„Tipikus talpas vagyok, mozgalmi ember, ha lehet így mondani” – Trombitás Kristóf a Mandinernek

2021. szeptember 19. 15:00

Az ismert újságíró-műsorvezetőt a nemrég létrehozott Védett Társadalom Alapítványról, a Megafonról, a bal- és jobboldali szómágiáról és érzékenyítésről, hálózatépítésről, a '22-es országgyűlési választások tétjéről, valamint a Trombitás-brandről is kérdeztük.

2021. szeptember 19. 15:00
null
Kemenes Tamás
Kemenes Tamás

Milyen életterületekre igyekszik hatást gyakorolni a Védett Társadalomért Alapítvány? Hol vannak a legnagyobb gondok manapság?

Minden elképzelhető szinten hatni akarunk, ennél kisebb célunk nem is lehet. Ezzel együtt természetesen kiemelt figyelemmel kell lennünk azokra a területekre, amelyeken a nyílt társadalom filozófiája a legkomolyabb károkat okozta és okozza, így a hagyományos értékek – és úgy általában a normalitás – védelme értelemszerűen különösen fontos számunkra, ahogyan a család szentségének hangsúlyozása is. Mostanra a baj már olyannyira nagy, hogy szinte lehetetlen bizonyos szegmenseket kiemelni; magát a fundamentumot kell tehát védelmeznünk ahhoz, hogy a rombolás ne terjedhessen tovább. Bevallom, én magam kissé szkeptikus vagyok azt illetően, hogy a nyugati világ mennyire lehet befogadó egy olyan, alapjaiban tradicionális ideológiával és berendezkedéssel szemben, mint amit mi óhajtunk, ugyanakkor tény, hogy a világ minden tájáról kapunk megkereséseket – EU-s országoktól kezdve az USA-n át egészen Ausztráliáig –, illetve Közép-Európára egészen biztosan számíthatunk a küzdelemben:

meggyőződésem, hogy jelenleg ez a régió képviseli mindazt, ami Európából még megmentésre érdemes.

Amíg a vasfüggönyön innen voltunk, szüleink és nagyszüleink vágyakozva néztek a nyugati világra. Idehaza pedig nem volt más, csak elnyomás és rablánc. És mi maradt ebből mostanra?

A nyugati országok a puszta megmaradásukért küzdenek.

És miért adták fel? Azért, hogy megfelelhessenek a progresszió újabb és újabb elvárásainak. Világos, hogy ez zsákutca. Mindeközben Közép-Európa, amely sokáig rabságban vergődött, 1990 után rájött, hogy bár a mögötte álló évtizedek rémségesek voltak, de legalább a progresszió romboló eszméi elkerülték. Ettől is elképesztő a történelem.

Nem kérdés, hogy Adenauer és Schuman értetlenkedve nézne körül a mai EU-ban – és fejvesztve menekülne Magyarországra... Ugyanis mi őriztük meg azt, amit az európaiság eredendően jelent. A Védett Társadalom Alapítvány azon szeretne dolgozni, hogy Magyarország a jövőben is ilyen hely maradjon.

A szervezet credójának egyértelműen leghangsúlyosabb szava a normalitás. Csakhogy a mai világban talán nincs is olyan fogalom, amely ennél nagyobb mértékben „problematizálva" lenne. Nem tartasz attól, hogy ez a „világnézeti merevség" sokakat elijeszt majd tőletek?

Nem szeretnénk, hogy valaki pusztán azért ne csatlakozzon hozzánk, mert merevnek, nyakasnak tart minket. Nem célunk, hogy farizeus módon kinyilatkoztassuk, milyen elképesztően bámulatosak vagyunk. Viszont feltesszük a kérdést: nagyjából-egészében tetszik neked az a világ, ami jelenleg Magyarországon van? Ha igen, akkor képesek leszünk együttműködni, hiszen az alapvető céljaink bizonyosan ugyanazok. Az alapok lefektetésére persze szükség van, ugyanakkor nem hiszem, hogy szemantikai félreértések bárkit is el kéne tántorítsanak az együttműködéstől. Az alapok pedig a következők:

hiszünk egy önrendelkező, független, tradicionális és keresztény alapokon nyugvó, demokratikus Magyarországban.

Hála az égnek, idehaza több millió ember pontosan így gondolkodik. De a konkrét kérdést sem akarom megkerülni. Jézus egyértelműen megmondta, hogy a beszédünk legyen egyszerű – igen, igen vagy nem, nem. Vannak olyan pontok, amelyek nem képezhetik vita tárgyát. Mivel mi a normalitást kizárólag a hagyományból és a keresztény tanításból vezetjük le, ezért senkit sem lephet meg, hogy az ezzel összeférő elképzeléseket és gyakorlatokat tekintjük normálisnak, a vele szemben állókat pedig abnormálisnak. A normális szótól nem kell megijedni, senkit se bánt. De a tények akkor sem változnak, ha sértik bizonyos körök érzéseit.

A Védett Társadalom Alapítvány egy nem kormányzati szervezet – vagyis egy NGO. A jelenlegi jobboldali szómágia felől nézve ez a forma nem tűnik túl jó választásnak.

Nem kell félnünk bevallani, hogy néhány vonalon tanulnunk kell az ellenfeleinktől. Persze ez a helyzet kizárólag azért állhatott elő, mert korábban hagytuk magunkat – sőt, a teljes európai civilizáció hagyta magát – eltolni egészen a szakadékig, így aztán most apránként kell visszahódítanunk mindazt, amit amúgy sem kellett volna feladnunk. Nyilván a meghódított javakat nehezen adják vissza – ezért hát a küzdelem. Gyakran megkapjuk a kérdést, hogy „Minek kell a háború, miért nem lehet békében élni?” Nos, azért, elvtársak, mert a szüntelen kapituláció után szép szóval nem lehet újra birtokba venni mindazt, ami eredendően a miénk. Semmilyen színtéren és semmilyen esetben sem. Szóval

amikor NGO-ról beszélünk, akkor be kell mutatnunk, hogy immár ez a terep sem teljes egészében a baloldal által uralt.

Fordul a széljárás.

Az önmeghatározásotok egy másik fontos eleme a hálózatépítés. Ez ismét egy olyan fogalom – illetve napi gyakorlat –, amely eddig a baloldalhoz kötődött.

A hálózatépítés hasznos dolog. Élnünk kell vele! Javarészt ennek köszönhette a sikereit a progresszió. A megfelelő helyeken mindig ott voltak a megfelelő emberek, akikre a megfelelő módon lehetett számítani. Most mi jövünk. Fel kell használnunk mindazt, amit érdemes, amit korábban ők tökéletesítettek – aztán ellenük fordítani.

Érzékenyíteni is fogtok?

A baloldali érzékenyítés a könnyen befolyásolható, gyakran kifejezetten fiatal embereket célozza, akikbe aztán addig-addig tömik a mindenféle abnormális, veszélyes marhaságokat, amíg ezek az abnormális és veszélyes marhaságok nem jelentik számukra a normát. Mi semmi ilyesmit nem szándékozunk tenni. Egyébként valóban,

maga az érzékenyítés szó is remek példa a progresszió szómágiájára.

Hát milyen otthonos, kedves hangulatú szó ez, nem? Mint a születésszabályozás. Mi rossz van abban? Ezt a szómágiát is hatástalanítanunk kell. A Védett Társadalom Alapítvány abban hisz, ami az elmúlt évezredek elsöprően nagy részében sikeres volt: egyedül a család dolga, hogy az alapokat, így a társadalmi alapokat is megadja az utódainak.

Mi lesz a szereped az alapítványi munkában?

Mindenki mindent csinál. A kuratóriumban ugyan kevesen vagyunk, viszont mindannyian bajtársként és barátként tekintünk a másikra. Igyekszünk úgy összehangolni a munkát, hogy mindenkinek azok a kvalitásai érvényesülhessenek, amelyekkel a legjobban tudja segíteni az Alapítvány ügyét. Jelenleg még mindig az alapozás nehéz szakaszában vagyunk, de ígérhetem, hogy őszre minden letisztul, és egy ezerrel működő VTA-t láthatnak az olvasók is.

Nemzetközi kapcsolatok terén hogy álltok jelenleg? Nulláról kellett elindulnotok?

A nulla szerencsére erősen túlzó, hiszen a kuratóriumi tagok szinte mindegyikének vannak külföldi bajtársai is, ami nagyban segítette a kezdeti, tapogatózó lépéseket. Ennek köszönhetően

már az első kilométerkőnél is nagyjából tucatnyi nemzetközi fiókszervezetet tudhattunk magunk mellett

– és ez a szám folyamatosan növekszik. Erről is szól a hálózatépítés: az újabb fiókok vélhetően nem ismernek minket, de azokat igen, akiket mi is, így azonnal létrejön egy bizalmi háló. Ezen a téren sem titkolunk el semmit, a honlapunkon napi szinten követhető egy pofás térképen, hogyan bővül az Alapítvány. Az Asimov-féle verzió egyelőre még odébb van ugyan, de őszintén meglepett minket, mekkorát szóltunk.

Földi-Kovács Andrea talán a legnagyobb név a csapatban. Ő az alapítvány kedvéért hagyta ott a Hír TV-t, illetve a Vasarnap.hu-t? Mit lehet tudni erről?

Tele vagyunk kiválóbbnál kiválóbb emberekkel. Andrea mellett azonnal meg kell említenem Szabó Anettet, akit a jobboldali nézők és olvasók szintén jól ismerhetnek, de itt van természetesen az Alapítvány elnöke, Földi László is – nyilván őt sem kell bemutatnom. Úgyszintén kuratóriumi tag a kiváló filmes, Moys Zoltán, a Hazajáró készítője, valamint Kovács Zsolt szerkesztő kollégám. Andrea motivációiról őt magát kell megkérdezni, nem szeretnék fogadatlan prókátora lenni.

Nemrég útjára indult egy imamozgalom, melynek célja, hogy „legyen Magyarország minden településén legalább egy ember, aki a jövő évi választásokig minden nap imádkozik azért, hogy az új parlament képviselői a Tízparancsolatot tisztelő és megtartó emberek legyenek”. A kezdeményezéshez a Védett Társadalom Alapítvány is csatlakozott. A jelenlegi kormánytagokért is imádkozni fogtok?

Nehéz dolog az ima, de épp ettől szép, hiszen nem csak azokról kell megemlékezni, akiket magunkhoz közel állóknak érzünk, hanem mindenkiért. Hiszen az elméleti lehetőség mindannyiunk számára adott az üdvözülésre.

Egy imát senkiért sem kár elmondani

– én a magam részéről azért mégis azokra szoktam koncentrálni, akik ilyen vagy olyan alapon közel állnak a szívemhez. Az sem baj, ha mások bőkezűbbek nálam és áttekintenek az ellenzéki oldalra is.

Néhány napja ért véget az eucharisztikus kongresszus. Mi a véleményed Tóth Gabi kiemelt szerepéről a rendezvényen?

Tóth Gabi esete egy állatorvosi ló. Pontosan azt mutatja meg, hogy milyen alapelvek vannak veszélyben és hogy kinek is sérülhet az egzisztenciája, reputációja, ha megvall bizonyos értékeket. Mert ha valaki kiáll az LMBTQ-jogok, a genderideológia vagy a migráció mellett, akkor vörös szőnyeget terítenek a lába elé, a legnagyobb cégekkel vonulhat közösen stb. De mi van akkor, ha kibeszél a kánonból? Ha esetleg megvallja a hitét, a magyarságát? Ha fel mer lépni a Szentatya miséje előtt? Ha magyar motívumokkal ékesített klipben szerepel? Tóth Gabival példát akarnak statuálni. Bemutatni, hogy bárki is vagy, bármit is csinálsz, jobban teszed, ha csak az ő nótájukat fújod.

Akkor valójában kinek is kell itt súlyos problémákkal szembenéznie,

ha őszintén beszél a meggyőződéséről? Egy jobboldalinak vagy egy baloldalinak? Ilyen könnyű bebuktatni az agendájukat. És miközben sajnálom, hogy Gabi ezt kapja, jókat nevetek az ökölbe szorult fejjel élcelődőkön, akik bár kífelé azt próbálják mutatni, hogy csipkelődő, jópofa emberek, valójában szétveti őket a gyűlölet. Ezek az emberek borzalmasan szenvednek. Akiben ennyi utálkozás feszül, az egészségtelen és megkeseredett – elég baj neki saját magát elviselni. Na, egyébként ez is egy remek példa az abnormalitásra.

