Az Egyesült Királyság halászati jogokkal kapcsolatos küzdelme az EU-val végeláthatatlannak ígérkezik.
„A közösségi médiában tapasztalt tréfálkozások ellenére Nagy-Britannia és Franciaország nem száll háborúba egymás ellen. Amikor Boris Johnson elrendelte, hogy az HMS Severnt és az HMS Tamart – a Királyi Haditengerészet két tengeri járőrhajója – fusson ki a Jersey-sziget körüli vizekre, a miniszterelnöknek nem az volt a célja, hogy harcot folytasson a franciákkal a halászati jogokért.
Tény, hogy egy francia miniszter azzal fenyegetett, hogy megszakítja a brit koronagyarmat áramellátását, a Jersey-sziget villamosenergiájának 95 százaléka ugyanis három víz alatti kábelen keresztül érkezik Franciaországból. Egy francia halászhajókból álló csoport is összegyűlt a szigeten található St. Helier kikötőben csütörtök kora reggel, ami vészjósló jelnek tűnt, a francia trikolort lengették és molinójukon ott szerepelt az „En Colere” (dühösek vagyunk) felirat. Kiélesedni látszott a konfliktus.
De az áramszolgáltatás lekapcsolása csak üres fenyegetés volt, a halászhajók is békésen demonstráltak. A brit járőrhajók olyan fegyverekkel vannak felszerelve, melyekkel kisebb hajókkal fel tudják venni a harcot: több mint 40 tengerész és légvédelmi fegyver áll rendelkezésükre. Ezek azonban nem a Királyi Haditengerészet nehézfegyverei, és senki sem gondolhatja azt, hogy a halászhajók engedélyével kapcsolatos angol-francia vitát katonai úton oldják majd meg. Ezért van a diplomácia.
(…)
A kereskedelmi megállapodás decemberi megkötése óta folynak a halaszati viták, ami azt bizonyítja, hogy az ezek rendezésére használt szokványos diplomáciai csatornák nem működnek igazán London és Brüsszel között. Ellentétek alakultak ki az uniós halászhajók esetleges korlátozása miatt a természetvédelem jegyében, valamint a kagylók Nagy-Britanniából történő exportjának uniós tilalmával kapcsolatban is aggályok merültek fel.
(…)
Az Egyesült Királyság halászati jogokkal kapcsolatos küzdelme az EU-val végeláthatatlannak ígérkezik, hiszen az éves halászati kvóta megállapítása és más konfliktusok is felszínre kerülnek, ahogy ez a Jersey-szigeten is történt. Johnson kormánya tudja jól, hogy minél inkább küzdenek a szigetország halászati érdekeiért, annál nagyobb lehet a veszteség. Az Egyesült Királyság a következő öt évben egyre nagyobb arányú halászi kvótát követel vissza, de a Jersey-ben kifogott halak 90 százalékát az Európai Unióba exportálják. Ez komoly ütőkártyát ad Brüsszel kezébe.
A kilépési megállapodás hat bizottságot hozott létre a „szakítással” kapcsolatos viták rendezésére, míg az azt követő kereskedelmi megállapodás elképesztő mennyiségű, összesen 19 bizottságot állított fel. Végül azonban a kulcsfontosságú döntéseket mindig a politikusok hozzák meg.
A Jersey-i vita sértődések és lövések nélkül fog megoldódni. De az eset egy azon konfliktusforrások közül, melyek jelenleg az Egyesült Királyság és az EU között fennállnak – ide tartozik többek között Észak-Írország, a pénzügyi kérdések, valamint a halászat is. Ezek miatt a normális mederben folyó kapcsolatok könnyen megszakadhatnak, ami bizonytalanságot és további kiadásokat eredményez a kereskedelemben. Mindegyik ilyen kényes terület politikai válsághoz vezethet vagy komoly kereskedelmi megtorlást hozhat magával.”