Edvi László írása a Mandiner hetilapban.
Kezdjük a lapozgatást a pont 100 évvel ezelőtti eseményeknél. 1921 nyarán változatos ellenfelekkel szemben lépett pályára válogatottunk: Németország, Dél-Németország és Közép-Németország. A magyarázat viszonylag egyszerű: a világháború vesztes országait még az 1920-as olimpiáról is kitiltották a győztesek, így a sportpályán leginkább egymással tudtak randevúzni a száműzöttek. Közép-Németország 3:2-es legyőzése már a nyolcvanadik mérkőzése volt a magyar válogatottnak, vagyis ekkor már nagy múlttal bírt. Első hivatalos nemzetközi találkozóját 1902-ben vívta a Práterben 500 néző előtt, 5:0-ra nyertek az osztrákok.
Az első győzelmet az egy évvel később játszott második meccsén aratta a csapat, Csehország ellen. Az első jelentős tétmérkőzése a harminckilencedik volt, az 1912-es olimpián Nagy-Britannia ellen. 7:0-ra kaptunk ki a labdarúgás professzoraitól. Ennél sokkal kínosabb volt a következő olimpián elszenvedett vereség, 1924-ben ugyanis Egyiptom 3:0-ra ütötte ki legjobbjainkat. Kíméletes volt a sors, hogy ez a történelmi vereség a kilencvenkilencedik mérkőzésen érkezett. Így aztán a századik találkozót nem a párizsi olimpián vívta a válogatott, hanem Le Havre-ban, szégyenében elbujdokolva a világ elől. Egyébként 1-0-ra nyert, de ez abban a helyzetben senkit nem érdekelt.
Az 1924-es leégéstől gyötrelmes út vezetett az első világbajnoki szereplésig, de ott nagy sanszot kapott a magyar futball. Története első vb-mérkőzését Egyiptom ellen vívta válogatottunk. Sokan mumusként tekintettek az észak-afrikai együttesre, de azért vicces lett volna, ha az akkor már profi labdarúgókból álló csapatunk megint kikap tőle. Tíz évvel az olimpiai fiaskó után Nápolyban visszavágtunk a vereségért, ám az elődöntőbe már nem jutottunk, mert Ausztria utunkat állta. Hazaérkezve Olaszországból, „az istenadta nép” fejeket követelt. Megállapítható: ha van olyan momentum a magyar labdarúgás történetében, ami állandó, akkor az a szövetségi kapitány felé zúduló elégedetlenség.
Ha a mai drukker beülhetne egy időgépbe, a korábbi korok játékával és eredményeivel igen boldog lenne”