Az egyházzal kapcsolatos hétköznapi percepciókat is igyekeztek majd valamilyen módon befolyásolni? Mit gondolsz – nagy vonalakban – a katolikus egyház jelenlegi állapotáról?

Sokszor elmondtam, hogy nekünk még a Szentatyával sem kötelességünk mindenben egyetérteni. Tudomásom szerint ez csak akkor kötelező, ha ex cathedra nyilatkoztat ki, azt is hit és erkölcs – tehát nem a közélet – dolgában. Ha jól emlékszem, erre a pápai tévedhetetlenség dogmájának bevezetése óta összesen kétszer volt példa. XII. Pius pápa Mária mennybevétele ügyében szólalt meg ebben a különleges, ünnepélyes formában, illetve Szent II. János Pál, amikor a nők pappá szentelésének lehetetlenségét jelentette ki. Ezen túl, a szükséges tisztelet megadása mellett,

bátran lehet kritizálni a pápát is, feltéve, hogy ezt megfelelő alapokról tesszük.

Azok a közéleti szereplők, akik jobboldali alapokon állnak, a nemzeti és keresztény identitás megtartásáért harcolnak a mindennapokban, szerintem többet is megengedhetnek maguknak ezen a téren, mint azok, akik azt sem tudják, eszik-e vagy isszák a katolicizmust. Tudod, ezek a heccsajtóbeli arcok azok, akik azt mondják, hogy a klerikusoknak nincs keresnivalójuk a közéletben, amennyiben konzervatív módon nyilatkoznak meg, de számos cikkben örvendeznek, ha ugyanezek a klerikusok épp nekik megfelelő állításokat fogalmaznak meg.

Éppen elég nagy baj, hogy tele vagyunk teológiai köntösbe öltözött vamzerekkel és újkori békepapokkal… Neveket csak azért sem mondok, mert nem akarok reklámot csinálni nekik. Ezek ebből élnek ugyanis. A figyelemre utaznak, ebben fürdőznek, és csak kielégítjük őket, ha sokat kaphatnak belőle. Mondom mindezt úgy, hogy egyébként remekül szórakozom, amikor egy-egy jól sikerült kritika hatására vergődni kezdenek. Aztán az is szörnyű, hogy egyre több az úgynevezett európai értelemben vett keresztény, aki szívesen a baloldal mellé áll némi leereszkedő vállveregetés reményében.

Fogalmam sincs, mitől hálás ez a Geréb-szerep… De ők biztosan tudják.

Nem hiszem, hogy feladatunk lenne az egyháznak tanácsokat adni, miközben egy percig sem titkolom, hogy én finoman szólva a tradicionális vonalnak drukkolok – amely nem áll túl jól, többek között a hagyományos rítusú misék már-már teljes ellehetetlenítése miatt sem. Na, ez is egy harc, amibe bele kell állni. De még egyszer: ez nem az Alapítvány dolga, maximum Trombitás Kristófé.

A minap a Megafon csapatába is bekerültél.

Nagyon megtisztelő, hogy a Megafon csapatában lehetek! Nem lehet eléggé hangsúlyozni: a 2022-es választás a Facebookon dől majd el. 7 millió magyar felhasználója van az oldalnak, és ezek az emberek többségükben a Facebookot tekintik egyedüli hírforrásnak. Azt látják, ami ott van, azt kattintják, amit ott látnak. A Megafon pedig minden szükséges hátteret, tanácsot és technikai segítséget megad, hogy ehhez az új helyzethez a lehető legjobban alkalmazkodhassunk. A határ itt is a csillagos ég.

A jobboldali emberek nem elhanyagolható része még mindig nem meri elmondani a véleményét,

se közösségi terekben, se beszélgetésekben. És ki is hibáztathatná őket ezért? Mi, akik nap mint nap ebben a térben vagyunk, bátran megszólalunk – de a más munkakörökben dolgozók miért akarnák felvállalni, hogy adott esetben megvásárolt embereknek nevezzék őket? Kollaboránsoknak, akiket azzal fenyegetnek, hogy alkalmas időben kicsinálnak, börtönbe tesznek, ellehetetlenítenek? A Megafon célja az is, hogy példát állítva megmutassa: nem kell félni. És minél többen leszünk, annál kevésbé kell félni – annál bátrabban hallathatjuk a hangunkat. A Megafon jelentősége 2022 vonatkozásában felbecsülhetetlenül nagy.

