A közép-európai régió versenyképes – beszélgetés Rosemary Coates-al

2021. november 12. 9:59

Sándor Lénárd
A közép-európai régió olyan alacsony termelési költségű helyszínt képes biztosítani, amely Kína alternatívájaként az egész európai piacot kiszolgálhatja. A francia, német vagy brit vállalatok a Kínából visszahozott termelésüket a közép-európai régió országaiba telepíthetik – véli Rosemary Coates, a Reshoring Institute alapítója és igazgatója.
Rosemary Coates az amerikai Reshoring Institute alapítója és igazgatója. Emellett a Blue Silk Consulting elnöke, amely ellátási lánc menedzsment terén nyújt tanácsokat. Öt ellátási lánc menedzsment témában írt könyv szerzője, amelyek között említendő a Reshoring Guidebook, 42 Rules for Sourcing and Manufacturing in China és a Legal Blacksmith – How to Avoid and Defend Supply Chain Disputes. A UC Berkeley-n ellátási lánc menedzsmentet oktat és a University of San Diego Supply Chain Management Institute igazgatóságának a tagja.

Ön az alapítója és igazgatója az amerikai „Reshoring Institute”-nek. El tudná mondani, hogy mi az intézet küldetése?

Eredetileg a San Diego-i Egyetemhez tartoztunk, de mára már Amerika-szerte 15 egyetemmel állunk kapcsolatban, beleértve híres egyetemeket és mérnöki iskolákat is. A „Reshoring Institute”-nek kettős célja van. Egyfelől segítjük az ügyfeleket a globális termelési stratégiájuk kidolgozásában, vagyis abban, hogy a termelésük mely részeit érdemes visszahozniuk az Egyesült Államokba. Másfelől küldetésünkhöz tartozik az is, hogy termelési stratégiaalkotásra oktassunk diákokat és gyakornokokat. Az elmúlt húsz évben ugyanis az egyetemek meglehetősen kevés figyelmet fordítottak erre a kérdésre.

Mivel a cégeink Kínába távoztak, így nem volt kereslet a gyártási ismeretek iránt.

Ezt a hiátus szeretnék pótolni azzal, hogy minden szemeszterben fizetett gyakornokokat foglalkoztatunk. Cserébe a kutatásban és néha a tanácsadásban is segítenek nekünk. Honlapunkon részletesen megtalálhatók és letölthetők a kutatási projektjeink.

Mik a globális ellátási láncok kiépítésének hátulütői, a velük együtt járó kockázatok?

Ha a tulajdoni összköltséget vizsgáljuk, különösen az emelkedő szállítási és munkaerő költségeket, akkor szükséges megfontolni, hogy a gyártósorok automatizálása vajon nem vezet-e nagyobb termelékenységhez és jelentősebb költséghatékonysághoz. Ha az automatizálás munkaerőt vált ki, akkor az megtakarításhoz és költséghatékonysághoz vezet. Ez az egyik olyan tényező, amit mindenképpen érdemes fontolóra venni, ugyanakkor a gyártás visszahozatala nem olcsó mulatság.

Gyártási üzemek bezárása a külföldi helyszíneken gyakran nehéz és költséges eljárás. Például rengeteg munkaszerződést kell felmondani, és a munkavállalóknak a szerződés szerinti időszakra járó bért ki kell fizetni. Emellett sokszor engedélyért kell folyamodni az ország elhagyásához. Mindezeket a körülményeket figyelembe kell venni a döntés meghozatala során.

Sok ország és régió van a világban, ahol az Egyesült Államokhoz képest alacsonyabb költségen lehet termelni, így például Mexikó, Ázsia vagy India. Amikor azonban a tulajdoni összköltséget és az ellátási lánc hosszának mérséklését vesszük alapul, akkor számos esetben a gazdasági ráció is támogatja a célpiachoz közeli termelést.

Ha tehát egy cég termékeinek a fogyasztói Amerikában vannak, akkor érdemes fontolóra vennie, hogy helyben termel.

Azt gondolom, hogy ilyen irányba mozdulunk most el.

A költségen kívül milyen egyéb tényezőket érdemes egy vállalatnak mérlegelnie, amikor termelés helyszínéről hoz döntést?

Jelenleg világszerte számos kormány támogatja a helyben történő termelést. A járvány felszínre hozta a globális ellátási láncok kockázatait, és rámutatott a kritikus áruk hazai termelésének fontosságára. A helyi termelés üzleti ösztönzése meglehetősen erős lehet. Emellett sok ország a helyben gyártott termékek megvásárlását preferálja.

A koronavírus-járvány jelentős zavart okozott a transznacionális vállalatok ellátási láncolataiban. Tulajdonképpen fényt derített az ellátási láncok gyengeségeire és sebezhetőségére. Véleménye szerint milyen tanulságot érdemes levonniuk az üzleti vállalatoknak és a közpolitika alakítóinak?

A járvány megnövelte az ellátási láncokban rejlő kockázatokat. Korábban szinte kizárólag csak a költségeket figyeltük. Hol lehet a világban a legolcsóbban gyártatni?

A járvány ugyanakkor rávilágított az ellátási láncok sebezhetőségeire.

Most mindenki a saját hazájában szeretné biztosítani az alapvető gyártási kapacitásokat. Az Egyesült Államokban ez a félvezetőket, a gyógyszereket és az orvosi eszközöket jelenti. Ezen termékek gyártási lehetőségeinek megteremtése Amerikában és a világ más országaiban egyaránt prioritást jelent.

Az amerikai-kínai kapcsolatoktól kezdve a francia elnök törekvéséig bezárólag számos jelét láthatjuk annak, hogy a gazdasági szuverenitás megóvása előtérbe kerül. Hogyan látja ezeknek a politikáknak az ellátási láncokra gyakorolt a hatását?

Ez egy nagyon jó kérdés. A legtöbb ország a világban saját iparpolitikát alakított ki. Ezen keresztül próbálják védelmezni a helyi termelést. Engem nagy meglepetésként ért, mikor megtudtam, hogy az Egyesült Államoknak egyáltalán nincsen iparpolitikája. Hosszú időn keresztül csak arra figyeltünk, hogy a piac döntse le, mit is gyártunk itthon és mit külföldön. A járvány világosan rámutatott arra, hogy ez kockázatos és elhibázott politika. Azt gondolom, hogy

Amerikában a jövőben több olyan közpolitikai intézkedést fogunk látni, amely bizonyos iparágak védelmét szolgálja.

Tudjuk, hogy bizonyos iparágak, mint például a gyógyszeripar, sérülékenyek. Számos gyógyszerkészítmény fontos összetevőit, antibiotikumokat Kínában és Indiában gyártanak. Az Egyesült Államok szinte semmit sem állít elő ezekből az alapvető termékekből. Az elkövetkező időben ezeknek a termékeknek a gyártását hozzák vissza Amerikába. Másik példát a ritkaföldfémek jelentik. Ezeket az elektronikai iparban széles körben használják, de gyakorlatilag semmilyen ilyen bányászati tevékenység nem folyik az Egyesült Államokban. Valószínű, hogy ilyesfajta kitermelési és feldolgozási tevékenység is kezdetét veszi majd itt.

Korábban említette az automatizálást. Ennek fényében hogyan hat a digitalizáció és az új technológia az ellátási láncok visszarendeződésére?

Mindenfajta automatizálás, legyen szó a 3D nyomtatásról, a dolgok internetjéről (IoT), a fejlett szerszámokról vagy a robotizálásról fontosak a tulajdonosi összköltség számítása során. Ezek az olyan magas költségű térségekben is versenyképessé tehetik a gyártást, mint az Egyesült Államok. Ennek megfelelően

az automatizálás kritikus fontosságú.

Ez az egyik kulcsjelentőségű tényező annak eldöntéséhez, hogy az ellátási láncoknak merre érdemes termelni a világban.

Számos új fogalommal találkozunk ezen a téren, így például „reshoring”, „nearshoring vagy „right-shoring”. Hogyan látja ezeket az Egyesült Államokban?

Véleményem szerint ez egy fokozatos átalakulás. A jelenlegi körülmények között sok elemzést és gondolkodást igényel, hogy hol érdemes termelni. Vajon érdemes-e visszahozni a termelés egy részét az Egyesült Államokba azért, hogy kielégítsük a helyi piac igényeit. Ugyanez igaz Európára nézve is: érdemes-e visszahozni a termelést az Egyesült Királyságba vagy Franciaországba azért, hogy jobban szolgálják a helyi piacok igényeit? Úgy vélem, hogy ez folyamatos gondolkodást igényel. Vannak olyan üzemvezetők, akik másképpen gondolkodnak a mai globális környezetről.

A globalizáció velünk marad, de jobban meg kell értenünk.

Az egyik kérdés, amelyet szerintem nem értünk megfelelően az az, hogy jelenleg egy világgazdaságban élünk. A világgazdaság pedig kölcsönös függőséget okoz. Lehetetlen elszigetelt módon élni. Rendkívüli jelentős mértékben függünk a világgazdaságtól. Egy termelési stratégiának ezt tükröznie kell.

Ha például Európát vesszük, akkor hogyan látja a közép-európai régió helyzetét az Európai Unióban ebből a szempontból? Milyen politikákat kellene vagy lehetne akár az Európai Uniónak, akár a közép-európai országoknak elfogadnia ahhoz, hogy Európa termelési központjává válhassanak?

Rendkívül fontos, hogy a költségstruktúrával kezdjük, mert az üzleti vállalatok a gazdasági megfontolások alapján hoznak döntéseket.

A vállalatok nem érzelmek vagy kötődés alapján döntenek.

A közép-európai régió alacsonyabb termelési költségű olyan helyszínt képes biztosítani, amely Kína alternatívájaként az egész európai piacot kiszolgálhatja. Úgy gondolom, hogy a francia, német vagy brit vállalatok a Kínából visszahozott termelésüket a közép-európai régió országaiba telepíthetik, ahol a költségstruktúra még mindig versenyképes.

A költségstruktúrán kívül versenyképességi szempontból milyen más tényezőket lát fontosnak ebben a régióban?

Az Egyesült Államok jelenleg munkaerő-hiánnyal küzd. Néhány millió új munkahely betöltésre vár, ugyanakkor ehhez nincs elegendő és megfelelően képzett munkavállaló. A megfelelően képzett munkaerő problémájának orvoslása kritikus jelentőségű. A termelési munkakörnyezet jelentősen megváltozott a digitalizációnak köszönhetően. Így például azt kell megtanulni, hogyan lehet egy robotot működtetni a robot által végzett munka ellátása helyett. A munkahelyek betöltéséhez a munkavállalói tudás korszerűsítésére, illetőleg átképzésére van szükség. Gyakorlaton és a technikai továbbképzés útján szükséges ezt a kihívást megoldani. Továbbképzést kell biztosítanunk a gyártásban dolgozók számára ahhoz, hogy a jelenlegi és a jövőbeni munkahelyeket be tudjuk tölteni. Kétség sem férhet ahhoz, hogy gyorsan haladunk a digitalizáció irányába. Az új technológiák széles körben és rendkívül gyorsan terjednek.
 

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés