezett. Az iszlámmal és a bevándorlással kapcsolatban a Mathias Corvinus Collegium által 2019-ben szervezett budapesti migrációs konferencián is felszólalt.

A szomáli származású holland író és politikus mostani könyvének egyik jelentős felvetése, hogy

a muszlim többségű országokból érkező bevándorláshullám veszélyezteti az európai nőknek a 20. század során oly nehezen kiharcolt jogait.

Mindemellett – szintén jelentős mozzanat Hirsi Ali könyvében – az európai városokban tapasztalható szexuális erőszak és zaklatáshullámról Európában indokolatlanul kevés szó esik. A szerző könyvében e felvetés létjogosultságát adatokkal is alátámasztja: Nyugat-Európában 2014 óta érzékelhető markáns növekedés a szexuális erőszak esetszámaiban. 

2018-ban Németországban a „szexuális önrendelkezés elleni bűncselekmények” 36 százalékkal emelkedtek a 2014. évi adathoz képest, miközben a gyanúsítottak közel kétötöde nem német volt. Ausztriában a 2017-ben jelentett nemi erőszak és szexuális zaklatás bűncselekmények gyanúsítottjainak 11 százaléka is a menedékkérők köréből került ki, holott a teljes népességnek kevesebb mint 1 százalékát tették ki. 

A könyvben Hirsi Ali szól arról is, hogy a muzulmán világban tapasztalható intézményesített poligámiában, valamint a nők jogi és vallási védelmének hiányában látja annak az okát, hogy az Európába érkező fiatal, muszlim férfiak közül miért válnak oly sokan e bűncselekmények elkövetőivé.

Annak ellenére, hogy az Európába irányuló migráció kapcsán számos bírálatot is megfogalmaz,

a szerző nem tekinti magát bevándorlás-ellenesnek – hisz ő maga is bevándorló.

A bevándorlás azonban szerinte integrációt és asszimilációt igényel. Könyvében Hirshi Ali az európai bevándorláspolitika hiányosságaira és reformjának szükségességére mutat rá, amiből szerinte az amerikaiak is tanulhatnak.

A könyvről Jill Filipovic, a The New York Times újságírója is megírta a maga recenzióját, amelyről rövid összefoglaló alább olvasható.

A lap szerzőjének könyvkritikáját a belső vívódás hatja át: feministaként igazat adna Ayan Hirsi Alinak, ugyanakkor – elkötelezett migrációpárti demokrataként – nehezen tud mit kezdeni Hirshi Ali azon állításaival, amelyeket egyértelműen a migrációellenesség fémjelez. Hirsi Ali ugyanis könyvében azt állítja, hogy a Nyugat önellentmondásba keveredik akkor, amikor muszlim bevándorlókat csábít magához: egyfelől,

Nyugaton az elmúlt évtizedek fejleményeit követően ma a feminista liberalizmust „közel paradicsomi” körülmények között találjuk.

Másfelől azonban – állítja a könyv szerzője – ezeket a vívmányokat igenis veszélyezteti az, hogy a Nyugat migrációpárti politikusai bárkit bárhonnan beengednek, származásra és vallásra tekintet nélkül. 

Magyarán Hirsi Ali szerint a Nyugat egyszerre bont zászlót a nyugati liberalizmus mellett, miközben döntéshozói olyan szakpolitikákat léptetnek érvénybe, amelyek aláássák azt.

Talán Hirsi Ali e fenti állítása zavarja leginkább a The New York Times újságíróját, ugyanis a könyvkritika jelentős részét az teszi ki, hogy a könyv hitelét megkérdőjelezze. Filipovic tehát igyekszik fogást találni a könyvön; így például azt kéri számon a könyv szerzőjén, amelyet maga Hirsi Ali is elismer: hogy a jelenséggel – vagyis a muszlim férfiak által a nők sérelmére elkövetett bűncselekményekkel – kapcsolatban egyelőre kevés adat áll rendelkezésre. A The New York Times újságírója emellett általánosító gondolatmenetei miatt is bírálja Hirsi Alit. A könyv szerzője ugyanis a fentebb vázolt problémakör egyik alapvetéseként tekint arra, hogy a fiatal muszlim férfiak  jelentős része olyan kultúrákból érkezik, ahol a nők ténylegesen és lényegesen kevesebb jogokkal rendelkeznek, mint a férfiak. 

Erről pedig, Hirsi Ali szerint, noha alapvetően határozza meg e fiatal férfiak viselkedésmódját, a kulturális relativizmust valló nyugati liberálisok mintha nem akarnának tudomást venni.

Noha Jill Filipovic szerint Hirsi Ali narratívája sok helyen túlzottan leegyszerűsítő, azt a The New York Times szerzője is elismeri, hogy több ponton is vitán felüli igazságot tartalmaz. Így például nem eltagadható, hogy az európai és észak-amerikai migrációs politika irányait a probléma morális összetettsége alapvetően határozza meg – ez pedig magát a politikaalkotás is jelentősen nehezíti. Igazat szól továbbá Filipovic szerint a könyv szerzője akkor, amikor arról ír, hogy

a biztonságos életvitel és a mobilitás lehetősége még a nyugati jóléti államokban is nagy mértékben függ a puszta szerencsétől, vagyis attól, hogy az illető hova születik. 

Filipovic szerint Hirsi Ali igazat szól akkor is, amikor megjegyzi: a tolerancia a nyugati értékek egyik „legfeláldozhatóbbika”, s hogy ezen belül is a nőjogok esnek legelőször a kulturális relativizmus áldozatául. 

Filipovic azonban hiányolja a könyvből e gondolatok részletes elemzését és kifejtését. Szerinte ugyanis Ayan Hirsi Ali könyve túlságosan abszolutisztikus ahhoz, hogy hiteles legyen. Úgy véli, hogy Hirsi Ali megoldási javaslatai túlságosan szélsőségesek ahhoz, hogy vállalhatóak legyenek egy liberálisan gondolkodó ember számára. 

Hirsi Ali ugyanis a probléma megoldását a rendvédelmi szervek megerősítésében, a büntetőjogi kódexek szigorításában és a privátszférába való nagyobb betekintés megengedésében látja (Hirsi Ali például a kamerák általi megfigyelés és a mesterséges intelligencia ötvözését tartja kívánatosnak a muszlim bűnözés sújtotta negyedekben). Mindemellett elismeri, hogy valóban paradox helyzetet teremt, hogy végső soron illiberális eszközökben látja a liberális célkitűzések elérését. 

Ayan Hirsi Ali Prey: Immigration, Islam and the Erosion of Women’s Rights (Áldozat: az iszlám és a nőjogok eróziója) című könyve 2021. február 9-én jelent meg a Harper gondozásában. 

Dobozi Gergely

Összesen 6 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A vicces az, hogy a nyugati feministák mondják azt, hogy valójában semmi gond nincs a mohamedán vallással, a nők saját vallási meggyőződésükből öltöznek postaládának és kukazsáknak, mert annyira szeretnek csatakosra izzadni egy zárt ruhában negyven fokban.
Ezek ugyanazok az aktivisták, akik szerint egy férfit teljesen jogos tönkretenni egy igazolhatatlan zaklatási esettel, mindezt összhangban a római joggal.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés