Nem rettenek meg, még ha a válság elhúzódik is – Kowalsky a Mandinernek

Benne vannak a raktárkoncertes zenekarok között?

Jelenleg az az információm, hogy igen. Elvileg van egy dátumunk a felvételre, és mi úgy készülünk, hogy azon a felvételi napon jelen leszünk.

Ki és hogyan értesítette önöket erről?

Úgy működnek a dolgaink, hogy van egy menedzsmentünk, amely a szervezéssel foglalkozik. Hozzájuk futott be ez a megkeresés – az első kérdés az volt, hogy igent mondunk-e. Volt egy egyeztetés ezt követően. Mi erről a lehetőségről a hírekből informálódtunk, a részleteit, a projekt koncepcióját nem nagyon ismertük, de aztán megkaptuk a megfelelő információkat, és utána igent mondtunk.

Nagy vita van erről a könnyűzenészek körében; az állami koncerttámogatások, a szociális támogatások ügye heves reakciókat váltott ki. Jogosak az indulatok a zenészek részéről?

Minket ez nem érintett, a reakciókat én is cikkekben láttam, a különböző hozzászólásokat olvastam.

Szerintem ebben az ügyben nem szimplán az előadókról, a zenekarokról van szó, hiszen idén leginkább a zenekarok mögött dolgozó háttérszemélyzet került nehezebb helyzetbe anyagilag. Meg persze azok a zenekarok, amelyek elsősorban klubozásból élnek, és nem tudnak nagyobb tartalékokkal rendelkezni. Ezt a mentőövet az én olvasatomban leginkább a háttérmunkások megsegítésére, ilyen értelemben egy teljes szakmai ág támogatására dobták a viharos vízbe – ezt kapisgálják a zenekarok is. Jobb esetben a zenekarok ezt az egyszeri fellépésért járó összeget jelentős részben a road-oknak,  technikusoknak, a háttérben dolgozó szakembereknek fogják felajánlani. Persze, minden előadó maga dönti el, hogyan használja fel, hogyan osztja el ezt a gázsit.

A fesztiválszezon elmarad. A raktárkoncertek szervezése mennyire tudja ezt a kiesést pótolni, leginkább anyagiakban? Komoly vagy csak jelképes az összeg?

Ha megfigyeljük, az alapkoncepció az, hogy

de a maximális összeg 15 millió forint. Ez tehát öt koncertnek megfelelő gázsi maximum, de tudjuk, hogy a klubturnéban részt vevő zenekaroknál évente nem öt koncertről beszélünk, hanem 40-50-80 koncertről. Ebből is látszik, hogy ez a különbözet mit jelent egy zenekar számára. Én tehát mindenképpen úgy értelmezem, hogy ez elsősorban – és hatékonyan – arra fordítható vagy inkább ajánlott jelentős arányban arra fordítani, hogy a technikai szakembereket meg tudják segíteni ebben az évben.

És mi van a zenészekkel? Vannak az „első ligás” zenekarok, előadók, akik a jogdíjakból, a néhány koncertből ilyen körülmények között is megélnek. De vannak olyan profi zenészek is, akik szintén a zenélésre tették fel az életüket, ezzel foglalkoznak, de jelen helyzetben a megélhetésük bajba került.

Teljesen mindegy, ki mit gondol róla, de a jelenlegi járvány egy világjelenség, nem egy magyar sajátosság. A körülmények áldozatai vagyunk, de nemcsak mi, zenészek, hanem nagyon sok más ember is. A tömegrendezvényekből élők a leginkább érintettek,

Ez egy globális jelenség, és a jelen helyzetben nagyon úgy néz ki, hogy Magyarország még jól is áll más országokhoz viszonyítva, jól reagált erre a világjelenségre.

A Kowalsky meg a Vegának mi a B-terve most? Bevállalni minél több, 500 fő alatti koncertet? Lemezt kiadni, stábot elbocsátani? Mi történik?

Ehhez látni kell a Kowalsky meg a Vega működését: nemcsak egy zenekarról van szó, hanem két tucat emberről, akik szerves részét képezik ennek a teamnek, amely együtt dolgozik lassan egy évtizede. Együtt értük el, hogy hat év alatt a Barba Negra klubból eljutottunk az Arénáig, már kétszer játszottunk ott telt házas koncertet. Lement a februári arénás koncertünk, majd beütött a krach, onnantól kezdve pedig nem állhattunk színpadra. Persze, volt lehetőség az 500 fő alatti kis koncertekre, de itt egy huszonvalahány fős csapatról beszélünk, ami ilyen mértékű változásban sok tervezést igényel;

Sokat köszönhetünk egymásnak, egy család vagyunk, a stábleépítésnek nincs itt az ideje. Az, hogy egy fél vagy egy évre leáll a működésünk, nem ad okot arra, hogy bárkit is hátrahagyjunk.

Van tartalék akkor? Nem kell még kompromisszumot kötni?

A zenekar nem élte fel a tartalékait, a zenekarnak van pénztartaléka. Ebben az évben végig egy nagylemezen dolgoztunk egy debreceni stúdióban – egy 50 dalos nagylemez fog hamarosan megjelenni. A stúdiófelvételek önmagukban is pénzbe kerültek – ezeket a kiadásokat és az igazán szorult helyzetbe került munkatársak segítését a közös zenekari pénzből fedeztük. Nincs kiadónk, ezt a munkát is a saját kezünkbe vettük; a gyártás, a sokszorosítás költségeit mind saját büdzséből oldottuk meg. Persze,

Induljunk ki a spanyolnáthából: ott két-három évig tartott a súlyos időszak, 17 millió ember életét követelte, akkor is lassan, fokozatosan állt vissza a rend. A történelmi példából kiindulva arra is számíthatunk, hogy hasonlóan elhúzódó válság lesz – ezzel is számolnunk kell tehát, ha igazán körültekintően kívánjuk mérlegelni a helyzetünket. És ebben az esetben valóban kelleni fog a B-terv. Természetesen bízom azért a dolgok szerencsésebb alakulásában.

Pénteken lesz koncertjük a debreceni Nagyerdei Stadionban. Ültetett koncert lesz, mint a focimeccsek vagy a szabadtéri operaelőadások – ezzel lehet bizonyítani, hogy fegyelmezetten 500 fő feletti koncertek is lehetségesek lehetnek. Mit várnak tőle?

Örömmel mondtunk igent erre a felkérésre. Ezt a rendezvényt nem zenekarok szervezték, hanem a helyi kampusz brigádja. Valóban – ahogy mondta – ez egy példa lehet, hogy ilyen körülmények között is lehet koncertet rendezni.

A Kowalsky meg a Vega nem gondolkozott koncertszervezésben erre az évre; arra számítottunk, hogy ha augusztus 15-e után zöld jelzés van, akkor majd nekiindulunk. De máshogy alakult a helyzet. Mi tehát nem szervezünk koncerteket, a debreceni szervezőbrigád keresett meg minket – ismertük őket, egy megbízható csapatról van szó.

Ültetett rockkoncertek, ez lesz majd az új normál. Furcsa lesz majd a színpadról, más a hangulat.

De nem egyedülálló: sporteseményeken is hasonló metódusban történik a lebonyolítás. Volt már ehhez hasonló rendezvényünk a MüPában is, és ha belegondolunk, az Arénában is a nézők jelentős része ül. Mindenki számít, nem csak a küzdőtéren álló nézők – volt már ilyen tapasztalatunk tehát.

A koronavírus-járvány miatt biztonsági okokból korlátozni kell a koncerteket. Egyetért magával az elvvel? Azzal is, hogy augusztus 15. után is szükséges a korlátozás?

Természetesen. Ahogy előbb mondtam: ez nem egy magyarországi helyzet, ez egy globális helyzet. Függetlenül attól, ki hogyan vélekedik például magáról a járványról, bizony könnyű beszélni addig, amíg nincs valakinek felelőssége. Kérdéses, hogy bárki, aki most úgy nyilatkozik, hogy nem kell ezt ennyire komolyan venni,

Ha a felelősséget személyesen kellene vállalnia? Tapasztalat, hogy a leghangosabbak lesznek a legvisszafogottabbak, ha felelősséget kapnak a „biztos jelentéktelenség" helyébe... Ezzel együtt szükség van arra is, hogy a lehetőségeket megteremtsük, mert az emberek élni akarnak, persze biztonságosan. Az emberek egy idő után hozzászoknak az új helyzethez, egy év alatt szokássá tud válni egy gyakorlat. Ugyanakkor ez a helyzet mély nyomokat is hagyhat egy társadalmon.

Van egy másik rákfenéje a zenei iparágnak, ez pedig az, hogy a letöltések, szponzorált nagykoncertek időszakában sokan azt hiszik, hogy a zene ingyen van. Elfelejtvén, hogy a zenészek és a technikai emberek ebből élnek, a felvételek, a koncertek logisztikája óriási pénzekbe kerülnek. Lát bármilyen mentalitás-változásra utaló jelet maga körül ezen a téren?

A korral, a nagy változásokkal nem tud szembemenni az ember még nagy eszmékkel sem. Egyértelmű, hogy

De azt tudomásul kell venni, hogy az internet egy új társadalmi formát hozott létre, a kérdésben felvetett probléma ennek a hozadéka. A nehézségekből tudni kell építkezni. Egy régi példa: egykori zenekaromat, a Black-Out-ot a ‘90-es évek közepén, végén a Tankcsapda után az egyik legjelentősebb rockzenekarnak aposztrofálták, azonban egy szakmai helyzet okán mélyrepülésbe kezdett, és végül összeomlott. A ‘90-es évek végén az élőzenés klubvilág megfeneklett; azok a zenekarok, amelyeknek voltak tartalékaik, valahogy túlélték ezt az időszakot, nekünk azonban nem volt ilyen, és el is hasaltunk. Én akkor éltem meg azt, amiben most nagyon sokan lehetnek. Telt házas Petőfi Csarnok-beli koncertek után egyszer csak a semmi közepén találtuk magunkat, megszűntünk létezni. A zenélésben gondolkodtam akkor is, mégis két-három évig építkezéseken dolgoztam egy ismerősömnél, kábelcsatornákat ástam.

Mondhatnám, most is az abból az időszakból nyert tapasztalatokból merítem az erőt, a kitartást. Ezért nem rettenek meg attól sem, ha ez a válság esetleg egy hosszabb időszakot jelent majd. Ilyen az élet. Megvan az ideje, amikor bátornak kell lenni a túléléshez, és annak is, amikor bátorság kell az elengedéshez. És megvan az ideje, amikor bátorság kell a kiteljesedéshez, nagy dolgok vállalásához....

--

Fotó: Kowalsky meg a Vega