A globalista elit és a visegrádi országok konfliktusa

2022. április 14. 10:30
Korunk különleges érdekessége az, hogy a vitathatatlan európai kulturális és történelmi hagyományokkal rendelkező visegrádi országok és a Nyugat vezető hatalmai között éles filozófiai vita bontakozott ki arról, hogy mit jelent európainak lenni, mik az európai értékek, milyen irányba haladjon az Európai Unió a következő évtizedekben és milyen társadalmi viszonyokat és berendezkedést hagyjunk a következő nemzedékekre. Mi áll e vita hátterében?

Cikksorozatunk első részét itt olvashatja. 

A demokrácia látszatának fenntartása Nyugaton: a tömegek megtévesztése soft eszközökkel

Nem nehéz belátni, hogy a globális elit fékevesztett tombolása nem maradhat erőteljes társadalmi ellenreakció nélkül – Nyugaton sem.

A vészjósló jelek már jól láthatóak a horizonton.

A Nyugat vezető erejét jelentő globalista elit mögött álló társadalmi támogatás az ezredforduló óta eltelt két évtized alatt igencsak megcsappant, hovatovább teljesen megszűnt.

A politikai elit és a társadalom Nyugaton immár ellenségként néz farkasszemet egymással. De vajon fennmaradhat-e ilyen peremfeltételek között a globalista elit monopolisztikus hatalmi rendszere a nyugat-európai országokban, és ha igen, hogyan?

Az apatrid és saját nemzetével szembeforduló, annak kifosztására és alávetésére szövetkezett globalista elit erre két különböző hatalmi és politikai receptet is kidolgozott. 

Az első recept lényege a szemfényvesztés, a tömegek állandó megtévesztése a globális elit gazdasági osztagának kizárólagos uralma és irányítása alatt álló média segítségével. Ez a „soft" hatalmat megtestesítő eszköztár az elmúlt négy évtizedben kitűnően működött, mondhatni, hogy már szinte tökélyre fejlesztették: így ma már a fejlett Nyugat teljes polgársága egy olyan uralmi rendszer keretein belül él, ahol mindig és minden körülmények között a – leginkább magánkézben lévő – média mondja meg azt, hogy mi igaz és mi nem, mi hogyan történt, és főképp mit hogyan kell szemlélni. Ahogy Donald Trump esetében is láthattuk, immár a választási eredmények tekintetében is a média hirdeti ki a megfellebezhetetlen igazságot az arra illetékes választási és igazságügyi (jogorvoslati) szervek helyett, még mielőtt a választási eredmények hitelesítése egyáltalán megtörtént volna.

A háborúskodással, más nemzetek fegyveres lerohanásával, bombázásával kapcsolatban szintén ugyanez a helyzet – itt is a média hirdet erkölcsi igazságot.

Lehetetlen nem látni azt, hogy az elmúlt négy évtized számtalan emberéletet követelő katonai beavatkozásainak legalább a négyötödét a Nyugat, illetve annak szövetségesei  kezdeményezték – a globális média látványos támogatása mellett, és annak folyamatos tapsviharát élvezve. 

A globalista elit narcisztikusan aljas erkölcsi meggyőződése szerint ugyanis vannak „jó" és erényes háborúk: ezeket a világ jóindulatú és erényes polgárainak feltétlenül támogatniuk kell.

 Mi kell a „jó" és erényes háborúhoz? Legfőképp egy „gonosz" – értsd: a Nyugat hatalmi rendszeréhez nem tartozó, azzal szemben álló – hatalom. A "Gonosz Hatalom" ellen indított háború mindig és minden körülmények között erényes cselekedet – ezt mondja ki a hivatalos globalista doktrína. És ki mondja meg, hogy melyik hatalom a gonosz, és melyik nem? A globalista elit uralma alatt álló (és mellesleg az ő tulajdonát képező) globalista elkötelezettségű média.

Példa minderre az elmúlt fél évszázad történelme.

Kezdjük az irak-iráni háborúval, amely majdnem egy évtizeden át tartott (1980-tól 1988-ig) és mérhetetlen pusztítást okozott, emberéletekben és gazdasági javakban egyaránt (a nemzetközi becslések több, mint egy millió halálos áldozatról szólnak). Ki volt a "Gonosz Hatalom" ebben a háborúban? Természetesen Irán.

Ezen még az sem változtat semmit, hogy a háborút történetesen Irak kezdeményezte, ő volt az agresszor, a támadó fél (ekkor azonban Szaddám Husszein még a Nyugat szövetségese volt).

