Újabb lépéssel közelebb a világháborúhoz? Már a lengyelek is követelik a Taurusok átadását Ukrajnának!
A lengyel külügyminiszter szerint az ukrajnai háború agresszorával szemben keménynek kell lenni.
Ukrajna példája újabb intő jel, hogy a gazdasági függetlenség elveszítésével egy ország többé nem ura sorsának. Az IMF és Brüsszel szorításában már saját gazdaságát sem tudja élénkíteni, a törvényeket pedig nemzetközi szervezetek írják – és írják felül.
Oláh Dániel írása a Mandiner hetilapban.
A Nyugat-barát Volodimir Zelenszkij elnök tavasszal kezdeményezte az Olekszij Honcsaruk vezette kormány menesztését, amit azzal indokolt, hogy annak nagyjából annyi érdeme volt, hogy nem lopott, ami önmagában nem nagy teljesítmény. A menesztett kabinetet – amely 2019-ben Zelenszkijnek köszönhette hatalomra kerülését – a kritikusok csak Soros-fiókáknak, szoroszjatáknak nevezték. Mint azt Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója írta, az állami vállalatokat irányító felügyelőbizottságokat a nyugatosság jegyében külföldiekkel és hozzá nem értő eurooptimistákkal tömték tele, miközben érdemi munkát nem végeztek. Ez a jelenség olyannyira elharapózott, hogy az államfő a kormány lemondását megelőző beszédében maga is kitért rá. Zelenszkij saját népszerűsége megőrzése érdekében is arra kényszerült tehát, mint a szakértő fogalmaz, hogy a leplezetlenül nyugati érdekeket szolgáló, és saját maguknak kiosztott prémiumokkal komoly ellenérzést kiváltó társaság helyébe egy régi motorosokból álló „válogatottat” helyezzen, amelyben Viktor Janukovics és Petro Porosenko egyori elnökökhöz kötődő politikusok is helyet kaptak.
A „Soros-fiókák” kormánya a politikától korábban távolabb álló kulturális-üzleti elitből érkezett, és 2019 ősze óta folyamatosan mondta fel a nemzetközi pénzügyi szervezeteknek kedves liberális gazdaságpolitikai szólamokat. Zelenszkij receptje az lehetett, hogy a kiábrándult ukrán választókat – akik őt mint elitellenes külsőst 73 százalékos többséggel választották államfővé – egy magához hasonlóan újonc, „szakértői”, a nyugati befektetők szimpátiáját is elnyerő kormánnyal nyeri meg. Pontosabban gazdasági sikerekkel, mert azzal az elnök is tisztában volt, hogy a politikai siker kulcsa a gazdasági eredményesség. A Novoje Vremja című lap liberális Blitzkriegnek nevezte a Honcsaruk-kormány gazdaságpolitikai tervét, amelyben a földpiac megnyitása és állami cégek privatizációja is szerepelt. A kormány továbbá úgy döntött, váltásra van szükség az állami cégek élén is, és meneszteni kell azokat, akik nem eredményesek, vagy politikai, oligarchikus kapcsolatoktól terheltek.
A járvány kezelését és a gazdasági segítséget nyugati szervezetek politikai céljaik teljesüléséhez és a »joguralom« feltételeihez kötik”
A naiv liberális célokból a valóságban aztán annyi lett, hogy az ország nagy lépést tett gazdasági függetlenségének feladása felé. Az állami cégek vezetői pozícióit a korrupt helyi oligarchák elleni küzdelem égisze alatt külföldi menedzserekkel töltötték fel – akiknek titkosított összegű fizetését a koronavírus-válság hatásaitól szenvedő ukrán adófizetők állják.
Az elnök a neoliberális kabinet menesztése után minden bizonnyal ráeszmélt, hogy a kormány túlzásba esett. A neves svéd közgazdász, Anders Åslund arra hivatkozva állt fel az ukrán állami vasút, az Ukrzaliznyicja felügyelőbizottságából, hogy az elnök részéről folyamatos „inzultusokat” érzékelt. Felháborodott cikkben állította, hogy a koronavírus-járvány alatt nem kapott fizetést a vasúttársaságtól. Zelenszkij márciusi beszédét idézte, amelyben az elnök aláhúzta, hogy amíg több mint tízmillió ukrán él a szegénységi küszöb alatt, addig az évente két-három alkalommal az országba érkezőknek nem járhat kifizetés. Ugyanitt azt is mondta, szerinte Ukrajnában ma profitábilisabb felügyelni, mint dolgozni, és hogy a cégek felügyelőbizottságaiban az ukránok lassan nemzeti kisebbségként érzik magukat. A svéd akadémikus írásában fájlalta, hogy maximálták a felügyelőbizottsági tagok bérét – a minimálbér tízszeresében –, ez szerinte szembemegy a joguralommal. Åslund az Atlanti Tanács nevű amerikai agytröszt vezető kutatójaként fogalmaz meg olyan üzeneteket, hogy a kijevi kormány ne merészelje csorbítani a jegybank függetlenségét, vagy hogy hiába teljesíti Ukrajna a külföldiek követeléseit, attól még a Nemzetközi Valutaalap nem bízik meg feltétel nélkül az országban. Azt is kifejtette, hogy szerinte az elnök nem hisz a jó vállalatirányításban.