A szükséghelyzet nemzetközi

A nemzetközi közjog kutatójaként számos helyen tanított és kutatott már, többek között Magyarországon is a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, valamint a Magyar Tudományos Akadémián. Jelenleg azonban a szülővárosában, az olaszországi Veronában tartózkodik, amelyet súlyosan érint a koronavírus-járvány. Mit tart a legnagyobb kihívásnak a mostani közegészségügyi válságban?

Igen, jelenleg Veronában, Olaszország Veneto régiójában tartózkodom, amely Európa és a világ számos más városához hasonlóan vesztegzár alatt áll. Ez mindenkinek az életében nagy változást és egyúttal kihívást jelent. Különösen érzelmi szempontból nehéz, ugyanis nap mint nap szembesülünk a járvány terjedésével és azzal, hogy mennyi áldozatot követel. Nagyon valószínű, hogy a járványveszély tetőzésének – remélhetőleg minél korábbi – elmúltával is bizonyos elővigyázatossági intézkedéseket és korlátozásokat még hónapokon keresztül hatályban kell majd tartani. Ez pedig mind a személyes életünkre és kapcsolatainkra, mind pedig a munkánkra hatással lesz;

Meglátjuk, vajon ki engedheti ezt majd meg magának. Ezen, de még sok más téren is nagy kihívással néznek szembe a kormányok. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a COVID-19 járvány nemcsak egy közegészségügyi, hanem gazdasági és társadalmi válság is egyben.

Igen, a járvány miatt európai és Európán kívüli országok egyaránt gazdasági-pénzügyi és más nehézségekkel találták szembe magukat. Az emberi élet és a lakosság egészségének megóvása érdekében olyan korlátozó intézkedéseket kellett bevezetniük, amely fékező hatást gyakorol a gazdaságukra is. Hogyan hat mindez az államok nemzetközi jogi kötelezettségeire?

A COVID-19 járvány egészen új jelenség. Az újkori történelemben még nem fordult elő ilyen egészségügyi – gazdasági – társadalmi válság, azt is figyelembe véve, hogy ennek terjedése és hatása nemcsak pár országot vagy egyes régiókat, hanem az világot érinti. A legtöbb ország ennek megfelelően veszélyhelyzetet hirdetett ki – Olaszország például 2020. január 31-én, rögtön azt követően tette ezt meg, hogy az Egészségügyi Világszervezet a COVID-19 járványt nemzetközi közegészségügyi válsággá minősítette – és a különleges körülmények miatt korlátozó rendelkezéseket fogad el.

Az olasz kormány például megszigorította az országba beérkező beruházások ellenőrzését és tervezi a nemzeti tulajdonban álló üzletek ellenséges felvásárlási kockázatainak a kizárását. Olaszország pedig nem az egyetlen ország, amelyik ilyen védelmi intézkedéseket fogad el. A külföldi beruházók ebben a helyzetben hivatkozhatnak arra, hogy az országok ezekkel az intézkedéseikkel megsértik a beruházásvédelmi egyezmények diszkrimináció-tilalmi vagy más egyéb rendelkezéseit, mert a nemzeti vállalatoknak kedveznek.

Hogyan mentesülhetnek az államok a nemzetközi jogi felelősség alól?

A nemzetközi beruházásvédelmi jog tartalmaz bizonyos védekezési lehetőségeket az államoknak ilyen esetekben. Egyfelől maguk a beruházásvédelmi egyezmények általában lehetővé teszik, hogy az államok jogszerűen védhessék meg a közrendet, illetve az alapvető (gazdasági) érdekeiket. Másfelől pedig szintén védelmet nyújthatnak a nemzetközi szokásjog szükséghelyzetre és az úgynevezett vis maiorra vonatkozó szabályai is. Végül pedig, mint az a 2008-09-es pénzügyi és gazdasági válság során javaslatként felmerült, arra is van lehetőség, hogy egy állam a „körülmények alapvető megváltozására” figyelemmel ideiglenesen felfüggeszthesse a nemzetközi szerződéseinek alkalmazását, ha a „változás hatására gyökeresen átalakul a szerződés alapján még teljesítendő kötelezettségek mértéke.” Ezek alapján tehát például az állam a súlyos gazdasági helyzetre hivatkozva jogszerűen kedvezhet a nemzeti vállalatainak.

