Varsó és Berlin nemzetközi koalíciót indít harckocsik szállítására Ukrajnába
Nagy-Britannia, Svédország és Olaszország már csatlakozott is a kezdeményezéshez.
A tagállamok szuverenitásból fakadó jogaik tekintetében tartós korlátokat vontak maguk köré – mindazonáltal ez a korlátozás sem parttalan.
„Lengyelország alkotmánybíróságának október 7-én közzétett határozata Európa-szerte heves reakciókat váltott ki. Való igaz: a döntés eltökélt lépésnek is tekinthető az uniós jog autoritásának drasztikus korlátozása irányába. Egyes kritikusok szerint az alkotmánybíróság határozata az európai integráció alapjait aknázza alá, mások pedig (…) úgy vélik, hogy a döntés valójában belpolitikai célokat szolgál.
(…)
A lengyel igazságszolgáltatási reform kapcsán az Európai Unió és Lengyelország időről időre összecsap; a legutóbbi fordulót az Európai Unió Bírósága július 15-ei döntése jelentette. (…) Ebben a Bíróság többek között arra a következtetésre jutott, hogy (…) a reform egyebek mellett megrengette a bírák függetlenségébe és pártatlanságába vetett bizalmat. Az ehhez fűződő jogi követelmények kritikus jelentőséggel bírnak az uniós szerződések és az Európai Unió Bírósága precedensei vonatkozásában.
(…)
Mindemellett az Európai Parlament sebes léptekkel halad Lengyelország alkotmánybírósága jogi autoritásának megkérdőjelezése irányába – ennek jele a testület 2021. október 21-ei döntése is. Az Európai Parlament stílusában politikai statútumokra hajazó határozata több érdekes meglátást is tartalmaz. A határozat (…) következetesen „illegitim alkotmánybíróságként” hivatkozik a lengyel testületre, de a határozat szól arról is, hogy „egyes politikusok és a nemzeti alkotmánybíróságok egyre nagyobb kihívást jelentenek”.
(…)
Precedensteremtő (...) döntésében az Európai Bíróság megerősítette, hogy az Európai Közösség autonóm jogi entitás, továbbá, hogy a közösségi jog éppen ezért közvetlen hatályú független jogforrás, vagyis jogi kötőerővel bír a tagállamokra nézve. Ez azt jelenti, hogy az uniós jog a nemzeti jogrendszerek felett áll; a döntés értelmében tehát a tagállamok szuverenitásból fakadó jogaik tekintetében tartós korlátokat vontak maguk köré – mindazonáltal csak bizonyos területek vonatkozásában („albeit within limited fields!”).
(...)
Ezen felül magát a nemzeti identitást – ezzel együtt pedig az alkotmányos struktúrákat is – valójában az Európai Unió alapító szerződései is védik. Való igaz: a 2000-es évek kudarcos európai szintű alkotmányozási kísérleteit követően a lisszaboni szerződés egyfajta status quot teremtett. A szerződés ugyanis az integráció nyomatékosításával képes volt alátámasztani az Európai Unió nemzetek feletti karakterét, miközben a szuverenitásukat megtartó tagállamok továbbra is a „szerződések urai” maradtak.
(…)
A lengyel reformot övező politikai és jogi viták éppen ezért valójában ennek a problémakörnek az igencsak konfliktusos és feszültségteljes természetére világítanak rá, amelynek a bírói szervezet függetlenségéről szóló disputa valójában csak a jogi dimenziója."