Az ukrajnai háború újabb ütést mér az egyébként is ezer sebből vérző Afrikára

2022. június 13. 10:10
Afrikát a világjárvány és az éghajlatváltozás külön-külön is katasztrófaként érinti. Ezt tetézi az élelmiszerhiány: az orosz-ukrán háború újabb humanitárius válságot, tömeges migrációt vetít előre.

Dobó Géza írása.

Afrikát az ukrajnai háború nélkül is súlyos humanitárius válság sújtaná: az éghajlatváltozás következtében egyre gyakoribbak és hosszabbak az aszályos időszakok a fekete kontinensen és e folyamat sajnos rohamosan súlyosbodik. A 2020-ban Afrikában született gyermekek életük során valószínűleg négyszer, de akár nyolcszor is több hőhullámnak lesznek kitéve, mint a hatvan évvel korábban világra jöttek. Csökken a megművelhető termőföldek száma, ráadásul a zsugorodó parcellákon a kedvezőtlen időjárás következtében az elérhető terméshozamok is elmaradnak a korábbiaktól. A nomád pásztorok állatai is tömegesen halnak szomjan vagy éhen. 

A klímaváltozás kedvezőtlen hatásait a koronavírus-világjárvány tovább rontotta.

A COVID-19 vakcina hiánya világszerte hozzájárult ahhoz, hogy drámai eltérések alakuljanak ki a fejlett és a fejletlenebb térségek között. A kontinensek közül Afrika a védőoltás-egyenlőtlenség legnagyobb vesztese. A száz főre jutó vakcinaadagok szám 193,6 a magas jövedelmű országokban és mindössze 22,1 az alacsony jövedelmű államok esetében. Afrikában a karanténintézkedések alapjaiban rengették meg az idegenforgalmat és a légiközlekedést.  

A pandémia nem csupán a gazdasági helyzetét rontotta Afrikának. A világjárvány különösen a Száhel-övezet egyébként is sérülékeny országainak biztonságpolitikai helyzetét is tovább gyöngítette. A koronavírus egy olyan időszakban ütötte fel a fejét, amikor ez a régió már amúgy is az erőszak ijesztő kihívásaival nézett szembe. Terrortámadások, dzsihádista mozgalmak, önszerveződő milíciák, köztörvényes bűnözőbandák garázdálkodása fokozta a térség politikai instabilitását. Ráadásul a járvány következtében az iskolák bezárása oda vezetett, hogy több tízmillió gyermeknek kellett otthon vagy az utcákon maradnia. A radikális szervezetek ennek köszönhetően hatékonyabban tudják behálózni a fiatalokat.

A fenti, cseppnyit sem kedvező folyamatokon lórúgásnyit rontott az ukrajnai háború.

Az Afrikai Fejlesztési Bank jelentése szerint a földrésznek az Oroszországgal folytatott 4 milliárd dolláros kereskedelmének kilencven százalékát, az Ukrajnával folytatott 4,5 milliárd dolláros kereskedelmének pedig felét teszi ki a búzaimport. A bank elnöke, Akinwumi Adesina az Al Jazeerának adott interjújában a növekvő élelmiszerválságra figyelmeztetett. Amiatt, hogy a háború elzárta Afrikát két fő gabonaforrásától, a fekete kontinens újra kiszolgáltatott helyzetbe került.

Az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet szerint 14 afrikai ország búzájának fele Oroszországtól és Ukrajnától függ.

Ráadásul a lista élén olyan, egyébként is súlyos humanitárius gondokkal küszködő államok állnak, mint Eritrea (100 százalék) és Szomália (több mint 90 százalék).

Ukrajna és Oroszország nem csupán a világ búzatermesztésének egyik éllovasai, hanem az étolajalapanyag napraforgómagé és repcéé is. Mi több, e kultúrnövények termesztésében még kirívóbb a globális részesedésük. Ukrajna és Oroszország adja bolygónk napraforgótermésének több, mint a felét. Mivel az orosz blokád alatt tartott ukrán kikötőkből az exportra szánt, gabonával megrakodott hajók továbbra sem futhatnak ki, sok helyen már most elviselhetetlen az infláció mértéke. Afrikában az étolajárak is csillagászati tempóban nőnek, azonban az összes többi élelmiszerár-növekedés is példa nélküli.

Mindez globális jelenség, viszont a fejlődő afrikai államok lakosságát még inkább sújtja. Még egy olyan, Afrika-szinten konszolidáltabbnak számító államban is, mint Kenya (2021-ben a kontinensen a hatodik legmagasabb GDP-vel bírt) is hatalmas kihívást okoz az elszabadult áremelkedési hullám. Egy idei gazdasági felmérés megállapította, hogy a kenyaiak többsége egyre inkább megtakarításaihoz nyúl, sőt egyre többen hitelt kényszerülnek felvenni, hogy fedezni tudják az emelkedő megélhetési költségeket.

Nyugat-Afrikában még aggasztóbb a helyzet és az ukrán krízis hatására tovább romlik. Az akut éhezés három év alatt megnégyszereződött – idén elérve a 10 éves csúcsot –, és

2022 júniusára várhatóan 43 millió nő, férfi és gyermek fog élelmiszerhiánnyal küzdeni.

Az emelkedő élelmiszer- és üzemanyagárak, valamint az éhezés kapcsán a következőket mondta Chris Nikoi, a WFP nyugat-afrikai regionális igazgatója: „Sok országban arra a szívszorító döntésre kényszerülünk, hogy éhes gyerekektől vegyük el az ételt, és éhező gyerekeknek adjuk oda.” 

Az Európa felé áramló fokozódó migrációs nyomást tanúsítja az olasz Corriere della Sera lap online felületén idén május végén megjelent, igen vészjósló felütéssel induló cikk: „A háború közeledik Olaszországhoz: a hadsereg, amely körülveszi Itáliát, a Putyin által kiéheztetett embertömeg.”  Az olasz hírszerzés arról tájékoztatta a kormányt, hogy az olasz partokat rendkívüli, mintegy 400 ezer emberből álló bevándorlóhullám érheti el. 

Ahogy a tanulmány szerzői rámutatnak, az elmúlt évek politikai, gazdasági és társadalmi válságai az ukrajnai háborúval tovább terhelten a fekete kontinens egészének stabilitását veszélyeztetik. Már most több millió ember van mozgásban a földrészen belül, Észak-Afrika vonatkozásában pedig egyértelműen látszik a növekedés, és hogy

egyre többen döntenek hazájuk elhagyása mellett.

A gyenge afrikai kormányzatok nem képesek kezelni a felmerülő problémákat, és Afrika szarvától kezdve a Száhelig teljes régiókat fenyeget az összeomlás veszélye, ami aztán milliós menekülthullámokat idézhet elő – és részben idéz elő már most is. Annak érdekében, hogy a legrosszabbat elkerüljék, a nemzetközi szereplőknek milliárdos forrásokat kell megmozgatniuk. Mindenekelőtt meg kell akadályozni, hogy százezrek, rosszabb esetben milliók haljanak éhen a földrészen, és a nemzetközi közösségnek bizonyítania kell, hogy nem hagyja magára Afrikát.

Minderre

sajnos nincs sok idő.

Bár az elmúlt hetekben megindult a segélyek áramlása, a jelenlegi tempóval csak mérsékelni lehet a katasztrófát, elhárítani nem.

A cikk összefoglaló. Eredeti verzióját a budapesti székhelyű Migrációkutató Intézet két munkatársa, Dr. Marsai Viktor kutatási igazgató és Tóth Klaudia kutató ,,Tökéletes vihar”, eső nélkül – az afrikai élelmezési válság és migrációs
következményei
című tanulmányán alapul. Mindenkinek, nem csupán az afrikai kontinens iránt
érdeklődőknek ajánljuk a mű elolvasását, lévén globális problémákat taglal. A teljes tanulmány itt érhető el.

A szerző a Migrációkutató Intézet kutatója.

Kép: Daniel MIHAILESCU / AFP

Összesen 16 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés