Véget érhet a „haknigazdaság” tündöklése Európában

2021. december 14. 13:39
Egy új uniós szabályozás és a formálódó bírói gyakorlat eredményeképpen az eddig jogilag „szürkezónás” platformgazdaság dolgozói is munkajogi védelmet kaphatnak. Erre azonban még éveket kell várni.

A formálódó bírói gyakorlat és a születőfélben lévő uniós szabályozás eredményeképpen véget érhet a munkaerőpiac forradalmi újításának nevezhető úgy nevezett „hakni-” vagy „platform gazdaság” (’gig economy’) nagy menetelése. Ez a piaci megoldás egyébként a magyarok előtt is egyre ismertebbé válik; elég, ha csak a neves éttermekkel szerződő futárszolgálatokra vagy az online szálláshelyszolgáltatásokra gondolunk. A formálódó jogi környezet az eddig munkajogi szempontból „szürkezónás” koncepciót tisztázná, az ágazatban dolgozók jogállásának hagyományos munkáltatói jogviszonyhoz történő közelítésével. A tét nem kicsi: a munkavállalói státuszhoz rendszerint olyan vívmányok és garanciák társulnak, mint a minimálbér, a munkaidő vagy a szabadság. 

Ehhez képest az uniós szabályozás hatályba lépéséhez minden bizonnyal még éveket várni kell. Ez idő alatt a cégek lobbitevékenységének eredményeképpen a mostani álláshoz képest számos változást is eszközölhetnek a szövegen.

A haknigazdaság kifejezetten 21. századi vívmány: egyfajta digitális piactér meglétét kívánja meg, amelyen viszont a szolgáltatás fókuszában maga a humánerőforrás áll. Ez egyfajta keretet teremt a keresleti (fogyasztói) és a kínálati (szolgáltatói) oldal találkozásának. A haknigazdaság „forradalmiságát” a szolgáltatói oldal képezi: a platformok dolgozói különböző kisebb munkákat végeznek a platformot üzemeltető cég számára, miközben (elsősorban)

maguk a platformok ragaszkodnak „nem-alkalmazó” (’nonemployer’) mivoltukhoz.

Ez jogilag kényelmes helyzetet teremt a platformok számára – nincs minimálbér, nincs felelősség, az árszínvonal alacsonyan, a profit pedig magasan tartható.

Pedig, ha az ember egy lépéssel közelebbről vizsgálja magát a koncepciót, könnyen az a benyomás alakulhat ki benne, hogy valójában mégsem egy online piacteret lát, hanem egy hagyományos munkáltatót (de legalábbis egy digitális munkaerő-közvetítőt). Csakhogy a „nem-alkalmazó” platformok jelen állás szerint sok szempontból különböznek a hagyományos munkáltatóktól; egyike ezeknek a jelentőségteljes különbségeknek az, hogy a „haknimunkást” sok esetben algoritmus irányítja a mindennapi feladatteljesítés során. Ez azért probléma, mert a mesterséges intelligencia alkalmazásakor sokszor merül fel a technológia „fekete doboz”-jellege. Ez alatt azt kell érteni, hogy a laikus, sőt, sok esetben a szakképzett informatikus sem tudja pontosan, hogy a mesterséges intelligencia milyen szempontok szerint dönt. Az tehát, hogy egyelőre a munkavállaló kifejezés helyett jobb híján a „haknimunkás”, munkavégzés helyett pedig „feladatteljesítés” kifejezéseket használjuk, nem véletlen.

A munkavállaló és a munkavégzés kifejezések ugyanis a munkajog által védett és szabályozott fogalmak – olyan fogalmak, amelyek jelenleg a „haknigazdaságra” nem alkalmazhatók. Ezen változtathat az Európai Bizottság jogalkotási javaslata, amely Brüsszel becslése szerint

közel 4 millió embert érinthet.

Az Európai Bizottság javaslata éles határvonalat húzna a haknigazdaság és a hagyományos munkaviszony között. Egy jogviszony ugyanis a jövőben meghatározott kritériumok teljesülése esetén minősülhetne haknigazdaságnak; ha ezek a kritériumok nem teljesülnek, a platform és a munkavállaló közötti jogviszonyt hagyományos munkaviszonynak kell minősíteni.

A jogalkotás fókuszában az áll, hogy a platform milyen terjedelmű ellenőrzési jogot gyakorol a dolgozó felett. Méri-e a teljesítményét? Dönt-e arról, hogy mennyit kereshet a dolgozó, vagy megszabja-e azt, hogy milyen ruhát hordhat a munkás, miközben épp szolgálatot teljesít? Dönthet-e a munkaidőről?

További fontos körülmény, hogy amennyiben az új szabályozás életbe lép, többé nem a munkavállalónak kell bizonyítania, hogy közte és a platform között érvényes munkajogviszony áll fent. Épp ellenkezőleg:

a platformnak kell bizonyítania azt, hogy a dolgozót nem munkajogviszony keretében alkalmazza.

A fentiekkel kapcsolatban Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság kereskedelempolitikáért felelős biztosa úgy fogalmazott, hogy érthető, hogy vannak olyan magukat szabadúszónak tartó dolgozók, akik nem elégedettek azzal, ha a klasszikus munkavállalónak minősülnek. Azt azonban Dombrovskis inkább tartja problémásnak, amikor valakit akarata és érdekei ellenére minősítenek szabadúszónak.

Dombrovskis bizonyára azokra a bírói döntésekre gondol, amelyek az elmúlt két év alatt születtek a haknigazdaság témájában. Még idén januárban írtunk arról, hogy elmarasztalta az olasz bíróság a Deliveroo nevű ételrendelő platformot: a „hakni gazdaságra” berendezkedett portál egy korábbi algoritmusa diszkriminatív módon szelektált a futárok között. Az ítélet nyomán jelentős összegű sérelemdíj illet minden jogában megsértett futárt. 

Idén februárban két Uber-sofőr, James Farrar és Yaseem Aslam nyert pert a brit Legfelsőbb Bíróság előtt a platformmal szemben. A precedensértékű döntés eredményeképpen az Ubernek munkavállalóként kell kezelnie a neki dolgozó sofőröket.

Hasonlóképpen az Uber-ügyhöz hasonlóan vált vitássá, hogy a Deliveroo ételrendelési portál szerződőpartnerei munkaviszonyban állnak-e a platformmal, vagy sem. Igaz, 2018-ban a brit bíróság a Deliveroo javára ítélt, mondván, hogy a portál futárjai szabadúszó magánvállalkozók (mindazonáltal Spanyolországban a bíróság a britektől eltérően, szintén a hír apropójául szolgáló Deliveroo futárjait munkavállalónak minősítette).

Kép: Alain Pitton / NurPhoto / NurPhoto via AFP

Dobozi Gergely

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés