Az igazság félelmet nem ismerő keresése

2021. december 01. 10:18

Új egyetemet alapítottak a texasi Austinban az amerikai szellemi elit azon tagjai, akik megelégelték, hogy a baloldali-progresszív ideológiák hívei csatatérré változtatták a tudományos életet, és ellehetetlenítik a normalitás képviselőit.

2021. december 01. 10:18
null

Dobozi Gergely és Joób Kristóf írása a Mandiner hetilapban.

„Nem várunk többé a hagyományos egyetemek önkorrekciójára, ezért építünk egy újat” – ez az idézet fogadja a látogatót a nemrégiben megalapított Austini Egyetem (UATX) honlapján. A kezdeményezés ötletgazdája – egyúttal a fenti idézet szerzője – Pano Kanelos, az annapolisi Szent János Főiskola korábbi elnöke. A UATX vállalt célja, hogy kesztyűt dobjon a nagy amerikai egyetemeken tapasztalható baloldali-progresszívdominanciának, a másként gondolkodók szisztematikus kirekesztésének (cancel culture). Az Austini Egyetemen az amerikai akadémiai elit ismert személyiségei oktathatnak majd. A baloldali-progresszív fősodorból kiábrándult professzorok közül sokan élvonalbeli intézményekből, a Harvardról, a Stanfordról, a Princetoni vagy éppen a Chicagói Egyetemről érkeznek. S ugyan az egyedülálló modellt képviselő projekt jelenleg csak erre a régióra fókuszál, a formálódó intézmény oktatói közül jó páran biztosra veszik, hogy hasonló szellemi műhelyek létesülnek majd Amerika-szerte.

Ellenálló professzorok bázisa

Az amerikai, de általában az angolszász tudományos közéletben egy ideje már megfigyelhető folyamatok szembemennek mindazzal, amit a klasszikus liberális gondolkodók az általános igazság kereséséről szóló szabad versenyről elmondtak. A szélsőséges progresszivizmus ugyanis ma kisajátítja magának az objektív igazságot a szexualitáshoz, a bőrszínhez vagy a politikai hovatartozáshoz hasonló sarkalatos kérdésekben. Aki ebből a fősodorból kibeszél, a progresszívek szemében többé nemkívánatos személynek minősül. Ennek eredménye pedig rendszerint az ön-, illetve a tudományos folyóiratok és az egyetemi vezetők által gyakorolt cenzúra – vagyis a „hangos csend”.

Nem egy olyan akadémikus, elismert közéleti személyiség foglal helyet az új intézmény szakmai gárdájában, aki közvetlen tapasztalatokkal rendelkezik erről a fullasztó légkörről. Joshua T. Katznek, a Princetoni Egyetem professzorának majdnem az állásába került, hogy nem állt be az antirasszisták több száz fős sorába a kampuszon. Ehelyett megtette azt, amit az eltörlés kultúrája megengedhetetlennek tart: különvéleményt fogalmazott meg. Dorian Abbotot, a Chicagói Egyetem geofizikusát az innováció egyik fellegvárába, a Massachusettsi Műszaki Egyetemre (MIT) hívták meg óraadónak. Abbot azonban hibázott: a nyilvánosság előtt bírálta az amerikai egyetemeken tomboló kultúrharcot. Az MIT lemondta a meghívást, pedig a geofizikus olyan általa kidolgozott modellről beszélt volna a hallgatóságnak, amellyel a naprendszeren kívüli bolygók lakhatóságát lehetne hatékonyan kutatni. A szakmai gárdában szintén helyet foglaló Bari Weiss esetén keresztül érzékelhető, hogy az igazság progresszívek általi kisajátítása a sajtószabadságra is veszélyt jelent. Weiss a liberális sajtó élvonalába tartozó The New York Times véleményrovatának volt szerkesztője, és ironikus módon magát „törölte ki” még tavaly júliusban. Az újságíró kritikája szerint a szerkesztőség belekényelmesedett abba a gyakorlatba, hogy erősen ideologizált cikkeket klikkvadász címekkel közöl a baloldali olvasók igényeinek kielégítésére. Weiss állítása szerint ez az öncenzúra általánosan jellemző a The New York Timesra.

Valódi sokszínűség

Nem így az Austini Egyetemen. Bár az amerikai közvélemény fősodra igyekszik jobboldalinak címkézni az intézményt, a szakmai gárdában egyaránt helyet foglalnak neoliberális gondolkodók, mint Larry Summers vagy a már említett Bari Weiss, és konzervatív liberálisok is, közéjük tartozik Arthur Brooks, Bill McClay, Leon Kass és a magyar olvasóközönség számára is ismert történész, Niall Ferguson is. Hasonlóképp képviseltetik magukat feministák, mint Kathleen Stock, és klasszikus liberális világnézetű oktatók is.

Az öncenzúra általánosan jellemző a The New York Timesra”
Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!