„A tudomány”: a koronavírus járvány megcáfolt egy nagy tévhitet

„A koronavírus járvánnyal kapcsolatos nézetkülönbségek az orvosok körében megmutatták: a nagybetűs „Tudomány”, ahogyan arra a zöldek, a Fridays for Future és a klímamozgalmak folyamatosan hivatkoznak, egyszerűen nem létezik.

A koronavírus járvány előtt naponta oktattak ki bennünket arról, hogy a politikusoknak végre „tudományos ismeretek” alapján kellene cselekedniük, és a klímapolitikát is ezen megdönthetetlen és biztos lábakon álló felismeréseknek megfelelően kellene alakítaniuk. A zöldek, Greta (Thunberg) és a „Fridays for Future” úgy tesznek, mintha minden tudós egységes állásponton lenne, és a politikának nem is lenne más dolga, mint elfogadni és döntéseivel megvalósítani az ő elméleteiket.

A laikusok fejében pedig valójában ugyanilyen elképzelés él a tudományról – mint biztos alapokon nyugvó, végleges és vitathatatlan igazságok gyűjteményére tekintenek rá. Minden tudós tisztában van azonban vele, hogy ez egy hülyeség. A tudomány nem ideológia vagy vallás, amely vitathatatlan és megdönthetetlen igazságokat hirdet. Bertand Russell, a nagy matematikus, filozófus és logikatudós úgy vélte: „Ha minden szakértő egyetért valamiben, nagyon óvatosnak kell lennünk.” A tudománynak a valóság és az igazság kiderítésén kell fáradoznia, de ez folyamatos ellentmondásoktól kísérve történik.”
(…)
„A 97 százalékos konszenzusról szóló mese

A zöldek azt állítják, a klíma esetében ez másként működik – és nem csak ők. A német szövetségi kormány egy kérdésre azt felelte a Bundestagban, hogy a tudósok „99,94” százaléka egyetért a klímaváltozás kérdésében. Az ilyen számok azt sugallják, hogy aki nem ért egyet ezzel a vitán felüli konszenzussal, amelyet a tudósok 97 vagy éppen 99,94 százaléka magáénak vall, csakis egy teljesen tudatlan és ostoba ember lehet, vagy éppen egy rosszindulatú „klímaváltozás-tagadó”.

Aki közelebbről is foglalkozott a témával, tudja, hogy ezek a számok durván félrevezetőek, és egy olyan egyetértést hivatottak felmutatni az álláspontok terén, amilyen a valóságban nem létezik.  Nekik ajánlok egy remek Spiegel-cikket, amely megcáfolja a klímaváltozással kapcsolatos tudományos konszenzus meséjét.

Ebből kiderül, hogy min is alapul a 97 százalékról szóló elmélet, amelyet John Cook ausztrál tudós fogalmazott meg tanulmányában:

„Az eredmény: kevesebb mint egy százalék cáfolta kifejezetten azt, hogy az ember tevékenységének lenne hatása a klímára. Kétharmaduk ugyanakkor nem foglalt állást ezzel kapcsolatban. Cook és kollégái mindezt úgy összegezték, hogy 97 százalék szerint az emberi tevékenység szerepet játszik. Ezzel csupán egy banális megállapítást tettek Cook és tudóstársai: a tudósok messzemenően egyetértenek abban, hogy az ember hozzájárul a klímaváltozáshoz. Azt azonban még a klímakutatás legkeményebb kritikusai sem kérdőjelezik meg, hogy az autók kipufogógáza, a gyárak és az erőművek melegítik a levegőt. A valóban lényegi kérdéshez azonban nem jut el a Cook-féle tanulmány: mekkora részben felelős az ember a klímaváltozásért? És valójában mennyire veszélyes a klímaváltozás? A környezetkutatás legjelentősebb kérdéseit sokkal nehezebb megválaszolni – és itt már messze eltávolodnak egymástól a tudósi álláspontok.”