Megerősített szuverenitás az orosz alkotmányban

Az Állami Duma első olvasatban január 23-án szavazott az orosz alkotmány módosításáról. Február elején a második olvasat is az alsóház elé került, amelyre a képviselők közel 400 módosító javaslatot adtak be – ezt a verziót március 10-én az alsóház elfogadta, március 11-én pedig a harmadik olvasat sorsa is eldőlt. A revideált alkotmányt már a felsőház tárgyalja, amelynek elnöki aláírása március 18-án várható, áprilisban pedig az orosz polgárok is szavazhatnak róla (ez számukra egyébként egzisztenciális kérdés is lehet, ugyanis a módosítás rögzíti, hogy a minimálbér nem lehet kevesebb a létminimumnál, s a nyugdíjakat is ehhez kell indexálni).

Az új szöveg több fontos intézményi és koncepcionális változást is magában foglal. Ezek közül politikai relevanciával leginkább az bír, hogy a módosítás következtében a jelenlegi államfő, Vlagyimir Putyin pozíciójában tovább erősödik, mivel az elnöki ciklusok számolása is újraindulhat. Ezzel a jelenlegi államfő akár 2036-ig is posztján maradhat – igaz, ennek kapcsán Putyin megjegyezte: nem tartaná célravezetőnek, ha az egy személy által betölthető legfeljebb két elnöki ciklust, mint megkötést töröljék az alkotmány szövegéből.

Az elnöki pozíció több közjogi jogosítványt is kap: az elnök javaslatára a Felsőház felmentheti tisztségéből a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság tagját, ugyanakkor a törvényeket megküldheti a testületnek előzetes normakontrollra. Az Alkotmánybíróság mindemellett jogosulttá válik arra, hogy nemcsak a szövetségi, de a regionális szintű jogszabályok alkotmányellenességét is vizsgálhassa, miközben az orosz alkotmánybíróság bíráinak száma 19-ről 11-re csökken.

Putyin személyesen is közreműködött a módosítás során: javaslatára bekerült az alkotmány szövegébe az istenhit, igaz, inkább történelmi-politikai, mintsem vallási kontextusban: a szöveg lényegében azt rögzíti, hogy Oroszország a felmenők hagyatékaként megőrzi az orosz állam fejlődésének zálogának tekinthető hagyományos értékeket és az Istenbe vetett hitet. Az orosz állam mindemellett kiáll a 2. világháború hőseinek emlékéért, ennek megfelelően a honvédők érdemeinek megkérdőjelezése megengedhetetlen.

A karakteres elköteleződés a nemzeti szuverenitás mellett egyébként több rendelkezésen is tetten érhető: az elnöki és felsővezetői pozíciók betöltési szabályai akként szigorodnak, hogy az ország elnöke a kinevezést megelőzően legalább 25 éve Oroszországban kell, hogy éljen, nem rendelkezhet külföldi állampolgársággal, de külföldi tartózkodási engedéllyel sem (utóbbi két kritérium a jövőben az állami felsővezetőkre is vonatkozik).

A szuverenitás tárgykörében talán a legnagyobb horderejű nóvum, hogy az alkotmány rögzíti, hogy az orosz jogrend – élén az alkotmánnyal – a továbbiakban elsőbbséget élvez a nemzetközi jogi kötelezettségekkel szemben (megjegyzendő, hogy a nyugati államok többsége, így hazánk is ezzel ellentétes logikát követ). Azt, hogy jövőben mely nemzetközi jogi joganyag áll összhangban az orosz alkotmánnyal, az alkotmánybíróság feladata lesz eldönteni. Ez egyébként nemcsak a múltbéli és a jövőben megkötendő nemzetközi szerződések, hanem mindazon nemzetközi joghatósággal bíró bírói fórum ítéleteinek vonatkozásában bír relevanciával, amelyek döntésének hatálya Oroszországra egyébként kiterjed(ne).

Növekszik a diskurzus a demokratikus csúcsintézmények között is: az elnök által javasolt miniszterelnököt és az általa kijelölt miniszterelnök-helyetteseket, valamint a minisztereket a jövőben az Alsóház nevezi ki; a legfontosabb miniszteri és állami vezetői pozíciók várományosaira az elnök ugyanakkor csak a Felsőházzal lefolytatott egyeztetést követően tehet javaslatot. Amennyiben tehát a miniszterelnök kormányában személyi változtatást eszközölne, ezt csak a 450 tagú parlament támogatásával teheti.