Vágtában, nem sebtiben

Nézem, nézem a Girót. Egyszer csak a repcemező széléről kiválik néhány huszár, és vágtában veszi fel a tempót a kerékpárosokkal. Mint kiderült, a martonvásári Szent László Huszáregyesület lovasai mutatták meg, mi a magyar virtus. A világszerte nagy figyelemmel kísért körverseny és az egykor világraszóló diadalokat megvívó magyar huszárok utódai egy nagy premier plánban. Ez az, amitől szép az élet. Ez az, amiért az Európai Unió tagjai vagyunk. Hogy együtt jobban boldoguljunk, s közben ki-ki őrizze meg azokat az értékeket, amelyek fontosak neki. A nemzetek békés együttélése, az emberi jogok tisztelete, az etnikai kisebbségek védelme, a természeti és az épített örökség megóvása, jólét, biztonság és szabadság – ezek azok a feladatok, amelyeket mi, magyarok az Európai Unióban a többi tagállammal együttműködve szeretnénk ellátni.

Mert amióta világ a világ, pontosabban a Nyugatrómai Birodalom bukása óta, minden birodalmi álmokat dédelgető politikai entitásnak két nagy feladatot kell megoldania az öreg kontinensen: a nemzetek közti békét és a birodalmon belül élő társadalmi osztályok közti kiegyezést. Az első inkább ideológiai, a másik pedig inkább gazdasági feladat. Egy magára valamit is adó birodalomnak pedig e két cél eléréséhez két dolgot kell felépítenie: az egyetemes államot és az egyetemes vallást. Csak akkor stabil egy európai birodalom, ha a két fő feladatot, a nemzetek, illetve a társadalmi osztályok közti békét biztosította. És ahhoz, hogy ezt megtehesse, ki kell tudnia építeni a mindenre kiterjedő államapparátust és a mindenki által elfogadott vallást.