A VTA vezető személyiségeinek zöme több helyen dolgozik, sőt kifejezetten sokféle tevékenységet folytat. Marad majd elegendő időtök az alapítványi ügyeire? 

Való igaz, mindannyiunknak sokfelé vannak kötelezettségei, de ahogy mondani szokás, ettől szép ez az egész. Pár hónap múlva egy valóban sorsdöntő választás elé nézünk.

Ez most tényleg a világok harca lesz

– a kiszolgáltatott és az önerőből tevékeny, a függőségben tartott és a független, a globalista és a tradicionális, keresztény Magyarország eszmeisége küzd majd meg egymással. Rendkívül kemény küzdelem lesz, és nüansznyi megmozdulásokon múlhat a győzelem. Furcsa lenne ekkora harc előtt arra panaszkodni, hogy fáradtak vagyunk. Utána vagy így, vagy úgy, de egy keveset lehet pihenni. Ha a felforgatókon múlik, akkor persze éveket is... 

Trombitás Kristóf „a tanult, kifinomult értelmiségi hazafi figuráját hozza, de isten óvja a liberálist, aki ápolt arcszőrzetébe, pödört bajszába gabalyodik!” – olvassuk a Népszava egyik nemrég megjelent cikkében. A gunyoros tálalástól eltekintve nagyjából elégedett vagy ezzel a jellemzéssel? Valami ilyesmi volna a Trombitás-brand lényege?

Kicsit csalódott vagyok, de gondolom, a jellemzés kiötlőjének ez is volt a célja. Én ennél sokkal konfrontatívabb, kekeckedőbb, provokatívabb figurának tartom magam. De sebaj, mit várjunk a Népszavától?

A jelenlegi közéleti csatározások során földharcot kell folytatni,

és bizony bőven be kell mocskolni a kezünket. Aki ettől ódzkodik, annak nehéz dolga lesz, ha valóban küzdeni akar. Tipikus talpas vagyok, mozgalmi ember, ha lehet így mondani. Most pedig épp erre van szükség, mert az ellenfeleink nem első vérig mennek.

Milyen eredményekkel lennél elégedett a Védett Társadalom Alapítvány vonatkozásában – mondjuk úgy 4-5 év múlva?

Erőteljes, nemzetközi hálózatot látunk magunk előtt, idehaza pedig minden jelentősebb településen bajtársakat, akikkel lehet egyszerre mozdulni, egyszerre gondolkozni és egyszerre alkotni. Egy közösséget, amely elkötelezett, erős, és nem lehet lebírni. Olyanok közösségét, akik hisznek és bíznak Istenben, szeretik a hazájukat, gondozzák a családjukat és kiállnak alapvető értékeik mellett. Ha ezt elérjük, akkor azt is elértük, hogy Magyarország olyan hely maradhatott, amilyen ma. Ennél többet nem kívánhatunk.

Fotók: Földházi Árpád

Összesen 64 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Harangláb
2021. október 30. 09:29
Facebook-on is követem, nagyon jó! Hajrá, így tovább!!!
Láncfűrészes Attasé
2021. szeptember 20. 18:40
"Idehaza pedig nem volt más, csak elnyomás és rablánc." Kamu. A mostani fideszes gerontokrácia nagy része jól elvolt a kádárista posványban, ez is volt a rendszer célja, amire pedig irigykedtek, az pedig a nyugati fogyasztói társadalom volt és kb. ennyi. Kádár még most is népszerű körükben, régen bezzeg minden jobbvót alapon is.
dglaj
2021. szeptember 19. 19:22
Tisztelt Kemenes Tamás jó a cikk, köszönjük. Látom itt jajgat, ajvékol, gyalázkodik az összes libbancs bértollnok (szám szerint 8, ha jól látom )... :-)))
szürkeSzarvas
2021. szeptember 19. 18:21
A Trombi jó srác. Az apokája sorstársunk volt 89ben.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!