Kétes szakmaiságú jelentés ad lesújtó képet Magyarországról

Idén is elkészült az a jelentés, amely a sajtószabadság globális helyzetéről szól. A Riporterek Határok Nélkül elnevezésű szervezet által jegyzett „World Press Freedom Index” 2011 óta folyamatosan egyre lesújtóbb képet fest hazánkról – idén a 89. helyet kaptuk.

A helyezés hátterében főképp a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány megítélése és az Országházban bevezetett sajtónyilvánossági szabályozás áll (ahogy erről írtunk, a 2019-ben bevezetett új szabályok értelmében az őszi ülésszaktól kezdve az újságírók csak az arra kijelölt helyen szólíthatják meg az országgyűlési képviselőket. Külön engedélyt a parlament sajtóirodájánál lehet kérni).

Magyarország az Indexben 2006-ban szerepelt a legjobban – vagyis az őszödi beszéd évében – amivel kapcsolatban máig nem lehet eldönteni, hogy annak tartalma-e a nagyobb probléma, vagy az, hogy mindez kiszivárgott, és meglepetésként kellett, hogy érje a magyar társadalmat (magyarán felmerül a kérdés, hogy a magyar közvélemény miért nem tudhatott még a tények szintjén se bármit arról, ami a beszédben elhangzott). 

A kérdés költői, ha a World Press Freedom Index pénzügyi támogatóit vizsgáljuk: ezek között az Open Society Foundations is megtalálható, ami be is árazza az elemzés politikai elfogultságát.

Az elemzés minősége is problematikus, mivel az Index mérési módszertani anomáliáktól hemzseg. Ezek közül különösen szembetűnő az, hogy az World Press Freedom Index bevallottan „szakértők” (jogászok, újságírók, szociológusok stb.) által kitöltött kérdőívekre épül, ezen személyek kilétére vonatkozóan azonban az kutatás már nem közöl adatot.

Szintén aggályos, hogy az értékelés nagy mértékben hagyatkozik az újságírók által elszenvedett túlkapásokra (ez adja a végső pontszám egyötödét). Csakhogy ehhez a szemponthoz semmiféle objektív mérce nem tásul, így a World Press Freedom Index olvasói a készítők szubjektív értékelésére hagyatkozhatnak.

Ha már túlkapások, akkor nem lehet elmenni szó nélkül amellett sem, hogy az elmúlt években Málta és Szlovákia is rendre jobban szerepelt hazánknál az Indexben, jóllehet, mindkét országban történt újságírógyilkosság (utóbbi ország esetében ez kormányválságot is eredményezett).

Ennek kapcsán is megjegyzendő, hogy az sem vet jó fényt a World Press Freedom Index alkotóira, hogy 2019-ben attól az Izraeltől vették át a demokrácia védelméért járó a Dan David-díjat, amelynek mesterlövészei két palesztin újságírót végeztek ki célzott lövéssel.

Beszédes az is, hogy habár a szervezet (Riporterek Határok Nélkül) 2002 óta foglalkozik a sajtószabadság kérdésével, csak 2013 óta alkalmazza a mostani módszertant. Az egyikről a másikra való áttérést a szervezet azon megítélése indokolta, hogy szerintük a korábbi módszertanból kifolyólag a 2011-es adatok nem mutattak az egyes országok között „elég nagy” eltérést, éppen ezért ezt követően a Riporterek Határok Nélkül a 2011-es évre vonatkozó jelentést a 2012-es jelentéssel együtt tette közzé. 

Sok mindent megmagyaráz a módszertani váltás másik indoka, nevezetesen az, hogy a World Press Freedom Index eredményei nagyjából korreláljanak a Freedom House által publikált „Freedom in the World” elnevezésű jelentésben foglaltakkal. Ezzel csak annyi lehet a probléma, hogy ettől a World Press Freedom Index továbbra sem került közelebb az objektivitáshoz, tekintettel arra, hogy a Freedom House egy, az Amerikai Egyesült Államok kormánya által finanszírozott NGO, amely az USA külpolitikai prioritásait is figyelembe véve teszi a jelentéseit.