Mi a tanulság mindebből? A tanulság az, hogy nem az agresszió, a másik nemzet megtámadása jelenti a problémát – a globalista média tanítása szerint – hanem

a Nyugattal való szembenállás az, ami a "legfőbb bűnnek" számít, és adott esetben akár kemény katonai megtorlást is maga után von.

És mi volt a helyzet 2003-ban, amikor a Nyugat indított háborút Irak ellen, a Nyugat volt az agresszor – hiszen a nyugati koalíció fegyveres erői vonultak be Irak területére – és a támadó fél még ENSZ mandátummal sem rendelkezett? Ki volt a „Gonosz Hatalom" ebben a háborúban? Ebben az esetben már Irak volt az.

Mi a tanulság mindebből? A tanulság az, hogy abban az esetben, ha Irak támad meg egy, a Nyugattal szemben álló szuverén országot, akkor ez „erényes és igazságos háború", ha azonban Irak védekezik a Nyugattal szemben, akkor ez „erkölcstelen és gonosz" dolog.

Ezt tanítja a saját erkölcsi felsőbbrendűségétől fuldokló globalista média. És természetesen alá is támasztja, mindig a megfelelő képsorokkal:  ha a Nyugat a támadó fél (lásd Irak, Líbia, Afganisztán, Szíria, Szerbia esetében), akkor a nyugati polgár kizárólag légi felvételeket láthat a háborúról, leginkább egy csodálatos vadászgép pilótafülkéjéből, éteri magasságból szemlélve az éppen folyamatban lévő bombázást, a mesteri pontossággal célba találó robbanótöltetek útját. Sebesült, vérző, lemetszett végtagú embereket, halott kisgyermekeket és kibelezett, félig leomlott iskolákat, bölcsődéket, kórházakat és egyéb épületeket azonban egyáltalán nem láthat – ez nem lenne illendő, ugyanis rombolná az agresszor erkölcsi felsőbbrendűségébe vetett hitet.

Milyen következtetést von le mindebből a megtévesztett nyugati polgár?

Azt a következtetést, hogy a saját nemzete feletti hatalmat gyakorló globalista politikai elitnek mindenkor és minden körülmények között igaza van.

Akkor is, ha éppen háborút indít – ezt ugyanis mindig jogos indokok mentén (emberi jogok, demokrácia, tömegpusztító fegyverek felszámolása, terrorista hálózatok felkutatása és felszámolása, genocídium megelőzése stb.) teszi ; néhány halott gyermek és lebombázott épület e nemes célok eléréséhez képest csupán „járulékos veszteségnek" tekinthető és tekintendő. 

Demokratikus választások – a politikai irányváltoztatás lehetősége nélkül

A szovjet diktatúrával ellentétben a fejlett Nyugat hatalmi rendszere nem a fegyveres elnyomásra, hanem a „soft" hatalmi eszközök széles körű és változatos alkalmazására, és az alattvalóknak tekintett polgárok önkéntes és tevőleges – az elvárások szerint lelkes – együttműködésére épül (ez gazdasági szempontból sokkal költséghatékonyabb). 

Az együttműködés eszmei és ideológiai felületének biztosításához nélkülözhetetlen a megfelelő narratíva folyamatos közlése, a megtévesztés, ami a globalista elkötelezettségű (és tulajdonú) média feladata.

A parlamenti és önkormányzati választások természetesen szabad, tiszta és demokratikus körülmények között zajlanak le a fejlett Nyugat különböző államaiban. 

A választási eredmények tekintetében azonban az elmúlt húsz év vonatkozásában már elmondható az, hogy a polgárok által leadott szavazatok végső soron szinte semmit nem változtatnak a kormányzati politika fő irányán, ami a választások kimenetelétől függetlenül továbbra is a globalizáció és a föderalisztikus törekvések további erősítése – például az EU jogköreinek további kiterjesztése – irányába hat, tehát teljesen azonos irányba halad tovább.

Lehet-e a népfelség elve alapján, demokratikus választáson kinyilvánított egyértelmű közakarattal változtatni a nyugati országok politikájának fő irányán? 

Nos, ha egy nyugati politikus erre egyáltalán kísérletet mer tenni, az főbenjáró bűnnek minősül. Ha ilyen eset egyáltalán elvétve előfordul, akkor a hatalmi rendszer védelme és a felségsértést elkövető politikus közéletből történő haladéktalan „eltakarítása" érdekében a globalista elit összes segédcsapata felsorakozik. Legelőször a bírók és jogászok szólalnak fel, különböző nemzetközi egyezményekre hivatkoznak, és egyértelműen leszögezik azt, hogy a politikai irányvonal módosítása jogi akadályok és nemzetközi kötelezettségek miatt sajnos nem lehetséges. Majd megjelennek a szellemi elit megmondó emberei, akik kizárólagos meghívással rendelkeznek a televíziós vitaműsorokba, mögéjük pedig felsorakozik a teljes globális médiaelit, és pusztító, hazug és „gonosz" politikusnak minősíti a felségsértést elkövető érintett politikust, országos és nemzetközi katasztrófa előidézével vádolva meg az illetőt, még mielőtt bármit elkövethetett volna.

A megtévesztés módszertana itt is azonos mechanizmus alapján működik, mint a külpolitikában.

A globalista elit kezében lévő média határozza meg a narratívát, az értelmezési keretrendszert, s a média mondja meg, hogy az aktuális viszonyok között ki a „Gonosz Hatalom" vagy a „Gonosz Erő". 

Miután a „Gonosz Erő" beazonosítása és megbélyegzése megtörtént, második lépésben következik a polgárok megfélemlítése és mediatikus megfenyegetése. A média által gonosznak és veszélyesnek minősített politikus mellett nyíltan kiállni ugyanis innentől fogva már bizonyos személyes kockázatokat rejt magában – aki nyilvánosan érvelni kezd egy politikailag nem korrekt politikus (Donald Trump, Jair Bolsonaro, Matteo Salvini, Eric Zemmour) mellett, az önkéntelenül is a „gonosz táborba" sorolja át saját magát, barátai, ismerősei és nem utolsó sorban munkahelyi környezete előtt. Ez pedig már igen kockázatos dolog a szabad és demokratikus Nyugaton ... Az ember például könnyen elveszítheti a munkahelyét, mivel főnöke akár „politikai szempontból veszélyes" személyiségnek is tekintheti, vagy netán a „közösség bomlasztására alkalmas eszmék" terjesztésével gyanúsíthatja meg. Ismerős?

Anti-Európa: a globalista elit harca Európai szellemi öröksége ellen

A helyzet az, hogy a globalista elit szívből gyűlöli mindazt, ami Európai filozófusai, uralkodói, hadvezérei, politikusai, egyházfői, költői, írói és – ne felejtkezzünk el róla – szentjei és mártírjai az elmúlt kétezer évben megalkottak, felépítettek és védelmeztek.

Ha rajtuk múlna, már holnap betiltanák a történelem, az irodalom, a filozófia és a teológia oktatását, és e (feleslegesnek ítélt) tantárgyak helyett kizárólag kvantumfizikát és informatikát oktatnának a következő nemzedéknek. 

A globalista elit szellemi és ideológiai ajánlata egyszerű és világos – nem más, mint egy bináris tagadása mindannak, amit húsz évszázadon keresztül Európa identitását jelentette,

s amit Európa legnagyobb gondolkodói, legkíválóbb személyiségei meggyőződéssel vallottak. 

Nézzük, hogy mi az a szellemi igazság, amit a globalisták által egyre erőteljesebb ütemben épített Új Világban – amit „Anti-Európának" is nevezhetünk – a globalisták által saját reményeik szerint felállított Globális Oktatásügyi Minisztérium iránymutatásai alapján a gyermekeinknek hamarosan oktatni fognak (sőt, sajnos már javában oktatnak is).

Nézzük a legfontosabb tételeket. Először is: nincs Isten, és mivel Isten nem létezik, így nem is teremtett semmit – nincs tehát teremtett világ. Nincs Ádám, nincs Éva, nincs kígyó, és nincs bűnbeesés; sőt, mi több, bűn és erény sem létezik, csak koronként változó és teljesen relatív erkölcsi felfogás. Bármennyire szeretnénk is, hogy létezzen erkölcs, egyszerűen nincs viszonyítási alapja (mivel nincs Isten és nincs isteni tanítás), ezért sajnos erkölcs sem létezhet. Az embert nem Isten képmására teremtette a Mindenható: mivel a Teremtő nem létezik, ezért embert sem teremthetett, az ember csak úgy lett magától, fokozatosan fejlődött ki az alaszkai angolnából progresszív evolúcióval, és ennél fogva saját maga sem több, mint egy állat a sok közül. Létét saját magának és a fizikai törvényeknek köszönheti, és nem tartozik számadással tetteiről senkinek. 

Ez azonban még csak a bemelegítő. 

Mivel az ember nem Isten képmása, így nincs lélek, még kevésbé halhatatlan lélek; nincs örök élet, nincs igazságosság, nincs szellemi valóság, nincs ima (ugyan kihez?), nincs szentség, szakrális dimenzió (a szent fogalma is be van tiltva), nincs bűnhődés és nincs megbocsátás (mivel bűn sem létezik) – csak erő van és a szélkakas irányába forgó, folyamatosan változó erkölcsi igazság.

Nincs férfi, nincs nő (csak 166 gender), nincs házasság, nincs család – csak szülő-1, szülő-2 és szülő-123 van, továbbá államilag engedélyezett, maximum 127 tagú „házassági célú átmeneti csoportosulás". Nincs identitás, állampolgárság, nemzeti hovatartozás, mert az már közveszélyes nacionalizmus lenne, és mint ilyen, tiltott és szélsőséges magatartás. 

És legfőképpen: nincs örök igazság. Igazság az, amit a média aznap kihirdet; ha másnap történetesen épp az ellenkezőjét állítja, akkor másnap az ellenkezője az igazság.

Amit a globalista elit a XXI. század elején állít, az épp csak annyiban különbözik Európa korábbi gondolkodásától és meggyőződésétől (identitásától), hogy a szöges ellentétje mindannak, amiben az európai polgárok korábban valaha is hittek. 

Tanulságos lenne e tekintetben egy közvéleménykutatás. Ha a fenti globalista badarságokról történetesen megkérdeznénk Platón, Arisztotelész, Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás, Szent István vagy Szent László király, Jeanne d’Arc, Descartes, Pascal, Newton, Zrínyi Miklós, Balassi Bálint, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás, XIV. Lajos, Napóleon, Rákóczi Ferenc, Kölcsey, Wesselényi Miklós, Széchenyi István, Kossuth Lajos és Petőfi Sándor, Ady Endre és Babits Mihály – vagy éppen a keresztény tanítással szemben erőteljesen kritikus Voltaire, Diderot és Rousseau véleményét, akkor vajon hány szavazatot kapnának a fent kifejtett elméletek?

Előre borítékolni lehet: nullát. 

Vajon a fenti személyek közül hányan szavaznának például a 166 gender létezésére? Azt sem értenék, hogy mi miről beszélünk.

És hányan voksolnának arra, hogy az ember mindössze egy a Föld temérdek sok állata közül, lelke és szelleme nincs, csak molekuláris struktúrája? Ha ezt hallaná, Zrínyi és Hunyadi még a kardját is kirántaná!

Hiába harsogja a globalista elit minden lehetséges csatornán azt, hogy család nem létezik, szellem és lélek nem létezik, Isten nem létezik – még az általuk (jelenleg még) erőteljes tömjénfüsttel dicsőített Voltaire, Rousseau és Diderot sem sorakozna fel melléjük, hanem egy erőteljes hátsó fertályon billentéssel elküldené őket melegebb éghajlatra. 

A valóság az, hogy amit a globalista elit ma állít, és ideológiai munícióként kíván a gyermekeink nyakába lőcsölni, az egy gyökértelen, végtelenül sivár és végtelenül primitív szellemi csomag: nem más, mint a puszta tagadása Valaminek.

Az a bizonyos „Valami" pedig, amit ők oly nagy vehemenciával tagadnak, nem más, mint Európa szellemi gyökere, szellemi valósága, szellemi öröksége, szellemi kincse – mondhatni, Európa valódi identitása.

Amit a globalista elit tagad, és veszett dühhel gyűlöl, az maga Európa.

Amit pedig ez az elit maga képvisel, az az „Anti-Európa".

Hová vezet mindez?

A globalista elit fékevesztett tombolása egyre szélesebb társadalmi rétegek ellenállását váltja ki, mivel e csoportok tagjai már látják, hogy a liberális mainstream politika folytatása immár létezésük és megélhetésük legalapvetőbb peremfeltételeit veszélyezteti.

A nyugati országokban szinte tapinthatóan nő az elkeseredés – és ennek fényében egyre nyilvánvalóbb az, hogy közel az az idő, amikor a globalista elit már csak katonai, illetve karhatalmi erővel lesz képes a hatalmát fenntartani Nyugat-Európában.

Ekkor pedig végképp lehull a lepel.

Vajon mi várható az elkeseredett választópolgárok és az őket eláruló, s hamarosan teljes hatalmi vértezetében nyíltan ellenük forduló globalista hatalmi elit viszonyában a következő néhány éves időszakban, amely sorsfordító jelentőségűnek ígérkezik?

Vajon lebontja-e a globális elit a teljes kereskedelmi banki rendszert a célból, hogy elkendőzze azt a hiperinflációval fenyegető pénzügyi válsághelyzetet, és átfogó gazdasági krízist, ami felé ő saját maga kormányozta eddig, és kormányozza továbbra is az általa megtervezett és kialakított világgazdasági rendszert? Vajon bevezeti-e a következő évek során a globális elit a magánszemélyek számára a jegybankok által kibocsátott, és világszinten harmonizált digitális személyazonosítási rendszerhez kapcsolt új digitális pénzt, ami elvileg és technikailag lehetővé teheti akár a polgárok totális digitális ellenőrzését, a renitens személyek és elégedetlenkedők „instant üzemmódban történő" digitális lekapcsolását a pénzügyi rendszerről?

Vajon bejelentenek-e a közeli jövőben egy újabb (esetleg más szerkezetű és más kórokozóra épülő) pandémiát vagy pusztán pandémiás veszélyhelyzetet, és erre hivatkozva leállítják-e még erőteljesebben a világgazdaságot? 

Vajon mi az ajánlata ennek a globális elitnek az európai polgárok számára? Esetleg – Karl Marx, Nietzsche és Schumpeter nyomán – egyfajta „teremtő pusztítás", szabadon ihletett változatban?

A visegrádi országok döntési alternatívája

Vajon mit tehetnek a csekély erőt képező, de szilárd szellemi talajon álló visegrádi országok a világ gazdasági és politikai viszonyait ily erőteljesen átrajzoló, ilyen brutálisan erőszakos és látszólag ellenállhatatlan hatalmi nyomulással, pusztító erővel szemben?

A nemzetközi (és belpolitikai) mozgástér látszólag igen szűk.

Egy valamit azonban mindenképp megtehetnek:  ha indokoltnak és célravezetőnek gondolják, akkor akár alkotmányos szinten is rögzíthetnének egy központi jelentőségű új „emberi jogot", nevezetesen a permanens digitális azonosítás nélküli létezés jogát (más szóhasználatban a szakirodalomban: digitális meg nem jelenés jogát) minden polgár számára. Ez már csak az idősebb generáció és a kevésbé technikai irányultságú polgárok iránti kötelező tisztelet okán is érthető és legitim kezdeményezés lenne: ugyan milyen megfontolásból, milyen jogi alapon írhatná elő az állam (pontosabban: a globalista elit) bárki számára azt, hogy bemérhető okostelefon nélkül még kimozdulnia sem szabad, megmoccanni sincs joga, és még egy Mackó sajtot sem vásárolhat a boltban?

Egy ilyen védelmi mechanizmus előzetes beiktatásával a visegrádi országok némiképp távolabb kerülhetnének az események fősodrától. 

A másik, legalább ugyanennyire fontos dolog pedig az, hogy a gyermekeinket semmiképp ne szolgáltassuk ki, és mindenképpen védjük meg a globalista elit támadásaival szemben.

A gyermekeink jelentik ugyanis a jövőt.

A visegrádi országok vezetői tehát jelenleg érdemi döntéshelyzetben vannak. A tét pedig ezúttal valóban történelmi: a V4 országok kormányainak azt kell ugyanis eldönteniük, hogy az előttünk álló sorsdöntő években behódolnak-e a globalista elit politikájának, és hagyják-e azt, hogy országaikat kényszerzubbonyban, gúzsba kötve meneteltesse ez az elit olyan célok megvalósítása felé, amelyek az összes európai polgár érdekeivel szöges ellentétben állnak, és kizárólag a globalista elit által megálmodott új „Anti-Európa" létrehozását célozzák, vagy még határozottabban felvállalják különutas politikájukat a függetlenség, a szabadság, az 1848-as és 1956-os hagyomány és a nemzeti érdekek mentén.

Egy dolgot mindenesetre kijelenthetünk: ami az elmúlt kétezer év távlatában valóban európai érték, azt jelenleg mi képviseljük az Európai Unióban.

Tóth István Benedek
(a szerző Franciaország-szakértő)

Borítókép: Ludovic MARIN / AFP

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés