A német kormány egyoldalúan felfüggesztette a jogállamiságot 2015-ben azzal, hogy ellenőrzés nélkül engedett be óriási migránstömegeket az országba. A német társadalom pedig semmilyen érdemi ellenállást nem fejtett ki ezzel kapcsolatban, mert az elmúlt évtizedek során a modernitás és a jóléti hedonizmus csapdájába esett - állítja könyvében Jost Bauch német szociológus.
Németország belpolitikája a technokrata kormányzás csapdájába esett
Vajon miért nem alakult ki szinte semmilyen ellenállás a német kormány 2015-ös migrációs politikájával szemben, és miért vette a német emberek többsége szinte teljesen természetesnek a jogállamiság ideiglenes felfüggesztését? Erre a kérdésre keresi a választ Bauch Abschied von Deutschland (Búcsú Németországtól) című könyvében. Szerinte a technokratává vált politika az elsődleges ok, ami miatt Németország a modernitás csapdájába esett.
Amióta az emberiség nemzetállamokban és a nemzet alkotta közösségben gondolkodik, a politika legfontosabb feladata az volt, hogy a nemzet összekapcsolódását elősegítse. Ahhoz viszont, hogy a nemzet tagjai között ez a fajta kötőerő megmaradjon, szükség van nagy nemzeti célok kijelölésére. A belpolitikai küzdelmek, és a politika működése egészének lényege pedig az, hogy milyen közös célokat határoznak meg, illetve hogy milyen úton próbálják meg elérni azokat. A politika tehát a nemzeti összefogással zajló küzdelem lehetőségét teremti meg – ez a küzdelem pedig összefogja a nemzetet.
Saját jóléti hedonizmusa miatt támogatja a németek többsége a jelenlegi politikát
Bauch szerint a német politika már nem tud, és nem is akar nemzeti egységet és nemzeti összetartozást megvalósítani. A saját létezésének fenntartása érdekében azonban a technokrata politikának is szüksége van arra, hogy bizonyos nagy célokat, illetve ennek elérésére bizonyos megoldási lehetőségeket kínáljon. A technokrata politika ilyen missziós tevékenysége azonban teljes mértékben különbözik a hagyományos politikáétól. Hiszen még ez utóbbi a nemzet összetartása érdekében fogalmaz meg célokat, addig a technokrata politika saját maga fenntartása érdekében – vagyis önös érdekből teszi mindezt.
A technokrata politika tehát olyan nagy célokat keres, amelyek megfelelően semlegesek és értékmentesek. Bauch szerint éppen ezért nem meglepő, hogy
Európában ma nem található még egy olyan nemzet, amely ilyen mértékben átadta volna magát a modernitás korszellemének: a fogyasztói társadalom, a fogyasztás szentsége ma leginkább a német ember sajátja. A német ember a modernitás gondolata alapján hedonista: csupán az érdekli, hogy az anyagi helyzete megfelelő legyen és az igényei szerint tudjon fogyasztani.
A globalizmus és a multikulturalizmus a technokrata politika két fő eszköze
Az egyik ilyen nagy technokrata politikai cél a globalizáció. A globalizáció nem szól másról, mint a termelés és a fogyasztás maximalizálásáról. Ebben a rendszerben természetesen a nemzeti karakternek, és az ehhez szervesen kapcsolódó értékeknek semmilyen szerep sem jut – éppen ez teszi tökéletes eszközzé a technokrata politika számára a globalizációt.
A gyakorlatban is jól látható módon
Így lehetséges az, hogy Németország rendkívül aktív a zöld politika területén. Jelentős beruházásokkal láttak hozzá a nemzetgazdaság zöld energiára történő átállításához, vagyis az úgynevezett Energiewende-hez. Jól látható az is, hogy a zöld politika nem fogalmazott meg olyan nagy nemzeti projekteket és célokat, amelyek elérése elsősorban a német nemzet előrehaladását és jövőjét biztosítaná – az Energiewende is csak olyan diskurzus részeként jelent meg, amely a folyamat globális előnyeit mutatta. Ebben a gondolati keretben a zöld politika globális céljai jelennek meg, amelyek éppen eléggé technokratikusak ahhoz, hogy ne kelljen – vagy inkább ne lehessen – nemzeti egységet alapozni rá.
A globalizáció mellett a technokrata politika jól tudja alkalmazni a multikulturalizmust is, mint politikai célt. Bauch álláspontja szerint mivel
Németország szintén küzd mindazon demográfiai problémákkal, amellyel a legtöbb európai állam. A hedonista német állampolgár számára a kedvezőtlen korfa leginkább a saját jólétét fenyegető tényezőként jelenik meg, hiszen a kevés fiatal nem tudja majd a lényegesen nagyobb lélekszámú idősebb emberek számára a meglehetősen kiterjedt német jóléti államot fenntartani. Az értéksemlegessé tett, a nemzetállamként már alig funkcionáló országban a multikulturalizmus jól értékesíthető politikai termék.
A menekültválság idején a német kormány felfüggesztette a jogállamiságot
A technokrata politika nézőpontjából mind a globalizáció programjának, mind pedig a multikulturalizmusnak a sikere ugyanarra a tényezőre vezethető vissza: a német ember jóléti hedonizmusára, a modernitásra. Ezzel pedig Bauch magyarázatot is talált a könyv elején feltett kérdésre, hogy miért nem mutatott a német társadalom semmiféle ellenállást a 2015-ös bevándorlási hullámmal, és a Willkommenskulturral szemben. A technokrata politika olyan sikeresen gyengítette meg a német nemzeti összetartást, és fordított egy generációnyi német embert a modernizmus és a hedonizmus felé, hogy fel sem merült össznemzeti szinten a német menekült- és bevándorláspolitika kritikája. Így a német technokrata politika érvelése, miszerint a tömeges bevándorlás biztosítja a gazdasági konjunktúrát és a jóléti állam fenntartását, erős támogató érvnek bizonyult a Willkommenskulturról szóló vitában.
A nemzetállami politikához való visszatérés jelentheti a kiutat
Szerinte ugyanis éppen a 2015-ös menekültválság mutatta meg, hogy a technokrata politika uralta országban a jogállamiság rendkívül törékeny. A német kormány ugyanis a Németországba érkező százezreket különösebb, a normál ügymenet szerint zajló bevándorlás esetén megszokott vizsgálatok nélkül engedte át a határon. Ezzel párhuzamosan a kormány expressis verbis az illegális határátlépésre biztatta az akkor még Európai Unió déli és keleti felén tartózkodó migránsokat. Mindezt alapul véve Bauch úgy látja, hogy a jövő történelmében bármikor lehet egy újabb olyan pont, amikor a technokrata politikai elit indokoltnak láthatja a jogállam felfüggesztését.
Jost Bauch: Abschied von Deutschland. Kopp Verlag, Rottenburg am Neckar, 2018.
A berlini kabinet tudta, hogy az atomerőművek leállítása rossz ötlet, mégis megtették. Most pedig állítják, hogy a Cicero magazin ferdít.
A lengyel külügyminiszter szerint az ukrajnai háború agresszorával szemben keménynek kell lenni.
Másokat a koffeinmérgezés tart ébren éjjel, engem a német gazdaság horrorisztikus számai.
Idén tovább csúszik a lejtőn Európa legnagyobb gazdasága. A tavalyi recesszió 2024-ben is folytatódik, ami rossz hír Magyarország számára, a hazai ipar ugyanis nagyban a német kereslettől függ.
Nem megy jól Scholz kancellár pártjának, előveszik a régi kártyát.
A francia és a német jobboldal méregeti egymást.
„A tét az életünk, a tét a béke” – szögezte le az országgyűlési képviselő.
Ami számos alkalommal teljesült is.