Ugyanakkor ezeket a kimentési lehetőségeket rövid ideig fennálló szükséghelyzetekre figyelemmel alakították ki, nekünk pedig valószínűleg egy közép-, vagy hosszútávon elhúzódó válsággal kell számolnunk. A kérdés tehát az lesz, vajon a szuverén államokat megillető jogok, illetve az őket terhelő kötelezettségek újragondolásával sikerül-e megoldást találni a helyzetre.

Kutatásaiban a nemzetközi jogi szükséghelyzet felhívhatóságát vizsgálta a gazdasági válsághelyzetekben. Korábban a csődbe jutott Argentína hozakodott elő ezzel az érveléssel a nemzetközi bírói fórumok előtt. Véleménye szerint a járványveszély miatt az államok hivatkoznak szükséghelyzetre?

Az Argentína ellen megindított beruházásvédelmi perek alapja az a 2001 – es pénzügyi válság volt, amely súlyosan érintette az ország gazdaságát. Többségében amerikai beruházók több mint 40 pert indítottak Argentína ellen különböző nemzetközi választottbírói fórumok előtt. Kifogásuk az volt, hogy az ország válságkezelése sérti a különféle nemzetközi jogi kötelezettségeket. Argentína a védekezésében szükséghelyzetre hivatkozott. A nemzetközi bírói fórumok ugyanakkor nem foglaltak állást egységesen ebben a kérdésben, ami pedig egymásnak ellentmondó döntésekhez vezetett. Az Argentína védekezését elutasító legtöbb bírói fórum azt állította, hogy az ország azért nem hivatkozhat szükséghelyzetre, mert korábbi gazdasági intézkedésekkel maga is hozzájárult annak kialakulásához. Fontos ugyanakkor, hogy bár a nemzetközi bírói fórumok többsége nem értett egyet azzal, hogy Argentína szükséghelyzetben van, abban egyetértés mutatkozott, hogy az olyan súlyos gazdasági válság, amely alááshatja az állam társadalmi rendjét, szükséghelyzetként értékelhető a nemzetközi jogban. A COVID-19 járvány nemcsak egészségügyi, hanem gazdasági és társadalmi válság is egyben. Úgy gondolom ezért, hogy jelenleg fennállnak a szükséghelyzet nemzetközi jogi feltételei.

Véleménye szerint melyek a nemzetközi beruházásvédelmi jog gyenge pontjai, amelyeket érdemes újragondolni ennek a válságnak a tükrében?

Ez egy fontos kérdés, és magában rejti a nemzetközi beruházásvédelmi jog struktúrájának, és alkalmazásának újragondolását is. A nemzetközi beruházásvédelmi jog számos olyan kimentési lehetőséget tartalmaz, amelyet az államok elemi érdekeit aláásó vészhelyzetekben lehet alkalmazni. De mindegyik ilyen lehetőséget rövid ideig lehet igénybe venni.

A COVID-19 járvány nemcsak életünket és mindennapjainkat változtatja meg, hanem a jogviszonyokat is, ezért valószínű, hogy az nemzetközi jogi kötelezettségeket ennek tükrében át fogják értékelni.

Az egészségügyi válság egyik fontos tanulságaként az mindenesetre már most kijelenthető, hogy még mindig a nemzetállamok és a nemzeti közösségek jelentik a védelem legfőbb bástyáit. Bár az is igaz, hogy nem mindennapi szolidaritásnak lehettünk tanúi, mikor azt láttuk, hogy a német légierő olasz betegeket szállít Németországba azért, hogy csökkentse az olasz kórházak túlterheltségét. Véleménye szerint mi a legfőbb tanulság az európai együttműködésre nézve a járványveszélyben?

Talán ez a legfontosabb kérdés, amit valamennyi jogásznak fel kell tennie és meg kell válaszolni. Most és akkor, amikor a járványveszély elmúlik.

Úgy vélem, a legfőbb tanulság az, hogy az Európai Unió akkor működik jól, ha a tagállamai között szolidaritás van. Nemcsak szociális, hanem gazdasági értelemben is. És úgy vélem, hogy bár a tagállamok különféle álláspontokat képviselnek, abban mindenki között egyetértés van, hogy a válság leküzdéséhez szükség van az Európai Unióra. Reméljük, hogy ez lehet az első lépés Európa jövőjének és az európai gazdasági és szociális struktúrák szolidárisabb újragondolásának az útján.